Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám - A Képes Hét gyermekszépségversenye
A Nervi-tóból (Róma mellett) most emelik ki az elsülyedt régi latin császári gályákat. Ahogy ciz első hajó fara fölszinre -jött, kitűzték rá az olasz lobogót. A képet Győry Dezső küldte Rómából. nyugodt volt, mikor azt mondta? — Akkor hát nincs többé kétség, a feltevésem helyes volt. Most már tudom. — Mit tud? — kérdezte ijedten Jadwiga. — Most tudom, hogyan ölték meg az ön atyját; mert megölték. Meghajolt és kimért léptekkel ment az ajtóig. Ott viszszafordult s igy szólt: — Nagy kár, hogy Adolf Morhall a tengerbe fűlt. Ö megmondhatta volna nekünk a nevet, melyre szükségünk van. Remélem, igy is megnevezhetem önnek nemsokára azt az embert, aki atyját meggyilkolta. Willovsky bezárta maga mögött az ajtót. Trenzin értetlenül bámult utána. A magántanár rosszkedvűen hagyta el a telefonigazgatóság épületét. Egy uj nehézség állotta útját s egyelőre semmi lehetőséget sem látott rá, hogy ezt legyőzze. Amint Jadwiga füzetét megpillantotta, meg volt róla győződve, hogy a titok nyitja ölébe hullt s hogy csakugyan egész rövid időn belül tudni fogja a gyilkos nevét. Hiszen a gyilkos nem lehetett más, csak az, aki a bűntény napján félnégy órakor telefonbeszélgetést folytatott a professzorral. Willovsky azt hitte, gyerekjáték lesz azt a telefonállomást megtalálni, ahonnan abban az időben fölhívták Mii kell tennünk a szívbajokat és az anyagcserezavarokat gyógyító PODÉBRADY FÜRDŐBE való utazáskor 1 1. Háziorvosától kérjen levelet a betegvizsgáló és gyógyintézet orvosai részére arról, hogy miképen kezelte. Hazatérésekor az intézet vezetősége megadja a pontos diagnózist és közli, hogy miként kezelték az intézeti orvosok. 2. Elutazása előtt a pályaudvaron egy erre szolgáló űrlapon igazoltassa, hogy fürdőbe utazik. Ezzel jogot szerez a visszautazás idején való vasúti kedvezményre. 3. Podébradyba való megérkezésekor azonnal forduljon a pályaudvaron elhelyezett lakásközvetitő és információs irodához. 4. Ha bővebb információra van szüksége, akkor forduljon a fürdőigazgatósághoz. Lungot. Azt hitte, hogy a beszélgetéseket jegyzik a központban. Csalódott. Most megtudta, hogy ilyen lista nem létezik. Megmagyarázták neki, hogy lehetetlen volna mindennap a sok százezer beszélgetést bevezetni valamilyen könyvbe. Ezért volt rosszkedvű. A telefonszámot mégis meg kellett tudnia. Az egyik kapauból egyszerre csak kiugrott egy férfi s még mielőtt megakadályozhatta volna, megrázta jobbját. — Szervusz, Willovsky! A magántanár szóhoz sem juthatott. Nem emlékezett erre az emberre, aki sárga felöltőben, kerek, piros arccal és villogó diisznóiszeimecslkéiklkel állt ott előtte. — Mennyire örülök, hogy ismét látlak! De ugylátszik, nem ismersz rám. Hol vannak a szemeid, Willovsky, hiszen olyan sok évig ültünk együtt az iskolapadban. Willovskynak végre derengeni kezdett ez az arc. Ezzel az emberrel együtt járt a gimnáziumba. — Te ... maga ... az? — kérdezte — Peregrin? — Hát persze! — örült a kövér, — én vagyok a Peregrin, együtt jártunk az algimnáziumba. Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem rá, hogy mindig az én dolgozatomról írtad le a matematikát. De különben jobb tanuló voltál nálam. Az öreg klasszikusokat én sohasem tudtam megtanulni s nem is nagyon akartam. Bugyogott az ifjúkori emlékezések forrása. Willovsky kényszeredetten hallgatta ifjúkori csinytevéseit. A magántanárnak .közben eszébe jutott, hogy Peregrinnek valami piszkos ügy miatt kellett otthagynia annakidején az iskolát. Menekülni szeretett volna tőle. De egyelőre semmi alkalom sem kínálkozott rá, hogy iskolatársától megszabaduljon. El volt rá készülve, Peregrin meg fogja pumpolni, ez nem maradhatott el. (Folyt. Iköv.)
