Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-14 / 28. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón

III. Rasselyer-Brown figyelmesen olvasta a jelentést. Már a harmadik sor lebilincselte tekintetét. „Mrs. Ras­selyer-Brown tegnap délután négy óra hét perckor ment el hazulról autón. Háromnegyed óra hosszat apró bevásárlá­sokat eszközölt, aztán gyalogsétát tett a Woodhouse-Park­­ban. Ugyanott öt előtt két perccel találkozott egy úrral, aki a „Red-Star” vállalat hajótiszti egyenruháját viseli. Húsz percig ültek egy pádon bizalmas közelségben intim párbeszédbe merülve. Öt óra tizenhét perckor az ur búcsút vett és eltávozott. Néhány percre reá Mrs. Rasselyer-Brown visszatért autójához és ..." A gyáros letette az Írást. — Nyomon követték azt az ‘embert? — kérdezte ven­dégét, aki az asztal túlsó oldalán ült. — Természetesen, -— hangzott a válasz. ■— Kollégám a földalatti legközelebbi megállójáig a sarkában volt. Ott a tengerésztisztnek, aki bizonyára észre vette, hogy szemmel tartják, sikerült eltűnnie a tömegben. — Marhák, — morogta Rasselyer-Brown. Páriából való visszatértük óta feleségét szakadatlanul figyeltette egy magánnyomozó intézet alkalmazottaival. A fiatal asszony egyetlen lépést nem tehetett anélkül, hogy ő másnap már nem tudott volna róla. Mindeddig a megfigye­lések eredménytelenek voltak, de ez a mostani jelentés iga­zolta, hogy gyanúja nem volt alaptalan. Sötéten meredt maga elé. Az a tánc a hajón ... Azonban neki jó szemei vannak. Es tud cselekedni, amikor tenni kell. A fiatal tengerésztisztnek jobban kellett volna felkötnie a kardját, amikor az ö útjába állott... Az nem jelent semmit, hogy a tiszt személyazonossá­gát nem állapították meg. Jól tudja úgyis, kivel van szá­molni valója. A detektív elővett a zsebéből egy kis csomagot és föl­bontotta. A csomagban egy férfizsebkendő volt. — A tiszt vesztette el? • — Úgy látszik, igen. Rasselyer-Brown nem akarta megérinteni a zsebkendőt. Csak a papirvágó ollóval piszkálta. — Miféle monogram ez? — Egy nagy L. — összevág. „L”: Lane. — Milyen volt a tiszt külseje? — kérdezte a detektiv­­től, — Karcsú, szőke fiatalember? — Nem, — hangzott a válasz. — Inkább zömök. Ha­jának színét nem láttam. Ahhoz nagyon messzire álltunk. Nem akartuk, hogy észrevegyen. De fiatalnak sem mond­hatnám. Az utolsó magyar vitézzéavatás a budapesti Margitszigeten. Az alföldi vitézek egyik csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom