Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ÁLMOkHÁZA És iparkodott a részegségének ugyanarra a csúcsára fölkapaszkodni, amelyre Gallusz ur fáradságos munkával és meg-meg csúszó lábbal fölmászott már. Nagyon jól tudta, hogy részeggel részeg bir csak. A részeg csalhatatlan ösztönnel érzi meg a józant, a félrészeget, az álrészeget, menekül előle mint kutya elöl a vad. A józan: ellenség. A részeg: testvér. Keblére öleli, bele sírja legtitkoltabb könynyét, legkönnyesebb titkát. — Járt-e valaha Galíciában Gallusz ur? — kérdezte Karmel, Kábult volt már, és Gallusz ur koponyáját ugyanannak a vörös tűzgolyónak látta, amely lázálmaiban keringett kórházi ágya körül. A tűzgolyó táncolni kezdett, alighanem .azért, mert Gallusz ur a fejét csóválta. — Soha, főhadnagy ur. Vaknak születtem, nem nagyon utazgattam ... Pesten születtem, voltam egy pár évig vidéken is, harminc év óta megint itt vagyok ... — És mindig ezen a pályán? — Tanult mesterségem, főhadnagy ur. Ehhez volt még legtöbb kedvem, a muzsikához. Próbáltam elhelyezkedni kávéházban, kocsmában ... Nem vesznek vak embert. Nem szeretik. Nem öröm vakot látni. Engedélyesnek, vendégnek, lánynak mindegy. Azok még szívesebben látják a vakot, mert legalább az nem látja, mi történik körülötte... — Az orvosok nem tudtak magán segíteni? — Nem, főhadnagy ur. Gyógyíthattam vak vagyok. Ezt valamelyes büszkeséggel mondta. Mintha azt mondta volna: tábornok vagyok. Egyszerű és szerény ember volt, csöndes, nyugodt, beszédében is inkább falusi, mint városi. Nem volt művész, kézműves volt', kisiparos, a zongora szerszáma volt, nem hangszere, mankója nem szárnya. És úgy beszélt, ahogyan játszott, mindig egyenletesen, józanul, színtelenül, föllobbanás nélkül. Az ital nem hozta ki sodrából. Egyszerűen, higgadtan felelt Karmel kérdéseire, de csak a kérdésekre felelt. Talán ildomtalannak látta, hogy többet mondjon magáról, mint amennyi a kérdés korlátái között elfér. — Honnan kapta furcsa nevét Gallusz ur? Igazi neve ez vagy csak aféle művésznév? — Nem vagyok én művész, főhadnagy ur. Zongora - mester vagyok. Apámat is Gallusznak hívták, nagyapá-Aratási idő. Behordás. (Balogh R. felvétele.) Kegervy -Jnta:
