Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-28 / 30. szám - A bluz karriérje - Szerkesztői üzenetek
A blúz karriérje A blúz beérkezett... Nem az a kicsi, semmitmondó, szürke, sőt majdnem lenézett ruhadarab többé, amelyhez a boldog béke idejében a jómódú asszony egy pár sötét iróujjat, zakatoló írógépet, vagy földes tanyai iskolát is hozzágondolt, hanem egy, a szalonban is helytálló, szalonban is elfogadott ruhadarab, amely a mai egyszerű, mindinkább angolos divatnak egyik legfontosabb, legkedveltebb szükségessége. Hogy a blúz az lett, ami, az tisztára amerikai hatásnak köszönhetjük, amely — bárhogy tagadja is Páris — a divatra mindig jobban rányomja egészséges bélyegét. Amerikában ugyanis a kenyérketeső középosztály igényei és életviszonyai teremtik a divatot s a divat minden apró részletében azokhoz alkalmazkodik. Tudott dolog, hogy Amerikában a felső tízezer kivételével minden nő kenyeret keres, s hogy a családanya éppúgy elmegy reggel hazulról, mint a férj vagy a fiatal leány. Ott nem kell bevásárolni, mert mindent a házhoz hoznak és nem kell otthon főzni, mert a nagy bérpaloták élelmezését panziószerűén végzik. így a nők a takarítás elvégzése után — ami megint gépekkel megy — elmennek hivatalokba, irodákba, mert jól megfizetik őket, mert férjhezmenésük után is önállóak akarnak maradni, s mert sokkal szívesebben dolgoznak, minthogy lemondjanak az igényeikről. Ez a finomságot, egyszerűséget kedvelő amerikai kenyérkereső középosztály juttatta mai uralmához a blúzt. Ennek az ideje ugyanis annyira szűkre szabott, hogy munkája elvégeztével egyetlen percet sem akar hiábavaló öltözködéssel tölteni, hanem az arca, haja rendbehozása után legfeljebb a blúz kicserélésével már menni akar teára, táncolni, társaságba, sportolni vagy kirándulni valahova. Reggel már mindig tisztában van a délutáni s esti programjával, s eszerint vesz kötött, szövött, vagy selyemkosztümöt, amely azután vagy úgy, a reggeli egészében, vagy az egyszerű blúznak egy díszesebbel való kicserélésével tökéletesen megfelel a délutáni, sőt esti programnak is. A tükör- és márványfalu amerikai cukrászdák, — ahol kivétel nélkül mindenütt táncolnak is, — a nagy éttermek pálmás terraszai, a nagy luxushotelek halijai ötórai tea idején szinte hemzsegnek a muszlin- és selyemkosztümös, habosbluzos, karcsú, szőke nőktől, akik hosszú gyöngyházszipkából szívják a gyengén ópiumos cigarettát vagy még hosszabb szalmaszálon szürcsölik a különféle szinü jeges italokat. Ha pedig ezeknek az elfogyasztása után kedvük kerekedik egy autó- vagy hajóturára, nem kell hazamenniök, hogy átöltözzenek, mert a selyemkosztüm tökéletesen megfelel, különösen, ha egy puha köpennyel is kiegészítik. Ilyenformán a mai amerikai nő egésznapi ruhadarabja a blúz. Délelőttre egy egészen egyszerű, sima batiszt vagy mosóselyem, délutánra egy azsuros, esetleg csipkés muszlin, zsorzsett vagy selyem. A zsorzsettek és a selymek rendesen szegélyezettek vagy azsurozottak, a muszlinok finom csipkével vagy pliszszéfodrokkal díszítettek. Ezeken kívül kedvelt díszítési mód még a vastag berlini pamuthimzés, amely különösen a sima jumperformákon érvényesül legjobban. Színben vezet a fehér, sárga, zöld, tengerészkék és elefántcsontszin. A fehér minden szinü kosztümhöz megy, a többi csak rokonszinekhez. Természetesen az hat a legjobban, ha a kosztüm esetleges bélése (selyemkosztümök nem mindig béleltek) ugyanabból az anyagból van, mint a blúz, sőt ha a kalapon is van valami ízelítő ugyanabból. Az amerikai nő — ha lehet — még kényesebb a szinhatásra, mint a párisi. Szereti az egyszerűséget, az egyenes vonalakat, a disznélküli anyaghatást s fő ambíciója, hogy színharmóniával s a színeknek az archoz, hajhoz való megválasztásával hozza ki öltözködésének, megjelenésének a karakterét. