Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám - Gaál Andor: Keselyük
Nur Khayam, az indus, belebámult az asztali lámpácska hervadt fényébe és mosolygott, mint aki nagyon biztos a dolgában. A szeme szögletéből gyors, vizsgáló pillantást villantott az asszonyra, meg a szép szőke fiúra mellette. Érezte a veszélyt, ami ott leskelődött a hármuk hallgatása mögött. De belül azért nyugodt volt és kemény, mint egy késpenge. A fiútól nem kellett tartania,: az nagyon silány ellenfél volt az olyan embernek, mint Nur Khayam ... Szegény ragyogó bolond, aki megszédült az asszony ragyogásától, egy szelíd ikótyagos sárgarigó, akinek elvette az eszét a keselyű rikoltása. Ábrándos, izzó kis trubadúr . .. sokszor akadt ilyen az utjukba, de Nur Khayam csak nevetett rajtuk és az ékszerekre meg a zizegő bankjegyek kötegeire gondolt, amiket az asszony kikarmolt belőlük... Az ékszereket szépen, józanul értékesítette Nur Khayam. a bankjegyeket elzárta a kis kazettába, aztán mentek tovább, biztosan a dolgukban, uj zsákmányok felé. .dóst azonban baj volt. .. Nur Khayam árulást szimatoló ösztönnel vigyázta minden szemrebbenésüket. Az asszony lehajtott fővel ült és hófehér ujjal között idegesen ficánkolt a hosszú szalmaszál, amivel a cocktailt kavargatta. A fiú kigyulva és lázas remegéssel ült az oldalánál, szinte eszméletlenül... Hallgattak. Az előkelő dunaparti étterem kis kvartettje valami lágy olasz muzsikát permetezett feléjük, ami fátyolként burkolta körül a hallgatásukat. Nur Khayam baljós mosolygása élt egyedül a hármuk gyötrődő csöndjében ... — Holnap elutazunk.... — mondta váratlanul az indus és a tekintetével beletúrt az asszony hirtelen elboruló szemébe. A szőke fiú felkapta a fejét és rámeredt. — Nem ... nem lehet... — Ennyi szakadt fel belőle, könyörögve. Nur Khayam bólintott. — Holnap elutazunk ... Az asszony nem mert felnézni, de a szalmaszál dermedtem megállt az ujjat között. Nagyon sápadt volt és a félelem szorongatta a torkát, mint egy alattomos hurok. Aztán felhorkant belőle a lázadó dac és minden vér egyszerre az arcába szaladt. — Nem tűröm! — mondta lefojtott indulattal —, nem tűröm, hogy rendelkezzék velem, mint szolgálóval!... Nur Khayam egyre a rózsaszínű, hervadt fénybe bámult. — Holnap elutazunk — szólt elgondolkozva és kényelmes lassúsággal nyújtva a szavakat. — ... Nem tudom még, hogy hová, de elutazunk .. . —-Nem engedem! — tört ki a fiúból elszánt élességgel. — Érti, nem engedem! Hát elég volt! Mary meg én... — Nem érdekel! — vágott közbe az indus. — Ami pedig Maryt illeti, jobban szeretném, ha legalább a jelenlétemben a vezetéknevén szólítaná ... Ha egyedül vannak, az persze más ... Kislány virágot szed a buzaföldön. (Szántó művészi felvétele, Budapest.) KESELYÜK Irta: GAÁL ANDOK
