Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám - Wallace. G. H.: Kisértet a hajón
II. Ha a padló néhány fokkal hol jobbra, hol balra nem hajlott volna el a vízszintestől, az ember nem is gyanította volna, hogy az estélyi ruhában díszelgő párok egy óceáni gőzös előkelő bárjának parketjén táncolnak. Maga a hajó is valcerezett a hullámokon, így hát az első és második osztály utasainak tánc-hangulatát mi .sem szakította meg. A „Babylon“ két napja hagyta el a kikötőt, és miként a mindig élcelődő gróf Szepesházy mondta a dohányzóban, .— lépteit Newyork felé irányította. Rasselyer-Brown épp az ötödik whiskynél tartott és idegesen rezzent meg, ahányszor csak Szepesházyt megpillantotta, vagy hangját hallotta. A sors ugyanis a mindig tréfás gróffal szemben kegyetlen tréfát követett el, mert a gróf elutazása előtt néhány hónappal vérmérgezést kapott s emiatt az orrát tőből le kellett operáltatnia. Azóta a szagoló érzékének székhelyét csupán a szemöldöke és a felsőajka között éktelenkedő nagy fekete angol flastrom jelezte, ami nem a legelragadóbb látványosság volt. Azonkívül a gróf a magyar arisztokraták többségének szokását követve erősen az orrán keresztül beszélt s ezt a szokását az operáció után is megtartotta. Mialatt a gróf szabadjára eresztette élceit, az angol flastrom földuzzadt és úgy lobogott, mint valami vihartól csapkodott vitorla. Az igy előidézett akusztikai határ egyáltalában nem volt kellemesebb, mint az az optikai benyomás, melyet a gróf első szempillantásra keltett. Paul Leuthner, a Babylon kapitánya, egy negyven év körüli német származású angol állampolgár Rasselyer- Brownnal beszélgetett. — Nos és három hét elég volt önnek a csodák városából, Párisból? — Eredetileg tovább akartunk maradni. — Nos és annak dacára? '— El kellett jönnöm. — Persze, a sürgős üzleti ügyek ... — No, nem éppen. Az államügyészség eljárást indított ellenem és tanácsosabb volt elutazni. A kapitány fölényesen uralt tekintete semmi meglepetést nem árult el a különös felvilágosítás hallatára. A gróf megszólalt Rasselyer-Brown háta mögül. — Párbaj. Az amerikai megfordult. — Igen. Gróf Szepesházy emlékezetből tudta a párbajkódexet és tudott minden lovagias ügyről, melyet a kontinens lapjai csak említettek. Gáncsnélküli lovag volt. Amióta vagyona elúszott a kártyán főfoglalkozása a párbajsegédség és a becsületlbirósági elnökség lett — nálánál senki sem tudott jobban tekintélygerjesztő -számlákat prezentálni egy-egy lovagias ügy elintézése után. Természetesen ismerte a Rasselyer-Brown esetet is, mely néhány nappal előbb nagy port vert föl a francia sajtóban. Sietett a pisztolypárbaj lefolyásáról a kapitánynak á-tól z-ig oly részletességgel beszámolni, mintha a de Bois tisztásán ő-maga vezényelte volna az amerikainak a tüzet. — Szép párbaj volt — fűzte hozzá elismeréssel és az amerikai felé fordult. — Az első párbaja. — Ugyanezt akartam én is kérdezni — mosolygott a kapitány. — Volt már máskor is lőfegyver a kezében, Mr. Rasselyer-Brown ? Az amerikai arca egy árnyalattal sötétebbre vált a rendesnél. — Fiatalkoromban prémvadász is voltam Alaszkában. Ez az „is“... Csak egy szótag — — tizenöt esztendőnek mennyi harca és szenvedése húzódott meg e rövid -szócska mögött! A .milliomos nem szívesen emlékezett meg mozgalmas és dicsekvésre nem nagyon alkalmas múltjáról. Épp oly szükségtelennek tartotta azt is megjegyezni, hogy azután két évig egy cirkuszban céllövő volt. Csak annyit fűzött előbbi mondatához, hogy még -most is szenvedélyesen vadászgaf... persze csak időtöltésből. — Az én első tisztem is híres vadász — jegyezte meg a kapitány. — Neki szintén nagyon szép vadászzsákmányai vannak. — Igazán? A kapitány a táncolok felé intett. — Amott van ... épp az ön feleségével táncol. Rasselyer-Brown a függöny mellett kémkedő pillantást vetett a dohányzóiból a nagy szalonba, ahol a táncittas ifjúság összezsufoltan, mint a szardíniák az olajos dobozban nekiszilajult szenvedéllyel dolgozta meg lábával a födélzet parkettjét. A jazzband érzéki tangóval fűzte össze a párokat s az amerikai gyáros egy hajóstiszt karján látta a feleségét. Mit, a karján? A mellén ... Szorosan hozzásimultan, rajtacsüngőn ... Tangó ------A harag rőt pírja öntötte el Rassalyer-Brown tarhóját. A gépkazánból egyhangú zugás tört elő, hajóóriás tüdeje lihegett, szuszogott... A Babylon acél vára hatalmas tempóban élesen metszette a hullámokat. Úgy vágott, mint a klondykei aranyásók kifent kései... (Folyt, köv.) Szlovenszkói gyermekszépségek: Ványai Pistike (Kassa), Izrael Piroska és Kanócz Janika.