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Kétkedő. A férjének minden szavát aláírjuk, olyan világosan, okosan, logikusan és férfiasán okolta meg eljárását. Fogadja öt el fellebbezhetetlen fórumnak és ne kételkedjék tapintatának és ítéletének biztonságában. Z. I. Névtelen levelekre érdemben nem válaszolunk. D. Erzsi. Kedves Erzsi, higyje el nekünk, hogy egy olyan férfiért, akit ebédközi beszélgetésekkel rá tud bírni egy másik leány arra, hogy önnel szakítson: nem érdemes zokogni. Az ilyen egyén ugyanis lehet jó kolléga, lehet szabadúszó, lehet távzongorázó, lehet koplalóművész, lehet a korzó szépe, de férfinak egészen bizonyosan nem férfi és felettébb örvendetes, hogy ez róla ily rövid idő alatt kiderült. Ha elvesztette: ez olyan veszteség, amely nyereségnek is beillik. Nyil. Kedves, közvetlen levelére sajnos, nem irhatok mást, mint azt, hogy ha környezetében nem talál megfelelőt, forduljon — bárha a múltban nem vezetett is sikerhez — ismét az apróhirdetéshez. Több esetet tudok, amikor ez nagyon jól bevált s sziikebb környezetemben is van egy nagyon csinos aszszony, aki igy szerezte férjét. Az igaz, hogy ez a kis rovat is összehozott már néhány embert, ezt azonban egészen a véletlen intézte, mi legfeljebb csak anynyit tettünk, hogy segítettük a véletlennek. É. R. Rendetlen, minden esztétikai érzék és jóizlés híján. Spekulatív szellemű, erős szerzési vággyal. Nem nyiltszivü, hanem titkolódzó. Juci... De bizony haragszom, kislányom.' Mert igaz, hogy szörnyű sors szülői szeretet nélkül, örökös harc és háború között élni, csak hírből ismerni a jóságot, gyengédséget, de annak, aki 20 éves, még ezek dacára sem szabad azt mondania, hogy eldobja az életét. Kislányom! Az életünk nem a miénk ... Azt mi csak kaptuk azért, hogy adjuk tovább ... Hogy a közbeeső idő néha nehéz? Istenem... Az, aki 20 éves, erős és ruganyos, vállalnia kell a nehézséget is. Szülei felett se törjön pálcát. Higyje el, nekik a legszörnyübb az, hogy nem értik meg egymást. Sőt, ha lehet, próbálja meg inkább összehozni őket és kiegyenlíteni a közöttük levő nézeteltéréseket. Ha okosan, a szerető, meleg gyermekszívével fog a dologhoz, sikerülni fog. Kezdje azon, akiről úgy érzi, hogy közelebb van magához s hogy jobban megérti magát. S meglátja, egész kis szónok lesz magából. S ha az egyiket megnyerte s ha az egyikkel megérttette azt, hogy ezt a kis rövid életet nem szabad gyűlölködéssel, haraggal eltölteni, hanem szeretni kell azokat, akiket mellénk állított az élet, már nyert ügye lesz és a másiknál már biztosra mehet. Persze az időpontot jól el kell találnia s nem szabad meghátrálnia az első sikertelenség elől. Ha ideje van, örülök, ha felkeres, s viszonzásul adok majd néhány tanácsot, aminek tán hasznát veheti. Meleg szeretettel, sokszor köszöntőm. Lukusz 333. Nyiltszivü, egyenes gondolkozásu hiú, de nem öntetszelgő. Vannak fentartásai, de ezek nem szellemiekre vonatkoznak. Nabolodán. Nagy fantázia, amelyet az élet nem engedett kifejleszteni. Érzékiség, amelyet, ha akarna, tudna ellensúlyozni. Ha valamihez fog, könnyen abbahagyja, ha nehézségei támadnak. Takarékos. Feleség I. Szeret reprezentálni és hajlamos az előkelősködésre. Tud alkalmazkodni, ha akar. De tud dacos is lenni. Egyébként melegszívű, nem barátja a külsőségeknek és frázisoknak. Esze is a helyén van. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Főmunkatárs: Márai Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a postaminisztérium a 216.729. VII. 1928. sz. alatt engedélyezte.
