Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-18 / 33. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Amerika, az automobilok hazája. A sankta-monicai festői országút Kaliforniában. Közönséges országút, s ilyen forgalom van rajta! az unamnak a szeretője volt... Dr. Winter Aladár harsányan kacagott: — Legenda! De ebben a kacagásban volt egykiskényszeredettség is. Karmel érezte, tudta, hogy az ügyvéd hazudik. Úgy volt, úgy kellett lennie: Terka szeretője volt dr. Winter Aladárnak is, mint annyi másnak. Elcsalta az anyjától őt is, talán éppen öt legelsőnek. Lehűlt gyűlölete újra fellángolt. Ismeretlen, keserű és dühitő vad indulat párosodott benne a gyűlölettel. Egy másodpercig azon tűnődött, nekiugorjon-e az ügyvédnek? Azután fanyarul elmosolyodott: eggyel több vagy kevesebb... nem mindegy? Nem, nem volt, mindegy. Mindenki. De ez nem. Karmol féltékeny volt. Életében először. 7. Terka megjött Bécsiből. Amikor Karmel éjjel egy óra tájban benyitott a Danubiusz-pincébe, ott ült már Wax úrral és Tummával. Körülötte a kullancsok jólismert serege. Az asztalon pezsgő, a falon egy svábbogár, a zongora mellett a borzas és ripacsos smokingos fiatalember. Nem változott itt semmi. Maga Terka sem. Kedves, nyugodt mosollyal fogadta Karínéi mély meghajlását, de azután nyomban szomszédjához fordult és tovább beszélgetett vele. Karmel egy másodpercig habozott, azután leült a szomszéd asztalhoz. A következő pillanatban megbánta már, hogy nem ült oda hozzájuk. Azt kellett volna tennie, hiszen ismeri Waxot és itt jóformán mindenki ugyanannak a titkos társaságnak a tagja. Oktalan gőgje akadályozta meg abban, hogy azt tegye, ami legegyszerűbb és legtermészetesebb. Valami meghivásfélét várt, intést,biztató vagy csodálkozó tekintetet... de Terka nem törődött vele. Osak Tumma száján villant föl egy kis gúnyos mosolygás. Tumma tündöklő uj ruhában pompázott, alkalmasint Terka hozta neki Svájcból... párisi modell, persze! Terkának uj bundája is volt, puhán omló chinchiilia, ujján pedig sötét tüzű óriási rubin vérzett. Wax ur ajándéka mindakettő mindazzal együtt, ami otthon van szekrényekben, fiókokban, ékszertokokban, a friss bőr szagával illatos uj utazótáskákban, parfümös üvegekben, svájci frankban, dollárban, az ég tudja, miben még. Ezt az utazást Terkának csakugyan nem volt szabad másnapra halasztania. Karmel keserű tanácstalansággal itta pezsgőjét. Nem ilyennek várta a viszontlátást. Maga sem tudta volna megmondani, mit remélt tőle, hiszen sohasem gondolkozott rajta. Beérte azzal, hogy Terka hazajön. A többi ... majd, majd ... ! Majd csak találkoznak valahogyan. Akárhogyan. De így? Szemrehányásokkal tépte magát... Tumma talán máris elmesélte ... azért haragszik Terka. Nem is haragszik. Miért haragudna valakire, akivel nem törődik? Kedvesen, nyugodtan mosolygott, rá, ahogy jelentéktelen ismerősre szokás. És rá se néz többé, szomszédjával beszélget, annak a szavait figyeli mosolygó érdeklődéssel. Mit mond neki az az ember? Csinos fiatalember, jó frakkja és két karja van ... miért nincs a harctéren? Protekciós, föl-