Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-05 / 18. szám - Szánthó Dénes: Derűs délután

Baloldalt: Ender, Vorarlberg mintaszerű tartományi főnöke, akit sokáig kancellárnak jelöltek Németausztriában. — Jobboldalt: Lehár Ferenc a filmen. A hires operett-komponista Miss Ausztriával együtt egy uj bécsi film főszerepét játsza.

ült a disztingvált publikum s például Svarc Istvánt, Bán Ferencet, Szabó Mihályt és Kis Dezisőt s a hozzájuk hasonló vendégeket egyenesen ide vezették. Itt maga a tulajdonos és családja szolgált, ki, itt fél szardíniát is adtak a kis imbiszhez, itt előkelő tónus uralkodott.

A nap világossárgán sütött a fákra, a fák sötétkék árnyékot borítottak az asztalokra.

— Derűs délután! — mondta elégül ten, majdnem meghatottan Svarc István. Kicsit selypített, a zé betű kimondása körül nehézségei szoktak lenni, ami abból is látszott, hogy a nyelvét akkor is a két fogsora közt tartotta, mikor nem volt ott rá szükség. Általában véve azonban fess férfi volt, göndör frizuráját és hullámos pocakját beleértve. Feleségén meglátszott, hogy valamikor sok gonddal élt s a mostani tűrhető mód nem tudta arcáról a régi küzdelmek nyomait eltüntetni. Korát nehéz megállapítani: a mérleg a harminc éven áll s hol a huszonöt, hol a harmincöt felé billen. Ha jó napja volt, szépnek és pikánsnak tartották s ő maga is alig öt kilót szeretett volna fogyni. Üde piros szája ezúttal szalámiszeleteket majszolt.

A Svarc házaspár nagy napokhoz méltó hangulatban ült az asztalnál. -Jött egy virágosnéni s égő vörös bazsarózsát kinált a férjnek. A férj rövid habozás után vett is egy csokorra valót s felesége elé tette, mint valami udvarló lovag, ami szép volt, csak az ár kifizetése körül támadt többperces vita hatott feszélyezőleg.

— Derűs délután' — mondta Bán Ferenc is annak a csöpp kis nőnek, aki vele ült a Svarcékkal szembeni asztalnál. A nő akkora volt, hogy egy tenyérbe elfért volna és egy magánál jóval nagyobb keresztrejtvényt fejtett. A férfi kicsit brutális megjelenés: nagy cipők, nagy kezek, derékszögben hajlott orr, vastag ajkai közt örökké szivar és alig nyitja ki száját, ha szól valamit. Vázlatkönyv volt előtte és összevissza firkált mindent, amit meglátott: a hegyeket, a korcsmárosékat, a vendégeket.

A Svarcék melletti asztalnál ült dr. Szabó, kicsit humoros külsejű, kicsit borotválatlan, kicsit ápolatlan, nagy halszeme volt és az orra nem szabályosan metszette két részre arcát, hanem valahogy balról-jobbra húzódott. Néhány férfivel vitatkozott, akik közül nem egy már sörkábulatban révedezett.

Kis Dezső egyedül ült, újságot olvasott és kiabálva beszélt mindenkihez. Csinos férfi volt, ezt mindjárt észrevette Svarcné. Kis szemben ült vele és nézte az asszonyt. Svarcot bántotta a dolog, elvörösödött és elsápadt s a zé betűnél mégj óbban selypitett, de nem említette a dolgot.

Egy-egy vendég szállingózott be.

Svarc urnák kezdett kellemetlen lenni Kis ur viselkedése, aki szünet nélkül fixirozta a feleségét.

— Ülj át ide, angyalom — mondta neki —, olyan derűs a kilátás a hegyekre.

Svarcné átült és nézte a hegyeket.

Ekkor Bán, a festő, térdére fektette a vázlatkönyvet, és ceruzájára vette Svarcné profilját.

— Te, ki az a híres moziszinéisz, aki Há-val kezdődik és öt betű? — kérdezte a kis nő.

— Láss mich, Pipszi — mondta a festő, mert éppen Svarcné száját mintázta.

— Nincs itt cugg, angyalom? — kérdezte Svarc a nejét. — Talán emide ülnél!

Svarcné emide ült és szórakozottan szagolta a bazsarózsákat. A festő most Svarcot vette munkába és valószínűleg karikatúrát rajzolt róla, mert Pipszi minduntalan felnevetett. Svarc ur halálosan zavarba jött, nem tudta, mit kell ilyenkor csinálni és a zé betűt egészen elfelejtette.

Egyszer csak dr. Szabó Svarcné felé hajlik és megremegteti a ferde orrát.

— Milyen illat!

A sörmámoros társaság mind a bazsarózsa felé fordult, elkezdtek szaglászni és kórusban mondták:

— Millen illat! Miilen illat!

Ekkor Svarc kikapta felesége kezéből a csokrot és lecsapta maga mellé a székre.

Mest kis szünet következett. Kis ur mást fixirozott, Bán ur mást rajzolt és a sörösek rózsa helyett retket szagoltak. Svarc ur felszabadulva mondta:

— Derűs délután! — és elővette a bőrtáskát, amit magával hozott. A táskában egy gramofon volt. Svarc felállította a szerkezetet, rátett egy lemezt a korongra és nekidőlt a hangnak.

— Foxtrot! — állapította meg dr. Szabó és fütyörészni kezdett. A vendégek kellemesen lepődtek meg a nem várt zenén és izegtek-mozogtak a székeken. Egyszer-