Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-23 / 25. szám - Kosáryné Réz Lola: A gyógyíthatatlan beteg

A gyógyíthatatlan beteg

Három virágja nyílt a vitéz és nagytekintélyű Kücsük basa szivének, három asszonyfeleséget vett a házába, azokban a régi szép időkben, amikor az igazhivőkmek nem kellett még gyaur módra fekete kályhacsövekből összeállított ruhát hordaniok testükön és fejükön, hanem Allah akarata szerint, ahány szint tetszett neki vegyíteni ennek a világnak minden szépségébe, annyi szint választhattak öltözetükhöz a bazárok boltjaiban.

Ebben a regeszép boldog időben, amit a mai emberek ugylátszik nem érdemeltek, mert Allah elvette az értelmüket és maguk dobták el maguktól, élt boldog elégedettségben Kücsük basa és mellette három felesége. Hogy azok boldogok és elégedettek voltak-e, Kücsük basának eszébe sem jutott kérdezgetni. Minek kérdezgesse? Hogyne lettek volna boldogok, mikor ételük, ruhájuk volt elég és Kücsük basa részesítette őket kegyének napsugaraiban ?

Hogyan, hogyan nem, mégis megtörtént, hogy háremének őrzője aggodalmas arccal jelentette, hogy nagybeteg van a háznál, el kell hívni az orvost.

Kücsük basa a fejét csóválta. Történt már többször ilyen kellemetlenség, ami megzavarta lelkének sima nyugalmát és elrontotta a jókedvét. Züleima,, a szelidarcu köhögött gyakran és ilyenkor vér csöppent ki halavány ajkai közül. Kücsük basa azonban bölcsen tudta, hogy az orvosokat drágán kell megfizetni s mégis Allah kegyelmétől függ, használ-e az orvosságuk. Ezért inkább egyenesen Allah kegyelméhez fordult és lemondott az orvosról.

— Menj vissza az asszonyokhoz, oh, házam tisztaságának őre. Allah parancsa ellen nincs mit tenni. Ha úgy van megírva a sors könyvében, hiába hivatnám a legdrágább orvost, mégis meghal az asszony, ha pedig az van megírva, hogy felgyógyul, minek az orvost fizetnem?

Megsimogatta a szakállát és visszatette szájába a csibukot.

Máskor ismét Fatme miatt jött rohanva az eunuch. Az asszony játékos kedvében nagyon közel talált táncolni a szökőkút medencéjéhez, belezuhant és megütötte a fejét és a vállát. Mikor bevitték és lefektették, azt gondolta mindenki: meghalt.

— Menj vissza az asszonyokhoz, oh házam tisztaságának őre, — mondta a hírnöknek szakállát simogatva Kücsük basa. — Ha. meghalt, úgyis hiába minden. Ha pedig magától is felébred, minek az orvos?

És Fatme felébredt magától és tovább táncolgatott a kertben, de vigyázott, nehogy közel legyen a szökőkuthoz és Züleima is felkelt fekvőhelyéről és sétált a virágok között, de vigyázott, hogy mire felébred az esti szél, benn legyen a házban. Mert az asszonyoknak is lehet annyi eszük, hogy az életükre vigyázzanak.

Most azonban nem Fatme és Züleima betegségét hirdette a hírnök.

— Uram, Allah növessze meg szakálladat és étvágyad legyen olvan, mint az oroszlán étvágya, harmadik feleséged, Gülbadan, azt tízem, hogy nagyon beteg s hogy azonnal hivass orvost hozzá, különben meghal.

Kücsük basa megsimogatta a szakállát.

— Menj vissza, fiam, házam tisztaságának őrzője és mondd meg neki, viselje türelemmel a sorsát, ami Allah kezéből való. Ha ő úgy akarja, meg fog halni es ha nem úgy akarja, vidám dalokat énekel majd nekem, ha felépül abban a hajnalszinü köntösben, amelyiket most vettem neki nemrég.

Az eunuch visszament, de nemsokára magából kikelve rohant újra vissza.

— Uram, Gülbadan fetreng a fekhelyén és közelíteni sem lehet hozzá, az orvost követeli és Fatmé és Züleima, másik két feleséged, sírnak a sarokban, mert olyan szavakkal sértegeti őket, amelyeket a bazárban hallani.

— Menj vissza, fiam, házam tisztaságának őrzője és mondd meg ne-Stidik: Oszlopok. A prágai tavaszi fényképverseny egyik pályanyertes fölvétele.

Elbeszélés — Irta: Kosáryné Réz Lola