Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-07 / 27. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

mára mentség. Ahogy Tumma számára sem. Helyzetüket az is súlyosbította, hogy bukaresti barát­nőjük egy ismert román államférfinak a szeretője — néhányszor Budapesten is járt és velük mulatott olyankor, amikor egy-'két osztrák és magyar tiszt is volt náluk. A katonai hatóságok azzal vádolták a lányokat, hogy a had­sereg tisztjeit lakásukra csalták és katonai titkokat árui­tatnak el velük. Egy fiatal főhadnagy is gyanúba kevere­­redett. nagynehezen bebizonyította ugyan ártatlanságát, de a lányok sorsát ez is rontotta csak. Elvitték őket Te - chenbe, a főhadiszállásra. Ott ültek másfél évet. A katonai hatóságok másfél évig tanulmányozták az iratokat, fordí­tották a leveleket, kutatták, megvannak-e valahol azok a filmek, amelyekre Terka hivatkozik. A háború természete­sen rendkívül megnehezítette a nyomozást, az eset pedig sokkal szebb volt, semhogy a katonai hatóság könnyen be­lenyugodhatott volna abba, hogy ez a két szerencsétlen lány ártatlan abban, amivel vádolják. Tollagi ur tovább motyogott még, de én nem hallot­tam már mit mond. Mindjobban halkult a fűrész szava. A kopasz smoking eltűnt a füstben és a ködben. Minden el­tűnt. Csak a porcellánasszony állt az íróasztalon, fehér fényben izzón. Karját magasra emelte és ennek a fehér karnak a csuklóján mint tüzes vörös sávot most parányi bilincset láttam. Óriási, düledező círillbetük jelentek meg a falon, elolvastam a lángoló írást: — A porcellánasszony a vitrinben. Aki oroszul tud, azt olvassa ezekből a betűkből: — Terka a börtönben. Elhatároztam, hogy leveszem kezéről a vörös sávot. Elhatároztam, hogy kiszabadítom. 20. — dec. 15. „Este tiz óra tájiban ébredtem föl. Száraz volt a tor­kom, zúgott az agyam, a szoba áporodott levegőjében a ki­hűlt füst szaga ölelkezett a nyitott konyakosüvegből föl­párolgó alkohol-illatokkal. A hálószobából furcsa idegen hangok harsogtak felém és Iczky grófnő fehér selyeimágyá­­nak dagadó párnáin két ismeretlen vörös fül virított, mint két szegény pipacs, amelyet végzete egy hómezőre sodort. Sokáig kellett tűnődnöm, amig végre megállapítottam, kié ez a két fül és hogyan került az ágyba. Tollagi ur, aki idő­közben fölébredt, bágyadtan nyöszörgött és vizet kért. Megivott három pohár vizet, azután visszatért a konykhoz. Az első pohár után gallért kért tőlem kölcsön, a második után inget, a harmadik után pedig frissen és fürgén indít­ványozta, hogy ha már úgyis smokingban vagyunk, va­csorázzunk meg valami rendes helyen, ahol jó cigányt hall és szép nőket lát az ember. Mondjuk a Danubiuszban. Eszembe jutott Hangyácska és az a pokoli éjszaka, amelyen a garniból kiköltöztem. Hogyan csábított akkor a Danubiusz-szálló titkos pincéje! Ki tudja, hogyan alakult volna életem, ha akkor odamegyek. Talán sohasem buk­kantam volna rá Álmokházára, nem találkoztam volna Irén­nel és a fiammal, nem fedeztem volna föl Iczky grófnőt és ma sem tudnám, ki az a Gallusz ur, akinek a szöges botja A Karstadt-Konzernnek a napokban megnyílt berlini áruháza Európa legnagyobb üzleti épülete. Megnyitását a német sajtó a háborutáni Németország egyik legnagyobb gazdaságpolitikai eseményeként ünnepelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom