Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Sándor Imre: Dr. A. barátom
A hét eseményei. Felső kép: Részlet a franciák marokkói harcaiból. Az idegenlégió menázsit főz. Középen: Az idegenlégió gépfegyverosztaga a legdélibb francia poszt egyik veszedelmes helyén. — Alsó kép: A semmeringi vaspálya hetvenötéves jubileuma. Streeruwitz szövetségi kancellár az ünnepi vonat mozdonyán, amelyen az egész utat megtette. annyira elszédültem a hirtelen, heves szívdobogástól. Most tört ki belőlem a rémület. — Mit csináltál? — dadogtam lélegzet nélkül. A barátom szeme tele volt könnyekkel, a homlokán levő horzsolásból alácsordult egy vércsepp, már-már bele a szemébe, hogy egyesüljön a könnyekkel. Dr. A. felállt. Tántorgott.-—- Te hajszoltál! -— mondta. — Én?! — de már tudtam, hogy igaza van. A szívdobogásom még hevesebb lett, megremegtem, a hideg rázott. Majdnem gyilkosságot követtem el! A barátom megdöbbenve nézett rám.-—- Mi van veled? — A kezem után nyúlt, amelyikben a revolver volt. Ijedten a hátam mögé dugtm a revolvert. Szörnyű kép volt. A barátom szerelemtől, mámortól, álmatlanságtól sápadt arcán csurgott a vér és iá könny, engem derékig meztelenül, vizesen, félig szappanosán rázott a hideg, vacogtak a fogaim az ijedtségtől: igy néztünk egymásra sokáig. — Nagyon rámijesztettél! — mondtam suttogva, rekedten, mentegetődzve. Igyekeztem mosolyogni: — Micsoda ostobaság ez! Éppen nálam! De seihogysem jött ki a mosoly, sehogysem jött ki a cinizmus. — Marha vagy! — mondtam, még mindig reszketve. Kezemet nyújtottam neki, dr. A. megszorította. Gyorsan befejeztem a mosakodást, a revolvert addig odatettem a mosdóállványra. A barátom visszaült a székre és csodálkozva fürkészte az arcomat. Egy kicsit biztosabbnak éreztem magam, hogy felvettem a reggeli kabátomat és megint kezemben volt a revolver. — A revolver itt marad nálam és meg fogod Ígérni, hogy nem kövtesz el ilyen ostobaságot. Különben is azt mondtad, hogy nincs nálad revolver. — Nem mondtam. — Azt' mondtad, „hogyha, most revolver volna a kezemben“. — Tegnapig még nem volt. — Hát ezentúl sem lesz. Elteszem a revolvert. Dr. A. kifakadt. — Hát én ezt nem bírom. Hónapokig, évekig ... — Ugyan ne beszélj bolondságot, évekig! — De mondtad! — Nem igaz. — De hónapokig ... — Hónapokig sem. Egy-két hétig. Majd melletted leszek. Dr. A. a fejét rázta. — Nem múlik el ez sohasem! — Dehogyisnem. Ide hallgass! Van
