Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-21 / 29. szám - B. M.: Az otthon

nának Boticelli tulfinomodott, légies nő­alakjai és Rafael madonnái, Vecchio sző­ke asszonyai és Rubens asszonyairól nem is beszélve, akik testi arányaik miatt a mi női szépségről való fogalmaink mel­lett számításba sem jöhetnek. Bourget édes pásztornői sem keltenének különö­sebb feltűnést és a milói Vénuszról, tud­valevő, hogy alakjának méretei mai szemmel nézve, nem ideálisak. A kor szelleme és atmoszférája, amelyben él­tek, virágoztatta ki ezeket a szépsége­ket s mihelyt kilépnek a régi keretből, elhalványulnak, mert az uj kor szelleme más női ideált formált magának. De nemcsak az európai szépségideál változott meg, az egész világon más lett a női szépség kritériuma, még Kíná­ban is, ahol pedig a női szépségideál égy és ugyanaz maradt évszázadokon át. Ér­dekes, hogy a női szépségnek Kínában pontos törvénykodexe volt, amelynek tételeit egy kínai esztéta állította fel és ezek a törvények szigorúbbak és erőseb­bek voltak, mint a vallás tételei. Su-Ju a költő és esztéta igy határozta meg a tökéletes kínai nőt: Nagy volna, ha egy gondolatnyival nagyobb és kicsi, ha egy gondolatnyival kisebb volna. Egy sze­mernyi púder tulfehérré tenné és egy lehelletnyi festék tulszinessé. A szemei olyanok, mint a jégmadár tollazata, a bőre mint a tiszta hó, a teste mint a frissen legombolyított selyem és a fogai mint a tengeri kagylók. A kínai költők valamennyien úgy éneklik meg az ideális kínai nőt, mint kicsi, törékeny, pára­­finom és lehelletkönnyü jelenséget. Volt Kínának egy amazon ideálja is, Mu-Lan, aki hősiesen harcolt a hazáért, de mikor hazatért a dicsőséges hadjáratból, azon­AT OTTHON A szerkesztőség majdnem na.pról­napra kap kérő, kérdező leveleket, amelyekben asszonyok, menyasszo­nyok kérnek útbaigazításokat, taná­csokat, hogy a mai lakásviszonyok mellett, amikor az óriási lakbérek és nehéz életviszonyok a legtöbb közép­osztálybeli családot kétszobás lakás­ra kényszerítik, hogyan, miképpen rendezzék be az egyik szobát? Ebéd­lőnek, nappalinak, vagy férfi- s egy­úttal fogadószobának? Az egyik legutóbbi levél Írója, — bájos, meleghangú, karcsú leány le­het — azt irja, hetek óta alig alszik valamit, mert nem tud egy hasonló kérdést eldönteni. „Ha ebédlőt csinálok a nagy, er­­kélyes szobából, ■—- irya — akkor megvan a kényelmes étkezőhely, de utána nincs eav meleg, kedves, ba­­rátsáaos sarok, ahova cigarettázni, feketézni leültethetem a vendégei­met. Viszont, ha nappali, vagy férfi­szobát csinálok, nincs rendes hely az étkezéshez, ügy el vagyok kesered­ve, s annyira fel vagyok lázadva a viszonyok ellen, amelyek mindket­tőnk keresete dacára sem engedik meg, hogy olyan otthonunk legyen amely a kivánalmaknak megfelel.“ Olyan lesz... Ez a kérdés ugyanis nal budoirjába vonult, hogy asszonyi holmikkal ékesítse magát. A régi kinai nőtől megkövetelték, hogy csak „nőhöz méltó“ munkával foglal­kozzék, amely alatt a háztartási munkát és a szövést értették. A nő ne legyen okos, az a fő, hogy szerencsésen fejezze ki magát — mondja egy régi kinai köz­mondás. Az uj kinai asszony felszabadította magát a konvenciók alól és úgy szel­lemben, mint külsőben teljesen megvál­tozott. Nőiességéből, tartózkodásából, erényeiből semmit sem veszített, ma is önfeláldozó gyermek és önfeláldozó anya és feleség. De már nem él kizárólag a családjának, nem pazarolja minden ener­giáját előirt kötelességek teljesítésére, az üvegházból, amelyben mint egy ké­nyes virágot, úgy őrizték, kijött az élet­be, pályát választott és a női választó­jogért harcol. A férjét ő maga választja és a férje halála után sem akar föl­tétlenül özvegy maradni. Ezzel a belső átalakulással egyidejűleg külsőleg is megváltozott. Szépsége