Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám - Szekeres Ferenc: A nő szerepe a ma muzsikájában

*— Tudja, — válaszol a rase-kól és kezét bizalmasan a vendég vállára teszi, — a dicsőségért csinálom, a kövedért...

Ha az ember végigjárja az irodalmi kávéházakat s meghallgatja, hogy beszélnek türelmetlen fiatalemberek a legnagyobb poétákról: rájön, hogy a művészeti beérkezés dicsősége nemigen különbözik az . anekdotából! hitközségi elnök „kóved“-éltől. Merem mondani.' nincs az az iró, aki leglidércnyomásosabb álmában is sejtené, mennyi .rosszat. képesek róla mondani felelőtlen nyelvű és rosszmájú irodalmárok a háta mögött.

S mégsem igaz, hogy vanítatum vanitas. A híresség érték, még anyagi érték is. Hiszen a világot híres emberek kormányozzák, ezeket pedig — a híres politikust, Miss Európát, a híres írót és a híres boxbajnokot egyaránt — valami rejtélyes szolidaritás fűzi össze egymással. Egy közepesen jónevü művész, akinél (akármelyik kiskereskedő többet keres, olyan összeköttetésekkel rendelkezik, amíinőkhez a puszta pénz révén csak igen gazdag emberek juthatnak hozzá. A hír nagy presztízzsel sugározza körűi még azoknak a nevét is, akik — Herosstratesztől, aki felgyújtotta az isten templomát, hogy fennmaradjon a neve, Nérón át, aki állítólag maga vetett tüzet Rómára, hogy a hatalmas látvány nagyszerű alkotásokra inspirálja, Haverda Máriáig iveinek a példák — mondom, azokét iis, akik gonosztettekkel szerezték hírességüket. Kissé még azokét is, akiknek mindössze annyi közük van a dicsőséghez, hogy közelébe jutottak híres embereknek. Fétisimádatunk époly áhítattal fordul a 'nagy emberek levetett ismerősei, mint a kalapjuk vagy töltőtollluk iránt. Ismertem egy álhiilapirót, aki hónapokon át el tudta tartatni magát szegény, egy kisvárosiban, azon érdeme alapján, hogy Bródy Sándorról, mint „Sándor bácsi“-ról, Molnár Ferencről, mint „Feri“-ről beszélt. Ha. jól emlékszem, Dosztojevszkit is csak mint „a Fodor“-! emlegette a kávéházi aranyiiljuság törzsasztalánál, s azt állította, hogy Anatote Francé még ma is tartozik öt frankjával' Félénk tisztelettel közeledtek hozzá az emberek és főszerkesztő urnák szólították. Egyszer hangosan, hogy a féli kávéház hallhatta átszólt az asztalomhoz, hogy nagy szívességre kér, tudja, hogy Pestre utazom, legyek hát. oly jó, vigyek el egy levelet' Karinthy Friiciuek, rendkívül fontos közölnivalói vannak Firici számára. Karinthy később a levelet, amelyet hűségesen átadtam, csodálkozva megmutatta nekem. így kezdődött: „Drága imádott Mester! Bocsásson meg, hogy ismeretlenül....“ Ezután hosszú dagályos ömlengés következett, minden konkrét tartalom nélkül, majd az aláírás: „Könnyel a szemben és sóhajjal a szívben X. Y.“ Vannak emberek, akik miniden áldozatra képesek, hogy nevük s valamilyen írásuk nyomdafestéket lásson. Vannak, akik összegeket fizetnek megvásárolható lapoknak, hogy közöljék e'gy-<egy cikküket vagy versüket. A háború előtt az irodalmi hírvágy gyakori tünete volt a lapszerkesztési mánia: a mai Magyarországon e tünet a lapengedély megszerzésének nehézségei és a rossz gazdasági viszonyok miatt pe.sze nagyon visszafej,lődött.

A hírvágy a legönveszéíyesebb szénvedélyek közül való. Bizonyos mennyiségű hiúság nélkül, igaz, épugy nem boldogul az ember a társadailomban, mint ahogy nem lehet egész életet élni ön- és fajfentiartási ösztön nélkül.. A dicsőség mániákusai azonban a legszörnyübb kínokat szenvedik a hiúság keresztjén. — Mennyi életet tett és tesz tönkre a telhetetlen hirsziomj! Akit egyszer megfogott ez a betegség, nehezen Iából ki belőle. A hírrel úgy van az ember, mint a pénzzel a gazdag: annál több kell neki, minél többje van belőle. Roppant erő ez. Nem túlzók sokat, ha azt mondom, hogy miniden történelmi mozgalom hátterében egy niagytehetiségű ember áll, aki megteremtette. annak jelszavát, s egy tehetségtelen stréber, rendszer int egy rossz, hiú költő, aki a maga érvényesülése kedvéért megcsinálja a mozgalmat. Mi hajt bennünket — igen, bennünket: mert nincs közpályán működő ember, akiben, erőseblben-gyengéibben, ne berregne a hírvágy motora -— a dicsőség kétes, értékű illúziója, után? Azt hiszem, a. halhatatlansági és a szeretet-vágy. Szeretnők, hogyha szeretnének. A híresség a szeretetheti megrövidültek mankója.

('Folytatjuk.)

Komlós Aladár.

