Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
mára mentség. Ahogy Tumma számára sem. Helyzetüket az is súlyosbította, hogy bukaresti barátnőjük egy ismert román államférfinak a szeretője — néhányszor Budapesten is járt és velük mulatott olyankor, amikor egy-'két osztrák és magyar tiszt is volt náluk. A katonai hatóságok azzal vádolták a lányokat, hogy a hadsereg tisztjeit lakásukra csalták és katonai titkokat áruitatnak el velük. Egy fiatal főhadnagy is gyanúba kevereredett. nagynehezen bebizonyította ugyan ártatlanságát, de a lányok sorsát ez is rontotta csak. Elvitték őket Te - chenbe, a főhadiszállásra. Ott ültek másfél évet. A katonai hatóságok másfél évig tanulmányozták az iratokat, fordították a leveleket, kutatták, megvannak-e valahol azok a filmek, amelyekre Terka hivatkozik. A háború természetesen rendkívül megnehezítette a nyomozást, az eset pedig sokkal szebb volt, semhogy a katonai hatóság könnyen belenyugodhatott volna abba, hogy ez a két szerencsétlen lány ártatlan abban, amivel vádolják. Tollagi ur tovább motyogott még, de én nem hallottam már mit mond. Mindjobban halkult a fűrész szava. A kopasz smoking eltűnt a füstben és a ködben. Minden eltűnt. Csak a porcellánasszony állt az íróasztalon, fehér fényben izzón. Karját magasra emelte és ennek a fehér karnak a csuklóján mint tüzes vörös sávot most parányi bilincset láttam. Óriási, düledező círillbetük jelentek meg a falon, elolvastam a lángoló írást: — A porcellánasszony a vitrinben. Aki oroszul tud, azt olvassa ezekből a betűkből: — Terka a börtönben. Elhatároztam, hogy leveszem kezéről a vörös sávot. Elhatároztam, hogy kiszabadítom. 20. — dec. 15. „Este tiz óra tájiban ébredtem föl. Száraz volt a torkom, zúgott az agyam, a szoba áporodott levegőjében a kihűlt füst szaga ölelkezett a nyitott konyakosüvegből fölpárolgó alkohol-illatokkal. A hálószobából furcsa idegen hangok harsogtak felém és Iczky grófnő fehér selyeimágyának dagadó párnáin két ismeretlen vörös fül virított, mint két szegény pipacs, amelyet végzete egy hómezőre sodort. Sokáig kellett tűnődnöm, amig végre megállapítottam, kié ez a két fül és hogyan került az ágyba. Tollagi ur, aki időközben fölébredt, bágyadtan nyöszörgött és vizet kért. Megivott három pohár vizet, azután visszatért a konykhoz. Az első pohár után gallért kért tőlem kölcsön, a második után inget, a harmadik után pedig frissen és fürgén indítványozta, hogy ha már úgyis smokingban vagyunk, vacsorázzunk meg valami rendes helyen, ahol jó cigányt hall és szép nőket lát az ember. Mondjuk a Danubiuszban. Eszembe jutott Hangyácska és az a pokoli éjszaka, amelyen a garniból kiköltöztem. Hogyan csábított akkor a Danubiusz-szálló titkos pincéje! Ki tudja, hogyan alakult volna életem, ha akkor odamegyek. Talán sohasem bukkantam volna rá Álmokházára, nem találkoztam volna Irénnel és a fiammal, nem fedeztem volna föl Iczky grófnőt és ma sem tudnám, ki az a Gallusz ur, akinek a szöges botja A Karstadt-Konzernnek a napokban megnyílt berlini áruháza Európa legnagyobb üzleti épülete. Megnyitását a német sajtó a háborutáni Németország egyik legnagyobb gazdaságpolitikai eseményeként ünnepelte.