többé már nem az a tulfinomult, törékeny légies szépség, ahogy azt a kinai költők meg­énekelték. A mai ideális kinai nő erős, egészséges, kisportolt, akárcsak azok az európai vagy amerikai nők, akik a mai női szépségideálnak megfelelnek. A kinai nő szellemi és testi átalaku­lásáról figyelemreméltó, érdekes könyv­ben számol be egy német irónő, Marga­­rete Driesch. A könyv cime: Frauen jen­­seits dér Ozeane, Heidelbergben jelent meg és bevezető tanulmányt Shan-Ji- Chan, a kantcni egyetem professzora irt hozzá. Szenes Erzsi. alapjában egy egészen könnyen meg­oldható kérdés, ha tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. S ami a legfontosabb, a megoldása még külön pénzáldozatot sem igényel. A kétszobás lakás művészi, okos s emellett kényelmi szempontból is leg­tökéletesebb megoldását a németek találták ki. Németországban a két­szobás lakás csuva puha karszék, he­­verunely, s ott csak a három szobán felüli lakásokban vannak olyan ebéd­lők, amelyekben tálaló, kredenc, nagy ebédlőasztal van és olyan hálószobák, ameluekben a szoba legnagyobb ré­szét ágyak foglalják el. ..mttani pár ib'en berendezésű két­­szouas német lakást, s meg voltam tevődve attól a praktikusságtól, mely­­lyel ott minden bútordarab a kényel­met és az otthon művészetét szolgálta. A hálószoba két szemközti falánál két széles, hosszú, mélyfióku pamlag állt, mélykék brokátteritővel s a fa­lon hasonló montirozásu hímzett fal­­szőnyeaael. A két pamlag között ki­csi, gömbölyű asztalka állt, két kö­zépnagyságú, szintén mélykék ka­rosszékkel és puffal, míg az egyik saronoan egy keskeny, magas öltö­zőasztal, amelynek metszett tükre ea/” gombnyomásra alásüllyedt, úgy hogy az asztal tökéletesen megfelelt az Íróasztal, vagy szervirozóasztal kö­vetelményeinek. A másik sarokban eay komod, tetején régi ütőórával s pár szép, értékes nippel. . . Nappal ez a szoba volt a háziasszony fogadó­szobája, ahova bizalmasabb barátai­val, barátnőivel visszavonult, ahol pihent vagy kézimunkázott, este pe­dig a széles pamlagok, — amelyek nappal a rengeteg puha párnával szinte csábították az embert a lustál­kodásra — egyetlen mozdulattal ké­nyelmes águnkká váltak, amelyeknek mé1 fiókja éppúgy megőrizte az á^bnemüt, mint a csak alvásra hasz­nálható ágyszörnyetegek. Ha azután e közé a két pamlag kö­zé egu naay, szétnyitható spanyolfa­lat állítottak, egy csapással meg volt oldva a külön hálószoba kérdése is. Énv ilyen praktikus volt a másik szoba is. Itt az egyik falat egy ma­gas könyvespolc foglalta el, amely­nek zárt alsó részeoen tökéletesen el­helyezhető volt a parcellán-, ezüst­ös asztalnemű, s amelynek mindkét oldalán lecsapható tálalóasztalka si­mult meg észrevétlenül. A könyváll­vány folytonossága középen ember­­maaassáa^'>üra megszakadt, ide volt betolva (a 40 cm. helynyérésért) a garnitúra pamlaaja, amely előtt egy­méteres átmérőjű, gömbölyű dohány­zóasztal állt, nér"" kényelmes karos­székkel. Erre az asztalra étkezés al­kalmával env közénen összehajtható, belül posztóval bélelt, 180 cm. átmé­rő iü nuhafalap került, amely facsava­rokkal volt alulról ráerősitve, s mely körül 6—8 ember naauon kényelme­sen helyet foglalhatott. A szobában volt még egy Íróasztal, egy vitrin, néhány érdekes apróság­gal, pár művészi kép, bronz, finom kézimunka, sok cserépvirág, egy-két vglódi szőnyeg és , olyan sok ottho­nosság, hogy az ember sokkal jobban érezte magát benne, mint egy hat­szobás luxuslakásban. A hallban széles, hófehér, három­részes szekrény, alul lapos fiókokkal a cipők, felül, álló fogasokkal, a ka­lapok és középen külön-külön a férfi és női ruhák részére. Állt itt még pár fehér karosszék, kartonhuzattal, nagy, puha párnákkal, asztal, nagy­virágos, hímzett teritővel, virágáll­

Next

/
Oldalképek
Tartalom