Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-28 / 17. szám - Vozári Dezső: Humor és művészet - Társaság, divat • Thury Zsuzsa: Divat
expresszionizmussal is sikeresen megpróbálkozott), de ez nem mond semmit. Holnapután más kifejezési eszközökkel fog megpróbálkozni s ez sem döntő jelentőségű. Örvényszerü zseniálitása minden életmozzanatot vizuálisan a saját maga központjába ragad és ott nyer olyan formát, amilyent csak Erdélyi tud neki adni. Vásznai megismételhetetlenek: impressziók, amelyekre egy teremtő akarat végérvényesen és meggyőzően rányomta bélyegét. II. Hofbauer Imre Nem is állított ki a csehszlovák fővárosban, mégis igen nagy volt a sikere: Kitűnő kritikákat kapott, amelyek érdemi része, hogy a legnagyobb folyóiratok és napilapok kérik a rajzait és örömmel közük őket. Pedig csak egy éve foglalkozik komolyan műegyetemi tanulmányai mellett a grafikával és az illusztrálással ez a fiatal magyar művész. Már a műegyetemen messze kitűnt rajztehetségével a kollegák közül. Később meglepő témái, a témák egyéni meglátása és a meglátások nemcsak egyéni, de nagy grafikai tudással történt fixirozása terelték rá a figyelmet. Rieber professzor buzdítására kezdett Hofbauer Imre komolyan foglalkozni a rajzmüvészettel és a professzornak igaza lett: ezek a rajzok, amelyeket ma minden folyóirat szívesen fogad, franciás könnyedségüek és magyaros a vérmérsékletük. A stílus játékosan egyszerű, mégis fordulatokban gazdag és bár nem nagyon hatol még az élet mélységeibe és inkább szórakoztat és gyönyörködtet, Daumierre emlékeztet főleg azzal, hogy a leghívebben visszaadott naturalizmus ellenére a dolgok és az emberi arcok mögöttiséget fejezi ki. Témái: kis emberek élete. Szin: ucca, kávéház, bár, park. Néha egy ötlettel igen sokat ér el: például rajzol egy bakfisfejet, hozzá két majdnem stilizáltan törékeny kezet ajkpirositóval és — nem rajzolja meg a bakfis orrát. Egyszerűen elhagyja és ezáltal a legmeglepőbb piszeséget éri el. A fej igy újszerűén érzékelteti a „bakfist“ mint olyat, egy lelket, amely még zárt kehely, miközben a kezek már ajkpirositóval húzzák alá az egyéninek induló élet két vonalát, az ajkakat. Vagy: egy hasonló bakfis áll a nagyvárosi tér forgatagában és ugyancsak ajakpirositja magát. Villamosok és autók az utolsó pillanatban fékezve torpannak meg előtte, szinte pisai tornyokká ferdülnek felfelé, emberek átkozódnak, mások nevetnek —, a bakfis mindebből mit sem vesz észre: ruzsozza magát, még nem készült él vele és csak ha befejezte, indulhat meg a forgalom újból, így és ehhez hasonlóan. Szóval: fiatal és mintegy fordított Daumier. Főleg pedig: igazi magyar rajztehetség, akire még egyszer rá fog járni az — ecset. Neubauer Pál. Humor és művészet Régóta próbálgatják a nevetés lényegét analizálni anélkül, hogy különösebb eredményhez jutottak volna a kísérletezők. Számtalan tanulmány és monográfia jelent meg, de legtöbbjük, sajnos, hozzá sem ér a humor alapvető faktoraihoz s inkább jelenségként írják körül a nevetést a tudományos literaturában szokásos bőbeszédűséggel. A legismertebb s kétségkívül Legszellemesebb mü ebben a témakörben Henri Bergson „Nevetés“ című könyve, melyben a nagynevű francia bölcselő valóban egyéni és eredeti definícióját adja a komikumnak, mely szerinte nem egyéb annál a lelki (és testi) reakciónál, amit jelentéktelen események mechanikussá váló ismétlődése vált ki az