Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
Jobboldalt: Konrad Veidt, a híres filmszínész, felesége kíséretében meglátogatta Prágát. — Baloldalt: Magyarországon szigorú intézkedések védik a strandfürdők erkölcseit. Az előírások pontos betartására néha csendőröknek kell felügyelniök. ftette le áldozatát. Edward Lane sorsa meg volt pecsételve. És ezt ő maga tudta a legjobban. Mikor a, végzetes „igen“ elhangzott, vadul felhördült: „Hazugság.“ Elnök: Ha azonnal el nem hallgat, fegyelmi rendszabállyal büntetem meg. A vádlott (teli torokból üvölti): Hazugság! Hazugság! Hazugság! Elnök: Huszonnégy órai sötétzárkával sújtom. Vádlott (a.z elnök felé): Gazember! Az elnök szünetet rendel el. A dühöngő vádlottat teremörök kisérik ki. 11. Brass Rail. 7-ik. Avenue. A kirakatban három fiatal hófehér sapkás és kötényeis szakács forgolódik a saját tengelye körül, —- taktusra locsolják zsírral az elektromos tűzhelyen sülő pecsenyét, de ezúttal a. járókelők nem állanak meg reklámkirakatot bámulni. Kint csepereg az eiső vigasztalanul. A csatakos aszfalt úgy csillog, mint a teremben a tükörragyogóra kifent Isárgarézasztal, amely mellett Leuthner kapitány ül egy gólyalábu széken. Előtte az étel. T-bone-steak, ízlésesen illatosítva, fűszeresre pirított, de ugyanakkor alapjában nyers borju'pecsenye, melléje saláta, mely fantasztikus keveréke volt a csöves paprikának, ananásznak, és megborsozott paradicsomalmának, az egész leöntve maró Cocktail-mártalék’-kal, az ital hozzá: ..pickwick“, egy köményből és jegesszódavízből pancsolt sörpótlék. A teríték mellett zöld szelvény. Leuthnernek az jutott eszébe, hogy a blokk épp olyan színű, mint a Coock-féle menetjegyiroda. menetjegyei. Pedig a zöld jegy csak a következő fogásra, az app'lepie-,re jogosító utalvány volt. A. kapitány egészségét- kockáztatva. bekebelezte az egész tányér éleit, sőt az alma’Szeletekkel sűrűn födött süteménybe is beleharapott. Csak ’a -sört.“ nem tudta lekényszeriteni a torkán. A hazai, az knégis jobban Ízlett... Magához intette a pincért, „Egy kis jeges crémet szódával!“ A mixer harminc különféle nyakas üvegből vegyitett össze valami jeges pancost. Leuthner szalmászálon szíttá. Kz még tűnhető volt. . „Ebédje végeztével elhagyta a helyiséget. Föltürte fel’j* tője gallérját s kilépett, az uccára. Odafüttyentett egy eiautónak. ,s a sofförnek a Rasselyer Brown-palota címét ‘mondta be. A gyáro.s halála óta egyszer sem beszélt Alice-szab Az asszony a borzalmas eset után szanatóriumba vonult, Ibeteg idegei gyógykezeltetése végett, —• az ő hajója pedig néhány napra rá Európába indult s őmaga betegen ért Angliába. Hónapokig őrizte az ágyat, semmi hirt nem 'kapott Alice-röl. Tegnap a tárgyaláson látta újból. Az aszszony el akarta, kerülni a föltünést, meglepődött, de mikor tekintetük a. törvényszék folyosóján először találkozott, alig tudta visszaparancsolni előtörő örömét. Az ujjongó (csodálkozás fölvillanása rögtön eltűnt a sápadt arc mozdulatlan szépsége mögé, azonban a férfinak annyi is elég Wölt. Most... most szemtöl-szembe találkozik vele ... A. bérautó lendülve ívelte körül a. sarkot, -—- az ucca 'végén ott emelkedett a vörös téglából épült nagy ház. 'Rasselyer Brownék palotája. A kapitány most észrevette, hogy cipője bokáig sáros, előkapta a zsebéből az újságot, letörölte cipőjét — az autó megállt. A kapitány kiugrott, a kocsiból, a piszkos újságot eldobta, kifizette a soffőrt. A. hallban az inas átvette névjegyét. Leuthner kapitány várt két-bárom percig. Az inas újból megjelent az ajtóban. —- Mrs. Rasselyer Brown szívélyesen üdvözli önt, 'azonban sajnálja, de nem fogadhatja, — mondta az inas. Leuthner nem hitt a fülének. — Átadta, a. névjegyemet? — kérdezte rekedt izgalommal. —• Igenis. Mintha föbekólintották volna, úgy bámult egy pontra. Nem értette. Alice ne akarná öt fogadni? Mi történhetett ■itt? A legjobban szerette volna a. márványpofáju szolgát félrelökni és berontani az asszonyhoz. — Nem, mégsem —- el innen! Szédülés fogta el. Kifelé! A levegőre! A Rasselyer Brown-palota súlyos tölgykapuja' becsapódott mögötte. Zihálás fojtogatta a kemény férfi torkát. Az eső durván csapkodta arcát, cipője csupa sár volt. Semmit nem vett észre. Támolyogva haladt u legközelebbi fölalatti villamosállomásig. A rohanó patakká dagadt esővíz hátán a járda mentén úgy vonultak, el a tőle besározott s eldobott újság lapjai, mint egy hadirendben defilirozó flotta 'egységei. A parancsnoki hajóról nyersen rikácsolta feléje egy 'öthasábos cím:
