Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-18 / 33. szám - Hat leány az életbe lép…
rát. Hollywoodban a női divattal kapcsolatban két jelszót használnak: boy-os és old fashioned. Mostanáig vagy fiúsak voltunk, vagy régi divatnak. Ez az uj hajviselet talán megadja az annyira kívánt középutat. Adrián, Hollywood Poiret-je kongeniális toalettet tervezett az uj hajviselethez: középrövidet. Ha egy nő az utóbbi években nem akart fedetlen térdekkel járni, rögtön elmondták róla, hogy csúnya lábai vannak. Azt hiszem, a női divat terén elérkezett a kompromisszumok korszaka, —• a nő karcsú, de telt idomú, félhosszu-félrövid ruhát hord, félhosszura fésiilködünk, á la Greta Garbó. És mindez egészen önmagától alakult ki, nem kellett három nap, három éjjel tépelödni rajta. Hat most érettségizett fiatal hölgy várja az interjút. Aki azt hinné, hogy ez az interjú hatféle csengésű leánykacagásból álló bájos és sikerült tréfa, az rosszul ismeri a 18 éves hölgyeinket. Szakszerűen, komolyan folyik a társalgás, néha egy-egy gúnyos megjegyzéssel fűszerezve, amely a férfiakra, — mint számba sem vehető „alakokra“ vonatkozik. A kis hölgyek egész helyénvaló dolognak találják, hogy sorsuk iránt érdeklődjenek, ök nem is tudják, hogy az, amit a mai 18 éves leány a sorstól elvár, a közönséget legalább is annyira érdekli, mint például a „diva“ interjúja, aki ismét magánkívül van, mert nem kapta meg a remélt szerepet. AKI NEM KIVÁNCSI A csinos leány a hozzáintézett kérdésekre komoly redőkbe vonja homlokát. Nyilván úgy tesz, mint papája (aki ügyvéd), mikor ügyfeleinek a panaszait meghallgatja. Épp oly szakszerűen, mint a papa, adja meg felvilágosításait a leánya is. Természetes, hogy jövőjén már ő is gondolkozott. — Elvégre az ember már nem kisleány, — mondja nagy komolyan. — A papának is az a véleménye: hogy a fiatalságnak is tudnia kell, hogy mit akar. — Ö már régóta tudja, hogy orvos lesz. Hiszen ez magától értetődő dolog, mert néhány nagybátyja szintén az. — Azok tekintélyes és jó viszonyok között élő emberek, — mondja a kisleány — maradjunk csak az orvosi pályánál! A maturált hölgy a „jövő“ alatt semmiesetre sem képzel olyasmit, ami reá nézve meglepetéseket jelenthetne. Ö szakszerű, nem szereti a,meglepetéseket, amelyeket remélhetőleg el fog kerülni. Életprogramjába észrevétlenül máris számításba vette a házasság lehetőségét, mert kérdésemre igy felelt: — Hogy mi lesz akkor az orvosi praxissal? Még nem tudom! Az majd a férjem gondja lesz! Az én feladatom egyelőre az, hogy észszerűen és tervszerűen kezdjem el az életet! A többi majd magától adódik! Éppen azért a jövőre nem is vagyok kiváncsi! Csak azok kiváncsiak, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal! Azok a véletlenre számítanak, én azonban inkább csak a lehetővel számolok! A KIS TEVÉKENY A jó családból származó, de nem a legjobb anyagi viszonyok között élő leány éppen az ellenkezője az előbbinek. — Az apám lehetővé tette számomra, — mondja a fiatal leány — hogy a gimnáziumot elvégezzem, de én a saját lábamon akarok megállni. Tovább tanulásra nem telik, éppen ezért le is mondok arról. Szüleimtől természetesen kevés pénzt kapok. Amire szükségem van, azt magam szeretem előteremteni. Szükségleteim egy részét máris magam fedezem. Szabad időmben órákat adok, egyidő óta zongora- és franciaórákat is adok. Hetenként 100 koronát keresek. Később remélhetőleg még többet is fogok keresni. Szeretek előadásokat hallgatni