Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Vozári Dezső: Könyvek, olvasók, irodalmi bálványok - Egri Viktor: Szlovenszkói témakörök
belső ritmusa, belső dinamikája strikt törvényeknek van alávetve. A „Jóspercekben“ cimü könyv szerzője eldobta magától a régi formát, az újat azonban még nem tudta teljesen meghódítani. Verseiben gyakran találni elcsuszamlásokat, pongyolaságokat, a mondanivaló széteső adhézióját. Pedig Erdőházy tehetséges költő, akinek fejlődése elé a legjobb reményekkel lehet tekinteni. A költő számára oly fontos lelki fix-pontok éles kontúrokkal vannak körülhatárolva benne. S ami még biztatóbb: van közölni valója. Helyenkint meglepően friss és sokatmondó ez a líra. ..Dobd a börtönbe a tolvajt, de magadat is kötözd hozzá, mert te is tolvaj vagy: életének tolv aja.“ Vagy: „Hiába, ha hallom a sikolyt, ha éget a seb, ♦ a te sebed, az ő sebe, az én sebem, a Világ sebe.“ Erdőházy Hugó ezzel a verseskönyvével még csak Ígér, az Ígéretet azonban be is kell váltania. Németországban (hol is történhetnék egyebütt az ilyesmi?) a könyvkiadók és könyvkereskedők szakközlönye pontos statisztikát állított fel a német könyvpiac import- és exportképességeinek kimutatása céljából. Dr. von Lowis, hírneves bibliográfus állította össze ezt a statisztikát, melyből kiderül, hogy az 1928. év folyamán ezerhatszáznegyvennyolc német müvet fordítottak idegen nyelvekre. A fordítások mennyiségét illetően Oroszország áll az első helyen, majd Anglia következik, a harmadik Japán, a negyedik Olaszország, ötödik Spanyolország, hatodik Dánia, hetedik Magyarország, nyolcadik Franciaország stb. Igen érdekes az a rovat, mely arra ad választ, hogy az egyes országok milyen német könyveket ültettek át. Filozófiai és pedagógiai munkákban Itália vezet, mig a politikai és technikai könyvek terén Oroszországé az elsőség. Magyarország tulnyomórészben vallástudományi müveket l'orditott. Japán kizárólag szaktudományok iránt érdeklődött. Dánia a német mesekönyveket kedveli. A franciák főleg szépirodalmi könyveket fordítottak. — A statisztika második része a németre fordított idegen irók ranglistáját adja, amely ranglista a népszerűség, illetve az elért példányszám alapján készült. Meglepetésül szolgál, hogy Edgár Wallace csak a második helyet tudta elfoglalni, miután Jack London megelőzi őt. Jack London könyveiből 1928-ban huszonhárom kiadás jelent meg Németországban. Wallace után Upton Sinclair következik, akinek munkái ugyancsak fantasztikus példányszámban forognak közkézen, negyedik Bernhard Shaw s ez a német olvasó intelligenciáját bizonyítja. Igen népszerűek még Dumas és Zola. Wells nevét hiába keressük az elsők között; 4 kiadással egészen hátul kullog, holott öt-hat esztendővel ezelőtt vezetett. A német olvasók kiábrándultak belőle. Barbusse is az utolsók közé került. A német szépirók közül Szovjetoroszországban Alfréd Neumann, Franz Werfel, Leonhard Frank, Arnold Zweig és Roda Roda a legnépszerűbbek, mig Thomas Mann-nak csupán novelláskötete ért el jelentősebb példányszámot. Gerhard Hauptamnn „Wandája“ csupán 4000 példányban kelt el s a könyvsiker Oroszországban 50 ezer példánynál kezdődik. & A Talmudot, a zsidó vallás apologatikáját eddig egyetlen nyelvre sem fordították le, mig most végül Lázár Goldschmiedt fordításában a berlini Verlag Bibiion hozta ki német nyelven. A fordítás tizenkét vaskos kötetet tesz ki s a fordító állítólag tizenöt esztendeig dolgozott rajta. y A német könyvpiacon igen kelendőek a legutóbbi időben az úgynevezett „börtön-irodalom“ termékei. A könyveknek a híres Jakubovski-per ad aktualitást. Németországban nagy és komoly mozgalom van terjedőben, mely a halálbüntetés eltörlését és a börtönök megreformálását követeli. A börtönirodalom uj termékei közül az „Erős im Zuchthaus“nak van a legnagyobb sikere, a könyv a börtönlakó legemberibb szenvedéséről, a szekszuális nyomor kínjairól szól.