Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-02 / 22. szám - Zilahy Lajos: A spanyol arénák vérengzése

A mutatvány érdektelen, szinte unalmas. Miért tombol mégis 'a közönség? Miért tör ki bizonyos percekben a fütty­orkán? Miért vág be olykor a zene? Uigy látszik, nem ér­tem a játék-szabályokat. Mellettem egy ingujjra vetkezett spanyol ül, zisiirardi-sz almakaiapját a- térde közt szoron­gatja izgalmában és nagy lelkesülten ordit, úgyhogy a fülcimpája is megdagad, vagy acélfütyölőt ránt ki a nad­rág zsebéből. és felháborodottan (fütyül. Idegenül nézek rá, mint egy elmebetegre. De mindenütt így lázong, ordít, ha­donászik az összezsúfolt embertömeg. Bizonyosan bennem van a hiba, nem értek a bikaviadalhoz. Marcial' Lalanda toreador elővonja veres zászlója alá rejtett hosszupengéjü kardját és ledöfi a bikát. Üdvrivalgás. Zene. A döglött bikával elvágtat a triga. A királyné is tapsol. Harmadik' bika. Nelkiimegy a pieadornak. A picador lóháton ül, középkori páncélban, hosszú lándzsa a kezé­ben, amellyel' megdőli a nekirohanó bikát. Ez a mozdulat: az ágaskodó, felhorkanó ló, a bika fekete nyaka, melyet a düh és az őis-erő görbített meg, a lovas felemelt karja, a bika oldalába mélyedő lándzsa vékony, egyenes, kegyet­len vonala olyan, mint egy meg elevenedett festmény. Cí­me: „Bölényvadászat.“ A bika újra nekirugaszkodik e be­kötött szemű, kiimusflráil't ártatlan konflislónak és egyik szarvát a combjába döfi. Félméteres isszonyu sebet- sza­kit a ló testén. Előttem egy amerikai hölgy ül, csuklóját a szeme elé kapja, a férje karjához búvik és nyávogó, amerikai ki­ejtéssel kiáltja: — Au Jack, I am go ing to faint! De úgy veszem ésizre Kellogg népének fia maga is attól fél, hogy elájul. Átölelik egymást. A sántiikáló, meg­sebesített 'lovat elvezetik. Egy banderillero miközben bal­­let-táncot lejtve ugrál a bika előtt, két vékony horgos­végű botot, két -banderiillát ver a bika nyakába. A bika le­hajtott nyakkal üldözi kínzóit, de dühödt öklel-é-sei az ál­­nok, libegő, lila köpenyek mögötti puszta levegőbe vesz­nek. Nyakán minit egy sötét, vörös, csillogó kendő lóg a vér. Aztán lemészárolják. Zene. Ordítás-. A dögöt elvon­szolják. Mellettem ülő spanyol szomszédom izgalmában úgy tördeli a szadimakalapja szélét, mint a sósperecet. A gyilkos eldobja véres kardját és hajlongva elvonul az üvöltő és hadonászó közönség előtt, amely kalapjait és bőrből' készült kulacsait dobálja feléje. Félix Rodríguez ő, a közönség kedvence. Fiatal, nyúlánk legény, fekete haja hátul a tarkója fölött kis; kontyba van kötve. Bizo­nyára igazságtalan vagyok hozzá, de rám egy undok par­kett-táncos- benyomását tette. Nem tapsoltam neki és lel­kesedésem jeléül vadontuj kalapomat sem dobtam feléje. P-edig e -pillanatban, dobok dörgésében, trombiták zúgásá­ban, tizennégyezer ernbe-r -egetverő hurrázásában nyilván­valóan ö volt (a latin -félsziget hőse. Hogy miért, nem tudom. A következő viadalban jobban meg fogom figyelni a játék rejtett titkait. Negyedik bika. Érdekes, hogy ezek a bikák sokkal kisebbek, mint a lovak. De nini, mi történik most! Ugy­­látszik, a bika leszögezett feje a ló hasa alatt a s-ulypon-A haliéi tudományegyetem orvosi fakultása és a szépé smegyei orvosegyesület a Magas Tátra fürdőhelyein nemzetközi orvosi továbbképző tanfolyamot rendez. Az előadók: Ülők balról jobbra: Hynek tanár, Pozsony; Brugsch tanár, Halle; Pietrusky tanár, Halle; Kochmann tanár, Halle; Beneke tanár, titkos tanácsos, Halle; Clausen tanár, Halle; dr. Szász-Geongenberg Ágost, a s zepesmegyei orvosegyesület elnöke. Első sor balról jobbra: dr. Flusser, Budweis; Kürtén tanár, Halle; Weisbach tanár, Halle; Bűddé tanár, Halié; dr. Seel magán­tanár, Halle; Volkmann tanár, Halle; dr. Pullmann, Csorbató; dr. Szontagh főorvos, Ujtátrafüred. Második sor balról jobbra: dr. Reichart. Tátraotthon; dr. Kiss Alfonz, a szepesmegyei orvosegyesület titkára; Hefty A. Gyula tanár, Késmárk, a Kárpátegyesület fölev élt árosa; dr. Nemény Vilmos, a Kárpátegyesület sajtó­főnöke, dr. Guhr Mihály, Tátraszéplak főorvosa; Pönitz tanár, Halle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom