Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Az Indiánok utolsó maradványai. Primitív tutajosok a Pereno folyamon a középamerikai őserdőkben. meg előtte. Kaiméi egy pillanatig némán nézte, mintha azt mérlegelné, rábízhatja-e erre az emberre magát? Hiszen ezért hivatta! — Valamivics, nekem szükségein van egy megbízható emberre... A garni portása, a kerítő, a jövendőbeli bordélyháztulajdonos, a csempész, az orgazda, a hadács, az uzsorás, a csaló szólni akart, de Karmel leintette: — Maga az, tudóim Maga célozgatott arra, hogy eljönne hozzám inasnak. Erről lehet beszélni. Többről is... Valamivics orrának a tövébe húzta össze két bozontos szemöldökének az ivét. Ezzel egy nagy ragadozó madár két fekete szárnyát árnyékolta homlokára. Figyelt. — Többről is —■ ismételte Karmel. — Szép pénzt kereshet. Valamivics melléből tompa nyögés szákadt ki. Pénzt keresni: ez majdnem nemi kielégülés volt számára. — Meg akarom venni ezt a házat. Ebben a percben azt sem tudom még, eladó-e? Ezt magának kell megtudnia. Én nem járhatok el ebben a dologban, ügyvédre sem akarom bízni. Majd csak a szerződést, ha lesz valami belőle... Az eladónak nem szabad megtudnia, hogy a házat én akarom megvenni. Nekem talán drágábban adná, mint másnak... vagy nem adná. Értse meg, az, amit mondok, találgatás csak. Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy egészen ostobán képzelem ell az ügy lebonyolítását. Mindegy. így eszeltem ki, igy akarom megcsinálni, ne kutassa miért... Gondolja azt, hogy magát akarom egy kis pénzhez segíteni. Maga jó volt hozzám. Ha sikerül a házat megvennünk, szép pénzt kap. Otthagyhatja a garnit, ideveszem házmesternek. Feleségestül nálam maradhat a háború végéig ... Valamivics kidülledt szemmell hallgatta. Otthagyni a garnit, elvonulni a hadsereg és a rendőrség kiváncsi szeme elől valami csöndes, úri helyre ... álmok álma! Olyan melege volt, hogy elővette zsebkendőjét és letörölte homlokáról a verejtéket. Karmel türelmesen várt, míg ezt a miiveleitet befejezte, aztán megkérdezte: — Mit gondol, meg lehet ezt csinálni? Noha fantáziája régen földolgozta már ezt a nem is túlságosan bonyodalmasnak Ígérkező ügyet, Valamivics mégis a jó üzletember óvatosságával válaszolt: — Megpróbáljuk, főhadnagy ur. Ha más időket élnénk, azt mondanám, gyerekjáték. De ma túlságosan bizonytalanok az emberek. Nyugtalanok, kapkodnak, ijedeznek. Az egyik eladni szeretne, az utolsó pillanatban aztán úgy megrémül, hogy inkább vesz. Vagy megfordítva. De megpróbáljuk, főhadnagy ur. Én megpróbálok mindent. Én sokszor mondtam már, hogy bízok a főhadnagy úrban ... hiszen olyan dolgokat tud rólam ... én magam mondtam el. És hogy a főhadnagy ur mégis ide akar venni magához... én mindent el fogok követni. Csak az adatokat tessék ideadni... Karmel átadta neki dr. Wiiinter Aladár címét. — A ház ezé az űré. Két évvel ezelőtt vette egy másik ügyvédtől. Vagy egy színésznőtől. Meg kell tudnia, kitől. Mennél többet tud meg, annál jobb. Pénzt adott neki. Valamivics hálálkodva hajlongott. Menni akart. — Várjon! — mondta Karmel. — Még nem végeztem magával... (Folytatjuk.)
