Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-16 / 24. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

Az „Actio Catőlica“ nemzetközi kongresszusa Madridban, ahol Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő (csillag­gal jelölve) nagy érdekessége előadást tartott. A ibank váltott krupiékkal dolgozott, a zsiros arcú fekete most a zsetonok mögött ült, az ö helyén pedig uj ember, de elyan rekedt, hogy alig lehetett a szavát hallani. A kis nő az ajtóval szemközt ült. Amikor meglátott, szája szög­letében gúnyos mosoly villant föl. Ennek a mosolynak a nyitját akkor találtam csak meg, amikor észrevettem, hogy Iczky grófnő gőgösen és diadalmasan méri végig a kis csinost.“ ÖTÖDIK FEJEZET. 17. — dec. 12. „A porcellánasiszony Íróasztalomon áll. Nézi, hogyan írom naplómat. Úgy van, nézi. Ulrik lo­vag élettelenül, mereven bámul maga elé, ahogy komoly és előkelő porcellánfigurához illik. Amikor ránézek, te­kintete találkozik az enyémmel. Ha elmegyek az Íróasztal mellől, utánam néz. Visszahív. De nem azért, hogy az írást folytassam. Látom, szeretne megszólalni. Látom, azt akarja mondani: — Még most sem találtál meg. Ne higyj Zsandár Ma­rinak. Ördög. Az angyal én vagyok. Mikor jössz el értem? Hol keressem? Éjszakáimat Zsandár Marinál töltöm. Rulettezek. Nyerek, vesztek, pénzt adok a lányoknak. A krupiék mélyen meghajolnak, amikor a játékszobába belépek. Mindenki ismer már. Főhadnagy urnák szólítanak, neve­met is tudják. Népszerű vagyok. Iczky grófnő úgy moso­lyog rám, mintha csakugyan a szeretője volnék. Talán el is hiszi, hogy az vagyok. Utolsó szeretője. Néha fél éjsza­ka is beszélget velem. Régi sikereit emlegeti. Nagy va­csoráit, amelyekkel ünnepelt színésznőket, Írókat, muzsi­kusokat tartott jól. Sóhajt. Ellágyul. Csillogó szemmel meséli, hogy ketten is megölték magukat miatta. Férjhez is mehetett volna nem egyszer. Csák a lányáról nem beszél. Néha szóiba hozza a házat is. — Ha megvolna még! Kártyaklubnak rendezné be. Előkelő, zárt klubnak, amelyben csak tagok játszhatnak. Csak úriemberek. Nem úgy, mint itt... De miből éljen egy szegény asszony, akit a háború tönkretett? Igaz, valamikor ő maga is kár­tyázott. Bár ne tette volna! De ennél is nagyobb baj volt, hogy spekulált, rossz tippeket kapott, pénzt adott köl­csön, nem kapta vissza, csökkent a pénz értéke, minden­ki megcsalta... Varázsa percröl-percre fogy. Iczky grófnő mind job­ban Zsandár Marivá öregszik. Négy nap alatt száz évet vénült. Mégis türelmesen hallgatom végtelen duruzsolá­­sát. Boldog, hogy valaki hallgatja. Pezsgőt és konyakot hozatok, szórom a pénzt. Ezért hálás. Iszik, koccint ve­lem, de fékezi magát. Vigyáz. Általánosságokat mond csak. Pedig én tudom már, hogy mindehhez dr. Winter Aladárnak is van egy kis köze. Miért mondta azt, hogy másodkézből, kollégától vette a házat? Miért mondta azt, hoigy nem tudja, hol lakik Kartács Ildikó, holott ő adta neki ezt a lakást? És miért némul el Iczky grófnő, vala­hányszor a házeladás részletei iránt érdeklődök? ( Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom