Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-01 / 35. szám - Tersánszky J. Jenő: A Sárga Ördög maszlagja

Jobboldalt: Kemény, nagy szombati tánctanár, Marienbad kedvence. — Baloldalt: Mohom Lat (-\~), a kásmiri maharadzsa kezelőorvosa, Pöstyén-fürdőn tartózkodott.

Ezt .mondhatnám .a Sárga Ördög maszlaga illatának.

Egyszerre csak az erdözsongásra, madárdalra hatalmas fojtott dördülés förmedt, a táróból. Még el sem halt a visszhangja a völgyön, még egy dördülés.

A föld nagyon megrázkódott alattam. És mit tagadjam, kényelmetlen volt rágondolnom, hogy juhosgazdám odabenn, ebben a dülediezö barlangiban éli végig ezt a robbantást és becsábithatott volna engem is magával. Kissé aggódva vártam.

Talán tiz perc múlhatott el, vagy negyedóra.

Juhosgazdám egyszer csak megjelent a táró szájában épkézláb. Legföllebb kissé hunyorgott a napvilágon és a ruháján friss bányásziszapfoltokat hozott ki a régiekhez.

Mellém tilt. Pipára gyújtott és közben vontatottan lefetyelt:

— Hát nem tudom! — mondta, mintha csalódott volna kissé a robbantás eredményében. — Az Isten adhat szerencsét. Most még nem tudni semmit. Csak azért mondom nagyságos urnák, mert, ha nem volna kedve a kontraktushoz, én visszaveszem magától és visszaadom a 150 forintot a nagyságos urnák.

— Jól van Kulisán ur, — feleltem neki. — Nem sürgetem. Ráér, ha jobban megy magának. Azt a kontraktust pedig mondtam, hogy visszaadom, ha kell magának, amikor akarja.

— Itt van? — kérdezte mohón.

— Nahát csak nem gondolja, hogy magamnál őrzöm? Otthon van a szekrényen, ahová letettem.

Hát hiszen nyilvánvaló, hogyha engem is a Sárga Ördög maszlaga hódit ebben a kirándulásban, rögtön gyanakodni kezdek a juhosgazdám viselkedésén. Dekát, mondom, ez eszemágában seim volt.

Pályázatunkra beérkezett amatőrfelvételek: 1. „Reggeli imádság.“ (Uskovits Béla, Zsolna.) 2. „Öreg falak.“

(Lelovits Nándor, Nagyszombat.) 3. Nagy szombati népviselet. (Kovalcsik Erzsi, Privigye.)