Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-21 / 29. szám - B. M.: Az otthon

nának Boticelli tulfinomodott, légies nőalakjai és Rafael madonnái, Vecchio szőke asszonyai és Rubens asszonyairól nem is beszélve, akik testi arányaik miatt a mi női szépségről való fogalmaink mellett számításba sem jöhetnek. Bourget édes pásztornői sem keltenének különösebb feltűnést és a milói Vénuszról, tudvalevő, hogy alakjának méretei mai szemmel nézve, nem ideálisak. A kor szelleme és atmoszférája, amelyben éltek, virágoztatta ki ezeket a szépségeket s mihelyt kilépnek a régi keretből, elhalványulnak, mert az uj kor szelleme más női ideált formált magának.

De nemcsak az európai szépségideál változott meg, az egész világon más lett a női szépség kritériuma, még Kínában is, ahol pedig a női szépségideál égy és ugyanaz maradt évszázadokon át. Érdekes, hogy a női szépségnek Kínában pontos törvénykodexe volt, amelynek tételeit egy kínai esztéta állította fel és ezek a törvények szigorúbbak és erősebbek voltak, mint a vallás tételei. Su-Ju a költő és esztéta igy határozta meg a tökéletes kínai nőt: Nagy volna, ha egy gondolatnyival nagyobb és kicsi, ha egy gondolatnyival kisebb volna. Egy szemernyi púder tulfehérré tenné és egy lehelletnyi festék tulszinessé. A szemei olyanok, mint a jégmadár tollazata, a bőre mint a tiszta hó, a teste mint a frissen legombolyított selyem és a fogai mint a tengeri kagylók. A kínai költők valamennyien úgy éneklik meg az ideális kínai nőt, mint kicsi, törékeny, párafinom és lehelletkönnyü jelenséget. Volt Kínának egy amazon ideálja is, Mu-Lan, aki hősiesen harcolt a hazáért, de mikor hazatért a dicsőséges hadjáratból, azonAT OTTHON

A szerkesztőség majdnem na.prólnapra kap kérő, kérdező leveleket, amelyekben asszonyok, menyasszonyok kérnek útbaigazításokat, tanácsokat, hogy a mai lakásviszonyok mellett, amikor az óriási lakbérek és nehéz életviszonyok a legtöbb középosztálybeli családot kétszobás lakásra kényszerítik, hogyan, miképpen rendezzék be az egyik szobát? Ebédlőnek, nappalinak, vagy férfi- s egyúttal fogadószobának?

Az egyik legutóbbi levél Írója, — bájos, meleghangú, karcsú leány lehet — azt irja, hetek óta alig alszik valamit, mert nem tud egy hasonló kérdést eldönteni.

„Ha ebédlőt csinálok a nagy, erkélyes szobából, ■—- irya — akkor megvan a kényelmes étkezőhely, de utána nincs eav meleg, kedves, barátsáaos sarok, ahova cigarettázni, feketézni leültethetem a vendégeimet. Viszont, ha nappali, vagy férfiszobát csinálok, nincs rendes hely az étkezéshez, ügy el vagyok keseredve, s annyira fel vagyok lázadva a viszonyok ellen, amelyek mindkettőnk keresete dacára sem engedik meg, hogy olyan otthonunk legyen amely a kivánalmaknak megfelel.“

Olyan lesz... Ez a kérdés ugyanis nal budoirjába vonult, hogy asszonyi holmikkal ékesítse magát.

A régi kinai nőtől megkövetelték, hogy csak „nőhöz méltó“ munkával foglalkozzék, amely alatt a háztartási munkát és a szövést értették. A nő ne legyen okos, az a fő, hogy szerencsésen fejezze ki magát — mondja egy régi kinai közmondás.

Az uj kinai asszony felszabadította magát a konvenciók alól és úgy szellemben, mint külsőben teljesen megváltozott. Nőiességéből, tartózkodásából, erényeiből semmit sem veszített, ma is önfeláldozó gyermek és önfeláldozó anya és feleség. De már nem él kizárólag a családjának, nem pazarolja minden energiáját előirt kötelességek teljesítésére, az üvegházból, amelyben mint egy kényes virágot, úgy őrizték, kijött az életbe, pályát választott és a női választójogért harcol. A férjét ő maga választja és a férje halála után sem akar föltétlenül özvegy maradni.

