Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ÁLMOkHÁZA Ke g eny - Jnla — Meg akarok ismerkedni ezzel a két lánnyal. Tollagi ur elmosolyodott: — Jó, jó. Hallottam már. Meg fogsz velük ismerkedni. Paposán dörzsölte kezét. Azután nagy lendülettel fölugrott és átment a szomszéd asztalhoz. Mélyen meghajolt Wax ur előtt, aki leereszkedően intett neki. Tollagi ur leült.... Behunytam szememet. Többet nem láttam. Az étterem lármáját hallottam csak, pohárcsengést, tányércsörömpölést, nevetést, harsogó muzsikát és amikor a zene elnémult, egyenletes tompa kopogást, ami a vak botját juttatta eszembe. De nem az kopogott, az étterem nagy kerek faliórája ketyegett éppen olyan figyelmeztetőn, éppen olyan fenyegetőn. Azután mély zengéssel elütötte az egyet. Fölnéztem. Wax ur a két lánnyal ebben a pillanatban ment el asztalom mellett. Elől a két hermelinbunda, mögöttük a frakk. Nem néztek rám, hűvösen, előkelőén vonultak ki az étteremből a hajlongó pincérsereg mentén. Tollagi ur ment ki utolsónak. Meg sem állt az asztal nál, csak odasugta nekem: — Gyere! — Wax ur odakint éppen a bundáját vette föl, amikor utolértem őket. Tollagi ur bemutatott: — Dr. Karmel Péter jóbarátom... Meghajlás. Kézszoritás. Kézcsók. ■—- Valahonnan isimerem magát — mondta Terka. — Maga is ismer engem. Ugy-e? — Nagyon jól. — Honnan? Hol találkoztunk? —- Gyermekkorunkban. Fürkészőn nézett rám. — Várjon csak ... Azután elmosolyodott. Először láttam mosolyt az arcán. Szomorú és édes mosoly volt. Amerika legjobb hadapródtjai. Az Északamerikai Egyesült Államokban a tanév befejeztével kiválasztják a legjobb előmenetelü hadapródokat.
