Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Oceánrepülők félórával a megérkezés után. A Newyorkból Európába repülő Sárga Madár utasai a spanyolországi EomMas-ban. Balról jobbra: Sctireiber, a potyautas f+j, Lotti, Assolant és Lefévre ,,liafo“ nevű tglifa mán-gyikjával. A fűrész nem -lepődik meg. Természetesnek látja, hogy Iczky grófnő ágya változatlanul ugyanazon a helyen áll, ahol huszonkét évvel ezelőtt. Bólint: — Ez az. Nem kérdezősködtem tovább. Tollagi ur-ból dőlt a szó. Nem tudom meddig beszélt, mikor hagyta abba. Mindjobban sűrűsödött körülöttem a köd, a fűrész hangja mindjobban halkult, végre valami ihorkolá&féléibe fűlt bele. Ez fölriasztott kábultságo-mból. Tollagi ur a karosszékben hátradőlve aludt. Fölráztam álmából. Vörös szemmel, zavarodottan nézett körűi. Nagyot sóhajtott: — Aludni! Bambán nézett rám, nem ismert meg. Nem tudta hol <an, hogyan került ide. Bizonytalanul mosolygott. Tökrészeg volt. — Aludni! — mondta még egyszer. — Nagyon köszönöm. Jóéjszakát! Körülnézett, valahogyan emlékezni kezdett, homlokát dörzisölgette, csodálkozott, de azután megnyugodott. Tántorogva indult a hálószoba felé. Az ajtóban megállt és visszanézett. Megint hallottam csöndes nevetését: — Sohasem hittem volna, hogy még egyszer... Becsukta az ajtót. Lefeküdt. Iczky grófnő érintetlen ágyába.“ 19. „Most hát mindent tudok. Azt is, amit kitaláltam már. Tudom, hogy dr. Winter Aladár ügyvédje volt Iczky grófnőnek. Mellékesen szeretője is. Tollagi urnák nincsenek határozott adatai arravonatkozóan, hogy melyik minőségében tette tönkre, de az bizonyos, hogy Tarján gróf halála után elspekulálta, elszedte a pénzét, adósságokkal terhelte meg semmit sem jövedelmező házát. A kölcsönöket dr. Winter Aladár szerezte váltóra, ismeretlen uzsorásoktól, akiknek az árnyékában alkalmasint ő maga hüsölt. A kölcsönök legnagyobb része kártyán úszott el. Amikor Tarján gróf meghalt, Iczky grófnő harminchétéves volt, még mindig csinos, de már vesztébe gömbölyödö. A színház régen elbocsátotta már, a tunya és italos élet révén váratlanul korán hervadt el. Mivel varázsa és népszerűsége fogytán volt, csökkent értéke a szerelmével való hivalkodás dicsőségének is. Előkelő barátai elmaradoztak mellőle. Iczky grófnő nem akart abba beletörődni, hogy harminchétéves korában kegyelemre megadja magát az életnek. Harcolt. Egy ideig játszotta még a művésznőt vagy legalább is az ünnepelt démont. De pénze is mindjobban fogyott. Ékszereit elherdálta. De a Szondyuccai ház még mindig nagy vacsorákkal v-olt hangos. A vacsorák fűszere azonban többé nem a szerelem volt, hanem a kártya. A vendégek megették -a vacsorát és utána kifosztották a ház úrnőjét. Ebbe a gonosz vendégseregbe hívatlanul és legrosszabbkor toppant bele a leggonoszabb vendég: a háború. A Szondy-uccai házat el kellett adni. Dr. Winter Aladár vette meg. Olcsón vette meg. Inkább ő, mint más. Valami kis életjáradékot is biztosított Iczky grófnőnek. Az elvirágzott szép asszony negyvenhat-negyvennyolcéves volt akkor, amikor Szondy-uccai kis palotáját elcserélte a Ferenc-körut.i lakással. Kis életjáradékából nem tudott megélni. Két kézzel kapott tehát dr. Winter Aladár azon az ötletén, hogy ebbe a lakásba állítsanak be egy rulett-asztalt és hasznát felezzék meg. A bank virult. Terjeszkedik még ma is, három krupiéval dolgozik már. Dr.