Ezzel a belső átalakulással egyidejűleg külsőleg is megváltozott. Szépsége többé már nem az a tulfinomult, törékeny légies szépség, ahogy azt a kinai költők megénekelték. A mai ideális kinai nő erős, egészséges, kisportolt, akárcsak azok az európai vagy amerikai nők, akik a mai női szépségideálnak megfelelnek.

A kinai nő szellemi és testi átalakulásáról figyelemreméltó, érdekes könyvben számol be egy német irónő, Margarete Driesch. A könyv cime: Frauen jenseits dér Ozeane, Heidelbergben jelent meg és bevezető tanulmányt Shan-Ji- Chan, a kantcni egyetem professzora irt hozzá.

Szenes Erzsi.

alapjában egy egészen könnyen megoldható kérdés, ha tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. S ami a legfontosabb, a megoldása még külön pénzáldozatot sem igényel.

A kétszobás lakás művészi, okos s emellett kényelmi szempontból is legtökéletesebb megoldását a németek találták ki. Németországban a kétszobás lakás csuva puha karszék, heverunely, s ott csak a három szobán felüli lakásokban vannak olyan ebédlők, amelyekben tálaló, kredenc, nagy ebédlőasztal van és olyan hálószobák, ameluekben a szoba legnagyobb részét ágyak foglalják el.

..mttani pár ib'en berendezésű kétszouas német lakást, s meg voltam tevődve attól a praktikusságtól, melylyel ott minden bútordarab a kényelmet és az otthon művészetét szolgálta.

A hálószoba két szemközti falánál két széles, hosszú, mélyfióku pamlag állt, mélykék brokátteritővel s a falon hasonló montirozásu hímzett falszőnyeaael. A két pamlag között kicsi, gömbölyű asztalka állt, két középnagyságú, szintén mélykék karosszékkel és puffal, míg az egyik saronoan egy keskeny, magas öltözőasztal, amelynek metszett tükre ea/” gombnyomásra alásüllyedt, úgy

hogy az asztal tökéletesen megfelelt az Íróasztal, vagy szervirozóasztal követelményeinek. A másik sarokban eay komod, tetején régi ütőórával s pár szép, értékes nippel. . . Nappal ez a szoba volt a háziasszony fogadószobája, ahova bizalmasabb barátaival, barátnőivel visszavonult, ahol pihent vagy kézimunkázott, este pedig a széles pamlagok, — amelyek nappal a rengeteg puha párnával szinte csábították az embert a lustálkodásra — egyetlen mozdulattal kényelmes águnkká váltak, amelyeknek mé1 fiókja éppúgy megőrizte az á^bnemüt, mint a csak alvásra használható ágyszörnyetegek.

Ha azután e közé a két pamlag közé egu naay, szétnyitható spanyolfalat állítottak, egy csapással meg volt oldva a külön hálószoba kérdése is.

Énv ilyen praktikus volt a másik szoba is. Itt az egyik falat egy magas könyvespolc foglalta el, amelynek zárt alsó részeoen tökéletesen elhelyezhető volt a parcellán-, ezüstös asztalnemű, s amelynek mindkét oldalán lecsapható tálalóasztalka simult meg észrevétlenül. A könyvállvány folytonossága középen embermaaassáa^'>üra megszakadt, ide volt betolva (a 40 cm. helynyérésért) a garnitúra pamlaaja, amely előtt egyméteres átmérőjű, gömbölyű dohányzóasztal állt, nér"" kényelmes karosszékkel. Erre az asztalra étkezés alkalmával env közénen összehajtható, belül posztóval bélelt, 180 cm. átmérő iü nuhafalap került, amely facsavarokkal volt alulról ráerősitve, s mely körül 6—8 ember naauon kényelmesen helyet foglalhatott.

A szobában volt még egy Íróasztal, egy vitrin, néhány érdekes aprósággal, pár művészi kép, bronz, finom kézimunka, sok cserépvirág, egy-két vglódi szőnyeg és , olyan sok otthonosság, hogy az ember sokkal jobban érezte magát benne, mint egy hatszobás luxuslakásban.

A hallban széles, hófehér, háromrészes szekrény, alul lapos fiókokkal a cipők, felül, álló fogasokkal, a kalapok és középen külön-külön a férfi és női ruhák részére. Állt itt még pár fehér karosszék, kartonhuzattal, nagy, puha párnákkal, asztal, nagyvirágos, hímzett teritővel, virágáll