-0-Már Angliában sem tisztelik a bálványokat. C. E. Bechofer könyvet adott ki, amely az angol irodalom legszilárdabbnak vélt bálványbábuját szedi szét darabokra, hogy megnézze, mi van belül. S az eredmény Dickensre nézve egyáltalában nem kedvező, mert Bechofer azt állítja az angol polgár ideáljáról, hogy arany és gyémánt helyett csepüvel van kitömve. A kritikus persze meg is okolja kemény vélekedését, de annak taglalása túl sok helyet venne igénybe. Legyen elég a tény s az, hogy Bechofer könyve a felháborodás hullámait váltotta ki Angliában. Vozári Dezső. Szlovenszkói témakörök A földrajzi adottságok, nyekvlbéli szétforgácsoilódás és e®zmei szétiforgácsoló • dás ellenére sem lehetetlen, hogy Íróink valamelyike szerencsésen megöli azt a hangot, melynek színéről és erejéről iá lehelt majd ismerni, hogy speciálisan szlovtensízkóii vagy rui&ziin®zkói eredetű, ahogy nyomban felismerhető az erdélyi írói erdélyi hangzamat a. Igaz, hogy a helyzet 'itt tagadhatatilanul súlyosabb, tagadhatatlanul más, mint Erdélyben; a isizilovemszkói írás, akár a vajdasági, híj ján van minden tradíciónak és aiz a körülmény döntően determinálja üzámoa irodalmi alkotásának hangját, sziliét és izét. De meg a szlovenszkói iró posztja előírja, hogy mint az egyetemes magyarság nyugati őrszeme, a legéberebben figyeljen nyugatra, és eminens köte- Jesisiége Írásainak témáját ör.szhangb'i hozni a progresszív nyugat problémáival. Ez a követelmény elég örvendetes < redmiényeket tudott már felmutatni, sajnos azonban távolról sem olyanokat, hogy elégedettek lehessünk. Egy korábbi cikkemben, a „Couleui 'local'“ szerepének megvilágításánál, közetebbről próbáltam érinteni a szlovenszkói regény lényegét. Az iró feladatát, aki isiziovenezkói témakör érintésénél vállalja, hogy ennek az egészen különálló világnak .igazi arculatát, négy nyelven beszélő lakóival, négyfelé vagy még többfelé szaladó érdekszálaival megmutassa,, beszéljen nem vezércikk-hangon, hanem életes ábrázolással az őslakó és a jövevény viszonyairól, az aiSiS'zimilá'Ilódás lassú folyamatáról, a magyar élet lassú halódásáról, vagy annak ellenkezőjéről, talajfogásáról, a mi életünket végzeiteisen meghatározó uj adottságokról. A coulieur local életes megfestésén túl a szlovensak óii írás például alig megjárt és nagyon hálás terrénumot találna a zsidóság speciális, helyzetének ábrázolásában. Milyen érdekes volna például egy .zsolnai vagy vágujihelyi patrícius család képére megmutatni egy generáció sorsának igazi lefolyását, belemélyedni ezekbe. az eddig alig megfigyelt családi adottságokba, ezekbe a kiFönös emberekbe, különös nosztalgiáikba, tehetségükbe, — s sízlove.ns.zkói kisváros igazi arculata domborodnék ki ezekbein aiz Írásokban. Milyen gazdag érzésvilág, menynyi iSiziinlfolt ebben a .meg nem járt világban. Aki éreztetni tudná, a korszerűn túl megtalálná a kapcsolatot a nyugatnak eszme áramlataival és e neliliett regényt adna, melyről nyomban meg kellene állapítani hovátartózandóságát. Mily hálás és kiaknázatlan témakör volna az egyes megyék és tájak beszélyeinek modern köntösben noveliliisztikus formában való ujjáköltése! Nem emlékezést a régiekről, nem visisaaisóvárgást, nem a. múltba menekülést gondolok ezalatt., hanem a népi életnek megelevenitésiét a mese sízázsizinü fonalával, színes és viziós keretet, — nem mondák uitánk öltéséit, hanem a misztikum, a népi hit (szálainak megfogását, a mesebeli keretből kiemelve az öisztönemiber, a szenvedő .kreatúra igazi arcát, ahogy a termésizetben állt, küzdött a.z elemekkel., ahogy a tükrös aszfaltot, én jó pajtása, sihedere voltam az aszfaltnak, most falum parasztja lettem és kétszer váltom bakkancsom naponta.“ Mihályi Ödön maradék nélkül adja élményeit vissza. És ezek az élmények a kor talajából fakadtak. A költő galambot vár Bogdány eredménytelenségében, mindenki galambot vár, de ez a galamb senkihez sem érkezik el. Mihályi Ödön verseskönyve föltétien nyeresége Szlovenszkó magyar irodalmának. Jóspercekben Erdőházy Hugó versei, szerző kiadása, Komárom, 1928. Erdőházy Hugó is elvetette a líra régi, kötött formáit.; versei: szabadversek. A szabadvers pedig a legnehezebb, legnagyobb önkritikát igénylő formája a költészetnek. A kötetlenség szabadsága csak látszólagos, mert a szabad vers Könyvek, olvasók, irodalmi bálványok