és könyvtárakat látogatni. Talán még sikerül, hogy a kémiát is elvégezhetem. Talán tudok annyi pénzt keresni. De legközelebb valamilyen irodában állás után nézek, vagy nevelőnőnek megyek. — Óhajt még valamit megtudni rólam? — kérdezi kedvesen a kis tevékeny hölgy. — Mindenféle sportot művelek, ami nem drága. Úszom, tenniszezem, tornászom és egy kis könnyű atlétikát is gyakorolok. Most minden jó tulajdonságomat ismeri, a rosszakat azonban nem árulom el! A CÉETUDATOS Nem olyan élénk, mint társnői, de amit akar, azt még harcok árán is valóra váltja. Szívós és megfontolt. Meglátszik a szép és energikus arcán, hogy nem hajlandó olyan dolgokra fecsérelni az idejét, amelyekkel utóbb nem tud mit kezdeni. Előre törtetni! Ez a jelszava! Minden áron és a saját erejéből. Az élvezet csak a későbbi időre marad. Jó tanuló. Az érettségi neki nem okozott különösebb gondot. Nagyon érdekli öt a politika. Szociális érzéke van. Egy gyermekotthonban a legkisebbeket ő gondozza. Csoportvezető a játszótéren és szemrebbenés nélkül tűri, amikor a gyermekek őt „tanárnéni“ címmel szólítják. Tulajdonképpen tanítónő szeretne lenni. Az anyagi feltételekről azonban ő maga akar gondoskodni minden körülmények között. —- A papa büszke reám! — mondja ő — és ilyen apától nem illik a felnőtt leánynak pénzt kérni. De a papa különben is, sokkal bölcsebb, semhogy adna! Míg tanulmányaimhoz a szükséges pénzt előteremtem, állást vállalok. Később, remélhetőleg a politikában is részt vehetek. De nem holmi áldatlan pártoskodásban, hanem azon leszek, hogy a világon egyszer már rend legyen! MZ ÖNTUDATOS Alacsony, fekete, pikáns szépség, aki jó néven veszi, ha minél többen évődnek vele. Azt különösen szereti, ha a férfiak hódolnak neki. Szülei gazdagok és azt kívánják, hogy orvos legyen. — Azt a szívességet ugyan megtehetem nekik, — mondja kegyesen a leány — de különösebb kedvem nincs hozzá. Azt hiszem, sikerül majd elérnem, hogy a szinipályára lépjek. A műkedvelői előadásokon nagyon tetszettem mindenkinek. Mindenesetre meg fogom biráltatni valakivel, hogy van-e tehetségem. És ha van, akkor vége az orvosi pályának! Elvégre mégis csak rólam, a jövőmről van szó! Sorsom felől nélkülem senki sem dönthet! Egyelőre legalább én úgy érzem, hogy inkább színésznő, mint orvos szeretnék lenni. Jobb, ha a közönséget szabadítják rám, mint engem a közönségre! MZ ASSZONYDIÁK Még ilyen is akad a diákleányok között, ebben az előrehaladott világban. Négy hónapja van férjnél. Házaséletének az egén a matúra gondja volt eddig az egyetlen sötét felhő. 19 éves, elszánt, energikus nő. Szülei vidéken laknak. Egy szép napon szülei a bizonyítvánnyal együtt az eljegyzési kártyát is elküldték, hogy a postaköltséget megtakarítsák. Elvégre a. szülők dolga, hogy igent és áment mondjanak. Az ő leányuknak azonban volt annyi esze, hogy férjül egy gazdag kereskedőt választott. A háztartáshoz egyelőre még nem ért. Azt elvégzi a cselédleány, mert a nagyságos asszonynak az iskolába kell menni. — Majd megtanulok főzni! — mondja bizakodva a kis asszonydiák. — Sok értelme nincs ennek, mert orvos szeretnék lenni. A férjem ugyan nincs ellene, de praktizálni nem enged. No, ezen még nem töröm, a fejem! Minek ■is törném, hisz úgyis minden úgy lesz, ahogy én akarom! A BAJOS ÉS SZENDE A szőke, szende kisleány egy magasrangu hivatalnok leánya. A hat közül rajta látszik meg a legjobban, hogy elkényeztették. Úgy beszél, mint amikor a kis madár csicsereg. Neki a