emberből. Bergson joggal állítja, hogy a síkos járdán megcsúszott és elvágódott aggastyán iránt mindenki szánalmat fog érezni. Szánalmat fog érezni, ha az eset egyetlen egyszer fordul elő, de még a legszubtilisabb ember is harsogó kacajban tör ki, ha az aggastyán történetesen tízszer egymásután bukik el a téli trotoáron. Mindez igaz is. A humor leglényegéhez azonban igy sem jutottunk közelebb. Freud professzor, a lélekelemző tudomány megalapítója a „Dér Witz“ című tanulmányában a psziché titkaiban búvárkodó orvos szemszögéből nézve tárgyalja, a komikum jelentőségét az ember belső életében. Egész sereg kevésbé ismert szerző foglalkozik még ezzel a kérdéssel többkevesebb eredménnyel. Annyi bizonyos, hogy a humor ugyanolyan régi, mint az emberi nem öntudata. A művészet már évezredekkel ezelőtt fölismerte a nevetés örömteli voltát az embernél s e tényt igyekezett is saját hasznára kiaknázni. Gondoljunk csak a klasszikusok komédiáira, szatíráira és epigrammáira, melyek az egykorú nézőt és olvasót éppúgy megnevettették, mint bennünket ma Avercsenko, Tristan Bemard, Karinthy, Hans Reimann stb. Az aritophanesi vígjáték sematikus komikuma, a „Sorskomédia“ helyzeti és jellemi humora ma már csak az irodalomtörténetben létezik. A legutolsó száz évben a literáris humor két irányvonalat követ: egyrészt gúnnyal ostorozza a tökéletlent, mert a művésznek fáj a tökéletlenség és diszharmónia, másrészt elmenekül az élet, az ember, a társadalom fogyatékosságaitól s csupán nevetni és nevettetni akar; az \első fajtája humornak fájdalmas, mert torzító tükrében megnagyitva mutatja be hibáinkat, a másik fajtát, az egészséges, a gondtalan humort a lelkiismeretfurdalásban nem, szenvedő Amerika közreműködésével kitermelt burleszk és groteszk művészi produktumok képviselik. Elismerésreméltó, amit az irodalom humor terén alkotott. Swift Jonathan ,,Guliver“-je minden idők egyik leggíandiózusabb, legvidámaob s egyben legkétségbeejtöbb remekműve. S a többiek is: Moliére, Dickens, Csehov, Mikszáth, mind kivették részüket abból a munkából, melynek gyümölcse a legédesebb, az emberi nevetés, az emberi öröm.. Vozári Dezső. TÁRSASÁG, DIVAT <3)ioat A nagy boulevard képe mintha valamennyire megváltozott volna; talán a sok tűzpiros fényben ragyogó villanyreklám melegíti a hosszú uccát, vagy az otthoni hosszú tél után, bundához szokott szememnek jól esik a kabát nélkül sétáló férfiak hosszú sora. A nők is könnyű, világos tavaszi kabátban járnak, a nyakukban világos rókagallér, vagy sötét, egyenesszabású, rövidkabátos angol kosztümben. A kávéházak terrasza tömve van; egyikben cigánybanda játsza a Csárdáskirálynőt, itt az uccán még állva is hallgatják az emberek a muzsikát. Az első meleg, tavaszi este Párisban. Az ember cél nélkül bolyong a szinte nappali világosságban, lángoló villanytüz alatt és bámulja a bábeli zűrzavart, hömpölygő kocsi- és embersokaságot, a kivíláaított kirakatokat. Elragadóak az újonnan átalakított üzlethelyiségek, a rue de la Paix ékszer- és parfőmboltjai egytől-egyig uj köntösben pompáznak; kis ajtón keresztül nézve empire-szalónt látunk, karosszékek, előttük asztal, rajta egykét üveg flacon, komoly külsejű szekrényekben kecses, szinesberakásu pudertartók, a falon régi képek. A szomszédos ékszerkereskedés női boudoir, meleg, szinte illatos, meghitt szoba. XZF. Lajos korabeli fogadószoba következik, azután japánstilusu cipőbolt,
