Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-19 / 20. szám - Blei, Franz: Kasanova utolsó vallomása

Berlin rettenetes napjaiból. Képek a német főváros uccáiról a véres május eleji események alatt. Felső kép: Gépfegyveres páncélautó robog végig egy kiürített ujköllni uccán. — Középső kép: Az egyik barrikád, melyet a rendőrség véres harcok árán foglalt el. — Alsó kép: Rendőrlövészek vadásznak a házak tétjéről tüzelő kommunista franktirőrökre.

nek nincs mit megbánnia kopasz fejjel’

Az én életem, Isten a tanúm, nem állitható oda követé sreméltó példaként a jámbor keresztény elé. De azt elmondhatom, amilyen én voltam és amilyenek a körülmények voltak, amikbe a végzet beleállitott, csak egyéniségem elvesztése árán élhettem volna másként. Bármely foglalkozási ágban, akár mint orvos, akár mint ügyvéd oly dolgokat műveltem volna ösztöneim parancsára, melyek sem nekem, sem a karnak nem hozott volna tisztességet. Bizonyára visszaéltem volna hivatalommal, hatalmammal, címemmel, csakhogy kiszolgálhassam vágyaimat, így legjobb még, ha azzá lettem, amit a világ kalandornak nevez, aki nem tekint másra, mint önmagára s csak az emberek ostobaságával számol, akik örülnek, ha valaki becsapja őket. Ez csak eszköz volt, sohasem cél, a csalás mindig csak eszköz volt szenvedélyem kezében, rajongtam az asszonyokért. Aki ezt nem hinné, annak felemlítem, hogy ma és itt, midőn és ahol le kell mondanom a női szerelemről, a legtávolabb áll tőlem a gondolata, sőt a képessége is annak oly dolgokat művelni, amiket a rend világa csalárdoknak tart. Ami az anyagiakat illeti, mindig szívesebben éltem jól, mint rosszul, mert hülye sohasem voltam. Vágytam a pénzre, mert kényelmetlen volt szegénynek lenni. S mégis hányszor nem volt betevő falatom, ó, szeszélyes szerencse! De mindig legyőztem, mint egy akadályt, mely erőm útjába állt, megoldottam, mint egy rejtvényt szellemem segítségével. Ha kellett, játékos voltam, máskor jövendömondó, csillagjós, sorsjáték-alapító. Sok esetben találkozott meggyőződésem és véleményem barátoméval, aki Ligne hercege. Csak egy pontban tért el felfogásunk: az asszonyok kérdésében. Neki ugyanis volt véleménye a nők felől. Nekem nem. Hogy az ember csalódásait egyetlen mondatba foglalja, melyet Ítéletnek szán, azt sem nemesnek, sem igazságosnak nem tartom. A róka hamisan határozza meg a szőlőt. De ama róka is hazudna, amely