Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-12 / 19. szám - Cholnoky László: A vízcsep története
szokott italokat és csak hajnalban tértek haza igen jó hangulatban, aminek szines foszlányai megmaradtak még reggelre is. A jogász, amikor a cipögombolást befejezte, mosdáshoz fogott, aminek befejeztével a nedves szivacsot a barátja felé hajította, mivel azonban az ügyesen félreugrott a lövés elöl, csak a becsukott ablak üvegén képződött valami kalandos alakú tavacska, amiből apró patakok indultak lefelé. Azután vagyonszemle következett, amiből kiderült, hogy az éjszaka folyamán teljesen tönkrementek. A jogász eldobta az üres bugyellárist és szomorúan fordult a másikhoz: — Nem borotválnál meg? — Miért ne? — mondta a bölcsész, borotváját szórakozottan húzogatva valami régi puskaszijjon. — Hanem azután, mig az operáció tart, feltétlenül hallgass, meirt különben akaratlanul is lenyisszantom a nyakadat! A szappanhab már serényen készült is, amikor az előszoba csengője megszólalt és mindjárt azután egy férfi és egy nő beszélgetése hallatszott be. — Ez az a bolond Stubenberg, — mondta a bölcsész. — Bizonyosan megint kvartokról és kvintekről kiabál az öreg Kalotainénak! — Akkor siess, kérlek, mielőtt ez a futóbolond bejön! — könyörgött a jogász. -— Máris rettenetes, amiket azzal a késsel művelsz, hát még ha a figyelmed ott sem lehet többé! Ekkor az ajtó feltárult és egy magas, szikár, beretváltarcu fiatalember lépett be rajta. Ez Von Stubenberg Armand volt, a fiuk egyetemi kollégája. Szemén feszesen ült a A festői Németország. Felső kép: A HildesHeimi Híres ónémet Ház a régiépitkezés eg^ik gyöngye. Oldalt: fíildes* Heim főtere, Németország legszebb régi városának legtisztább ónémet stílusú része.
