Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Tersánszky J. Jenő: A Sárga Ördög maszlagja
Irta: Tersánszky J. Jenő Imádják lés átkozzák, akárcsak a szép, de gonosz nőket! Hozzám sem volt különb. Egy életen át imádtam és könyörögtem neki és küszködtem érte. Az egészségem, az ifjúságom ment rá. A boldogságot reméltem tőle. Gyönyörűségeket, mindent. Most aztán itt van a kezem közt. Gonosz, nyomorult Pénz! Mit érek vele? Akárcsak kavics vagy fidibusz volna. Meddig élhetek? Legjobb esetben egy évig, talán kettőig. De élet ez? A tüdőm ronggyá van koszolva bordáim közt. Az idegeim nyomorékká vannak nyúzva. Vigyáznom kell minden sétámra, minden pohár vizre. Húsz évig gürcöltem egy szennyes gyári irodában. És három hónappal ezelőtt örököltem. Ha csak tiz évvel ezelőtt kapom kezemhez ezt a pénzt, áldás és öröm. Most csak düh és átok fogan bennem, ha rágondolok, hogy semmi, semmi haszon nincs belőle. Ha arra gondolok, hogy e nélkül a pénz nélkül egykettőre megdöglenék, hát arra gondolok, hogy irgalmasságnak tartják, amikor a szenvedő, megrokkant gebét leütik. Úgy érzem, röhög rajtam ez a Sárga Ördög. És újabb vicceket csinál velem. □ Egy hétig beszélte valaki dühös meggyőződéssel a hasamba, hogyha mégegyszer makkegészséges akarok lenni az életben, hát hagyjam a szanatóriumokat és klinikákat és menjek föl hegyilevegőre és juhtejkurára, abba a kis juhászfaluba, ahonnan ő, az illető, jött el teljesen kigyógyulva tüdöbajából, négy évvel ezelőtt. Mit veszthettem vele? Rászántam két hónapot, a legkritikusabb két hónapot a tüdőbajosokra, az augusztust és szeptembert. Az illető tanácsadóm adott egy címet, egy juhosgazdáét. És persze előirányzatot a gyógykezelésemre. A juhosgazda felesége tiszta, okos és becsületes asszony, nem az a kvártélyadóné tip?'s, — mondotta jóakaróm. Ebédet, mindennap húst, adni tud nekem, ha megkérem. De ezenkívül sehol a világon nem találok olyan porhanyó, öreg és az avasiztől mégis mentes szalonnát, mint nála. Ezt a gazdasszony tojással, gombával, velővel, hagymával, salátákkal úgy tudja variálni vacsoráknak és tizóraiaknak, hogy soha meg nem unom. Na és aztán frissen fejve kapom a kövér juhtejet. Ezt igyam literszámra. A legelő éppen egy sétányi a juhosgazdáék házától. Olyan forrás bugyog az iharos alján, mint a pezsgő. Fenyves is van és gyönyörű, napos hegyi rétek. Étvágyat közvetlen kapok a farkasoktól. Tanyázzak a réten egész nap. Gyapjupokrócokat ott vegyek, vagy kérjek a faluban. □ Hát ezzel el is mondottam körülbelül a kúrám tartalmát. Valóban, egy-két apróbb kényelmetlenséget leszámítva, nem bántam meg, hogy tanácsadómra hallgattam. Hacsak egy szép, hosszú kirándulásnak tekintettem ezt a havasi kúrát, tényleg kivételesen jól éreztem magam alatta. És utóvégre ez volt a fontos. □ De-hát ez a történet semminemű kapcsolatban nincs a kúrámmal. A juhosgazdáról kell beszélnem. Diákkoromban olvastam a Sárga Ördög őrültjeiről, az aranykutatókról, sok történetet. Hát ez az én juhosgazdám ilyen tébolyult volt. A maszlaggal fogott halak jutottak mindig eszembe, ha juhosgazdámra néztem. A halak a maszlagtól nem döglenek meg. Még csak frissességükből is alig veszítenek az úszásban. Csak a viz felszínén tudnak úszni és ott is féloldalra fordulva. Ilyen hatása volt juhosgazdámra a Sárga Ördög maszlagjának. A kis hegyi falu úgy feküdt, hogy három óra volt kocsin hozzá a legközelebbi nagyobb község, szerpentinutón. Ott vasútállomás volt, óriási érchámorok voltak a községben és bányahivatalok. Mert a hegységekben köröskörül belterjes ércbányászat folyt. De a kis hegyi faluból, egy pontosan piramisalakú hegyen át. félórányi gyaloguttal meg lehetett járni a bányaközséget. Nos, az én juhosgazdám tizszerte többet jár-A berlini reklámkiállitásról. A három legismertebb hollywoodi komikus, Charlie Chaplin, Harold Lloyd és Buster Keaton, mint reklámfigurák. • • A Sárga Ördög maszlagja