R nő szerepe a ma muzsikájában

A nőik háboriuiutáni felszabadulásának kérdése' évek óta, erősen izgatja az írók, olvasók, pedagógusok, tluidósck és, általában minden gondolkozó ember fantáziáját. Napilapok d-eibatitiiroznak, folyóiratok elmés' esszéket közölnek, vaskos kötetek íródnak a bulbilfej és rövidszoknya mellett és ellen, mint az emancipáció külső megnyilvánulásai, tanulmányok jelennek meg a dolgozó és sportoló nőről, amelyek hol helyeslik, hol elítélik a nők nagy átalakulását'. A felszabadult nő pedig mitsem törődve a körülte és miatta történő zajgással, halad a maga utján é'S acélos energiával veti magát a munkáiba, pontosan elvégzi, aimit kívánnak tőle, gyakran többet és szívósan és kitartóan halad a célja felé: megélhetést, sőt némi jólléteit biiztositani, mindenkitől függetlenül.

A női emancipáció hosszú évtizedekig problémája, volt a különböző társadalmi osztályoknak, de, főképpen a középosztálynak. A munkásosztály női mindig dolgoztak, az arisztokráciát viszont egyáltalán nem is érintette a, kérdés. A középosztály lányai 'csak akkor vállaltak munkáit, ha a körülményeik mentlhetetttie'nül arra kiényszeríiteitték őket, mert letagadhatatlan, hogy a női munka, még neim is. olyan régen, sem elismerésiben, .sem méltánylásban nem részesült.

A háború alatt mindez megváltozott. Részben a férifihiiány, részben a nagy nélkülözés miatt váratlanul az első munkiavonialllba nyomultak a. nők és ezit. a pozícióit a háború után iis tartani igyekeztek. A dolgozó nő megszokta, az önállóságot, a külön jövedelmeit és szívósain védte állását a visszaáramló f én fiiakkal szemben. A hivatalokban a főnökök tanácstalanul állottak: a. női munkával' nagyon meg voltak eléged ve és, sajnálták kicserélni a háborútól megtépázott férfiak kétes, értékű munkájára. Végül is győzött a méltányosság és felmondtak a nőknek, akik rövid idő alatt megszokták a rendszeres munkát, biztos jövedelmeit és már seíhogyse tudták meglelni visszafelé az utat, amely a háztartás, vagy a telje® semmittevéshez vezetett. Körülnézitek az életben, és könyörtelenül versenyre kelitek a férfiakkal az ipari, kereskedelmi, íntelléktuálils pályákon, sőt. még a sportban is,. Legújabban a művészetben is olyan komoly versenytársaiknak mutatkoznak, akikkel minden körülmények között számolnunk kell.

Zenével minidig sok nő foglalkozott. A képzőművészetek között a zene az egyetlen, amelyben a nő már a háborút megelőző években iis számottevő sikereket aratott,. — Természetesen, csakis, mint hangversenyző művész. Zenekarban nő soha nem foglalt helyet. (A kiskocsmák és nagyvárosok egyéb vidéki izü' lokáljainak női zenekarait terméisizeteisen nem illethetjük ez el a meghatározással.) Mint zenepedagógus minidig is nagyszerűen bevált.. A középosztály leányai közül az utóbbi évtizedben legalább annyian szerezitek tanári vagy művészi oklevelet a Zeneakadémián, minit a többi egyetemeiken. Még aki nem is készült hivatásos zenésznek, mindenesetre folytatott, komoly zietnei stúdiumokat. Aiz elv az volt: „Az én lányom ugyan nem fog kenyeret keresni, deihát soha nem tehet tudni...“

És> csodálatos! Zenei pályán mindenki el tudott helyezkedni. Az inflációs időkben mindenki tanult zenét és mindenki látogatta, a hangversenyeket. Uj és hatalmas társadalmi réteg keletkezett, amely vagy azt akarta, behozni, amit elmulasztott., vagy gyermekeinél akarta, pótolni, amit ő maga nem élvezetit. Azokban a lázas években mindenhal és mindenhová dűlt a pénz.

Rövid ideig tartott. A tempó csökkent, a zsivaj halkult, itt is, ott iis összébb húzódtak az emberek, a hangversenyekre még a kezdet előtt is lehetett jegyeket kapni, (esetleg feláron kínálták, miig néhány hónap előlit felárral keresték.) a szülők nagy része pedig arra az álláspontra helyezkedett gyermeke tanulását i,Illetően, hogy úgyis, van rádió, esetleg gramofon.

Újra itt állt egy dolgozó réteg szűkös kenyérrel, vagy egészen anélkül, komoly és értékes diplomával, amely azonban nem nyújtott megélhetést.

Kósza, hírek keletkeztek, hogy egyikmásik, akii külföldi .,turnéra“ indult, nem koncertjei jövedelméből küldi, haza egyre-másra a. dollárokat, hanem .hotelek és music-hiailök jazizbainidjeiiben zongorázik, hegedüli, esetileg a. szaxofont fújja. Persze' ezeket senkii nem mondta hangosan, csak suttogták itt -is,, ott is zenei körökben. Azután leveleik jöttek, amelyek megerősiitetiték a. félhangon közölt híreket és sejtéseket. Később impresszárióik érkeztek, akik el voltak ragadtatva. a külföldön játszó magyar jazizmiuzisikusoktól' és, újabbakat keresitek. -— Eleinte haboztak a nők, tétováztak, leüld zónák találták a jazzbaindben való elhelyezkedést. Nyíltan még nem mertek állást foglalni a gyakran éisi ok nélkül lecsepüllt néger zene, mellett, de titokban mindenki vágyott jó szerződés, után, amely nem is váratott magára sokáig.