Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-20 / 3. szám - S. P.: Gazette du Franc
KÉPES HÉT Gazette du Franc Ez az ügy, bármennyire komplikált és zavaros, régen túlnőtte a francia határokat és európai botránnyá, jobban mondva európai jelentőségű botránnyá dagadt. Hasonló ahhoz, amit Anatole Francé irt a Pingvinek Szigetében a transzcendentális méretekig emelkedő széna-szalma-botrányról, avagy ahhoz, ami egyszer valóban meg is történt, éppen Franciaországban, Dreyfus-szal, a kis zsidó tisztecskével, akit hiába deportáltak az Ördögszigetre vagy nem, a pőre világrengető pör lett és igen jó szimatu történészek ma váltig állíthatják, hogy az ő hullámai megtisztították Franciaországot. A második császárság csatavesztes és korrupt francia embereit átvezették a világháborút megnyerő tiszta poilou-ig. Hasonlóképpen a Gazette du Franc botránya is szörnyű és talán tisztitó botrány volt. Ami a külföldit érdekelheti belőle, az hozzávetőlegesen a következő: A francia sajtóban, ami nem irodalmi világ többé, hanem kereskedelmi, uj „üzánsz“ kezdett meghonosodni. Olyan értékek váltak pénzért kaphatóvá, amit addig nem árultak boltban. Például: egy lebilincselő mosolyu aszszonyság beállít X lap szerkesztőségébe és ajánlatot tesz. Kibérelem becses lapjuk közgazdasági rovatát. Adok érte háromszáz „tune“-t. — Háromszáz ezres? Jó bolt. Eladom. Kész az üzlet. Egyes lapok, a nagyok, mint a Journal, egy „unitét“, egy milliót kértek, de Hanau asszony, a szépmosolyu hölgy ezt is megszavazta. A többi végtelenül egyszerű. A kibérelt rovatokban Hanau asszony lanszirozni kezdte egy egyelőre nem létező részvénytársaság papírjait. Franciaország három millió ujságpéldányból olvashatta nap-nap után, hogy ezek és ezek a papírok a világ legjobb papírjai, melyek ezért és ezért szállni fognak. A legnagyobb szaktekintélyek mondották. A Leibjournal mondotta. Vautel lapja mondotta. Ügynökök jöttek és mondották. Sőt, az előfizetők levelet kaptak Hanau asszonytól, hogy mint ennek és ennek a lapnak hü olvasói különös kedvezményekkel kaphatják a nagyszerű papírokat. (Hanau asszony természetesen az előfizetők névsorát is megvásárolta jó pénzért.) A francia kistőkések fukarak, kissé kapzsiak is, de tapasztalatlanok és könnyenhivők. Egész különös vonzalommal szeretik az újabb, a jobb, a hirtelenszökö papírokat. És most mindenki azt mondja, hogy ... Vettek, — rettenetesen sok Hanau-féle papirt vettek. Amikről végül kisült, hogy nem sokat érnek. A börzén ..esett az árfolyamuk“. Ki tehet róla? Az újságok egyszerűen tévedtek. De nem tévedt Hanau asszony, aki a zsákmányolt pénz ötven-hatvan százalékát kiadta a lapok publicitásának megvásárlására, a többit meg más célra fordította. | Mint lenni szokott, a nagy nő egy kavicson csúszott meg. De a kavics a szakadék szélén feküdt. A lavina megindult, kitört a botrány. # Mért nagy a botrány? Mert mindenki benne van. Mert a legtöbben jóhiszeműen jártak el. A lapok is, akik eladták pénzt érő rovatukat, mert azt hitték, hogy igy egypár uj, gigantikus részvénytársaság alapítását segíthetik elő. Úgy vélték: kezdetben van az ige, az újságok igéje, s ez megteremtheti a többit a semmiből, mint Isten (mért ne Isten hasonmása?) megteremthette a legnagyobb vállalatokat. Az újszerű a dologban az, hogy mig eddig előbb jött a vállalat s azután jött a reklám, most előbb jött a reklám és szárnyain kellett volna fölröpülnie a vállalatnak. Miért nem? Az egész csak „üzánsz“-különbség, egy uj iizánszot kellett volna bevezetni. Olyan nagy dolog az? Ahány kereskedelmi üzánsz van eddig — a görögök szülötte: a pénzüzánsz, a Hanzáé: a váltó, Velencéé: a banküzlet, a kamat (a legalizált lánckereskedelem), a City-é: a biztosítás, a provízió, Neckeré: a papírpénz, Amerikáé: a reklám és a konkurrencia, —valamennyi bűnös kezdetekből ered, mint Róma szökevényekből és Amerika váltóhamisitókból. Az üzánsz kezdetben — amig nem üzánsz — bűnös dolog és szemben áll a meglévő társadalmi renddel. Üldözik. Később egyre szokásosabbá válik, organizálódik, a rend és a kezelhetőség kedvéért lenyesi kinövéseit, legalizálódik, egyszóval „üzánsszá“ válik és senki meg nem akad rajta. Az, hogy a lapok kiadják közgazdasági rovatjukat, az, hogy újfajta emberek előbbre helyezték a reklámot és csak utána a vállalatot, nem volt egyéb, mint egy kezdődő üzánsz. Háboruutáni üzánsz, a kényszerkörülményektől diktált üzánsz. (Élni kell!) Már kristályosodott, már organizálódott, már mindenki benne volt. Akkor jött Glard biró és meggátolta a kristályosodási folyamatot. Azért nagy a botrány, mert egy épülő ház dőlt össze. Még néhány év vagy évtized és kész lett volna. De nem engedték. Akkor jött Glard biró, amikor az uj üzánsz még nem volt legalizálva. De már útban volt és mindenki benne volt, mert azt hitte, hogy már legalizálva van. Mindenki benne volt: a botrány óriási lett. S. P. SZÉPIRODALMI HETILAP II. évfolyam. 3. szám. Prága, 1929 január 20.
