Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám - Rácz Pál: A király álma
A KIRÁLY ÁLMA Télesti mese — Irta: RÁCZ PÁL Volt egyszer egy király, aki sohasem álmodott. Ha lefeküdt mennyezete« nyoszolyájába, mintha koporsóba dőlt volna. Lehunyta szemét és meghalt. Reggel, mikor felébredt, mintha sirból kelt volna fel. Kedvetlen és fáradt volt egész napon át. Valami vágy emésztette lelkét, melyet nem tudott elérni, bármilyen erős, bármily hatalmas volt. Szeme tekintetétől félvilág rettegett s ö maga mégis boldogtalan volt... Álmodni szeretett volna ... Álmodni szépeket, gyönyörködtetőket, amilyeneket más, közönséges halandó szokott... Olyanokat, amik messze ragadják ebből a világból, a gyönyörök és vágyak megvalósulásának határtalan országába ... Álmodni szeretett volna ismeretlen bübájt és fantasr tikus meséket, amik elringatták volna minden sötét éjszakán, bele, a madárfüttyös, lángoló keblű hajnalba. De nem tudott. Mindene volt, de álma sohase. Csendes irigységgel hallgatta udvaroncait olykor-olykor, ha azok egymás között álmaikról beszélgettek. Nem merte bevallani, hogy mi bántja őt, pedig bántotta nagyon, hogy neki, a nagy, hatalmas királynak, hiányt kell valamiben szenvednie ... Egyszer, ahogy beült aranyos kerekű kocsijába és 1 ' kocsizott a városból, a tavaszi legelők zöld pompája között egy juhnyáj mellett furulyázó pásztorlegényt látott. A subáján ült. Mellette egy borzas hátú kutya hever* meg a zsíros kalapja. A király irigységgel nézte a boldog, ifjú arcot. Megállította kocsiját és leszállott. Aranyos cipője porba hágott, palástjára piszok ragadt, de a király nem bánta. Odament a furulyázó pásztor elé. Szólni akart, de nem tudta, hogyan kezdje. Sohase beszélt még juhpásztorral. — Én a király vagyok ... A pásztor egykedvűen felelte: — Tudom. — Ismersz? — Ismerlek, felség. A királynak jól esett ez a szó, azért feléje nyújtotta a kezét. A kutya felmordult e gyanús mozdulatra. A király megijedt, őrá még sohase mordult kutya. Visszahúzta kezét a palástja alá. A pásztor meg se mozdult, csak a kutyára nézett, mire az elódalgott. A király ekkor ismét bátorságot vett és megszólalt: —- Miért vagy olyan vig? A pásztor elcsodálkozott. — Miért ne volnék vig? Mindenem megvan, ami kell... A király mohón vágott a szavába: Németország legújabb technikai •mestermüve. A napokban elkészült ötvenezertonnás „Bremen“ nevű óriáshajó elsőosztályu hall-ja.
