Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám - Farkas Imre: A primadonna huga
A primadonna húga Irta: Farkas Imre A primadonna nem volt a ma Ízlése, nem is a tegnapé. A tegnapelőtt ízlése volt. Amikor nem a szögletes vonalak domináltak, nem a fiús alak, nem a soványság volt a divat. Ha a primadonnára gondolok, egy barackszinü pamutgombolyag jut az eszembe. De azért szerelmesek voltunk bele, az egész egyetemi hallgatóság, a főgimnáziumok, a reáliskolák, a gigerlik, a dandyk, a huszárok, tüzérek és bakák, valamint a m. kir. kormány nagyobbik fele. Én akkor ideiglenes minőségű díjtalan miniszteri fogalmazó-gyakornok voltam, fizetésnélküli miniszteri segédfogalmazói címmel és jelleggel. (Hosszabb címem volt, mint a német birodalmi kancellárnak.) A primadonnához úgy jutottam, hogy dalokat komponáltam, amit neki fölajánlottam. Voltaképpen azért komponáltam a dalokat, hogy neki fölajánlhassam. A primadonna azonnal fogadott és én eljátszottam a dalokat. Félhomályos rokokó-szalon. Bordó és rózsaszín plüssök tultengése. Egy nagy fotográfia. A miniszterelnök. Az van ráírva: „Az angyalnak.“ Egy másik fotográfia: az én miniszterem lovassági tábornoki egyenruhában. Ráírva: „A tündérnek.“ Aztán koszorúk: „Nagynevű szülöttének. A pátkai nőegylet.“ Ezt nem értettem, de valószínűleg így volt. Másik szalag: „Isten óvja a tisztes ipart. Tiszaujlaki daloskor. A primadonna begurult a szalonba. Magasnyaku, szilvakék blúz volt rajta, sárga csipkékkel. — Isten hozta. Szivem hangosan dobogott. — Művésznő ...! — Hallottam már magáról. Nagyon kiváncsi vagyok. Döngve dobta le magát egy hintaszékre, melyen házi szmirnaszőnyeg színesedett. — Nos. Halljuk. Leültem a zongorához. — Szomoruat? Vígat? — „Az ezüst papucs“ című operettben kellene nekem egy betét. Egy szomorú dal. — Kérem ... Eljátszottam azt a dalt, amelyet elő is adott, s amelyről később megállapította egy előkelő pesti újság, hogy az a „Marseillaíse“ és a „Rózsabimbó és a méh“ cimü dal szerencsés vegyüléke. Rozzant csárda ott az útfélén Pierre minden este ott terem. Megzörgeti halkan ólmos ablakát És szól: Ninon nyugalmas, csöndes Békés jóéjszakát. Az első strófánál bizonytalanul dadogott a kezem a zongorán. A második strófa már bátrabban ment. Az Uj-világ kapuja. A Newyork előtti Ellis-lsland karanténállomás sikerült repülőgép!elvétele.
