Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-20 / 3. szám - Kóbor Tamás: Életöröm
Gwen Lee, a Metro-Goldwyn-Mayer sztárja legújabb szerepében, egy uj Salome-filmben. — Nincs, de nehogy azt higyje, hogy a kalap miatt, vásárolok kalapot magától •— magának. — Most már hiszek magának és mondhatom, nagyon okos ember volt, mikor jóságos létére idejében otthagyta a süllyedő hajót. — Azt hiszi, hogy ezért? — Csak azt tudom, hogy a többi ezért. Hallja csak. Mikor az uram levelét olvastam, hogy tönkrement, a lakásom, ágyam sem az enyém már s ezért megszökött, mert az ilyen szép asszonynak csak szabadságra van szüksége, hogy annyi jó barát körében mindene legyen, elképedve rohantam a miniszterhez: Ákos, mit szól ehhez? És Ákos elolvasta a levelet, csóválta a fejét és azt mondta: van benne valami. A bankár tejbe-vajba fürö; zti majd. — Cs. k néztem ezt az embert, akitől még aznap reggel egy malomkőnyi virágcsokrot kaptam, teletűzdelve selyem p Hangokkal, a szárnyakon sajátkezű írással: ,.Szeretlek, szeretlek.“ Virágban egy vagyont is rám költött volna. De kenyérben? Egy fabatkát sem. — Ákoska — mondtam •—, a malomkövet a nyakamba aka: ztom, a pillangókat pedig visszaküldöm ,hogy ne kompromittáják. — És ment a bankárhoz? — Megint milyen okos. És mentem a bankárhoz. Ez vakarta a fejét és kiváncsi volt, tarmm-e olyan lovagi atlannak, hogy egy megszorult asszony ké lysmrhe yzetével visszaéljen. Az mondtam, nem tartom olyan lovaglatlannak. — Na lássa, mondta, hát nem vagyok olyan. — De komisznak és ostobának igenis tartom —, mondottam én és nevetve kezet adtam neki. — És a többi? — Satöbbi. Ezeknél vártam, hátha jönnek. De újságolvasó volt valamennyi és egy sem jött. Aztán — képzelje — még maga is eszembe jutott. Magát majdnem felkerestem. — És? ... — Magáról azt gondoltam, azt fogja mondani: ugye most már látja, mire visz a könnyelmű élet. És ettől féltem legjobban. — És nem lett volna igazan? — Nem.. Ma maga is látja már, hogy nem, különben most is mondaná. Ma dolgos, nyugalmas életem van a magam erejéből és derűs, mulatságos emlékeim a múltból. Lumpoltam, barátom, komisz emberek társaságában i: teni jókedvben volt részem. Ha tovább tart, most is igy volna. Mivel nem tart már, legalább volt. Csupa nyerésé ", semmi vesztesé'?. Virágos mulatságom elhervadtával lehullottak rólam a hernyók és hálás vagyok nekik, hogy csak kedves pillangókorukban röpködtek körülöttem. — És most? — Boldog vagyok. Két gyönyörű gyermeken csak az enyém, minden örömöm nekik szól. És örülök az életnek és szeretem az embereket mind, mind, mert csak négyféle embert ismerek. Nem rosszat és jót, hanem kellemest és kellemetlent. — Ez csak kettő. — Igen. A másik kettő pedig, aki nálam rendel kalapot vagy másnál.
