Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-13 / 2. szám - Nyári Andor: A tehénvásár
Repülőexpedició Brazília őserdejében. Az expedíció tagjai a vademberek között. TÉLI KURfiK: C5ÚZ-K052UÉNY-15CHIRS. Pöstyén különlegessége a “Thermia Pa la ce“ és „Irma-f űröö'1 közös palotája, mely a 67oC vulkanikus iszapforrások felett épült. (FI beteg a szobából fűtött folyóson jut az iszapfürdőkbe). Hall télikert, reuniók. — Felvilágosítás, prospektusok; FC1RDQIBRZÖRTÓ5FK5, PQSTYÉn. A hajcsár megcsóválta a fejét: — Ejnye, ejnye! Ha tudtam volna, hogy eladja, én is adtam volna érte annyit. Csutorás gúnyosan mosolygott: — Van is a Bisicz urnák négyszázötven pengője! A szavakat olyan lekicsinylőén ejtette, hogy Bisicz ^összeráncolta homlokát: — Tréfál velem? — kérdezte tompán. — Nem én! — felelte a magyar. — Azt mondták, hogy végrehajtást vezetnek a házára. A hajcsár belepirult a vádba: — Az is hat ökör volt, aki ezt beszélte! — Az meglehet, —- húzta fel az öreg a vállát. — De hát az ember azt hiszi el, amit mondanak. Vállat vont: — Azért nem kínáltam Bisicz urnák. Mondok, minek, ha úgy sem tudja kifizetni. A hajcsár szeme erre már felvillant: — Hát csakugyan elhiszi, hogy nincs négyszázötven pengőm? Csutorás a pipáját kotorászta: — Nem láttam, hogy volna! —- mondta tompán. Bisicz ur megmérgesedett: '— No, a mindenit keenek! — fakadt ki, azzal a belső zsebébe nyúlt, kivett egy mariék pénzt és Csutorás felé tartotta. — Ez mind száz pengős! Az öreg nézte a pénzt, aztán kis idő múlva ravaszul megszólalt: — Nem hamis? A hajcsár elsápadt: — Hallja, ne tréfáljon velem! — mondta vésztjósolón s a pénzt elibe tette. Csutorás a kezébe vette a pénzt, nézte, forgatta. — Jó pénz! A hajcsárra tekintett: — Hát a másik? A hajcsár a másik százast is elibe dobta: — Ez is százas! — Ez is jó! — Hát ez? -— potyoghatta most már mérgesen Bisicz a százasokat. — Ez is! — Na, ez biztos hamis! — Ez is jó! — beszélt az öreg. ’ — Ez meg ötvenes! — Szép pénz, — szólt, aztán felnézett. —• De ennyi elég is. Éppen négyszázötven. A belső zsebébe nyúlt, elővette a tehén passzusát, amit még a hajcsár adott neki és feléje nyújtotta: Hát akkor tessék! A hajcsár nagyot nézett: — Mi ez? A passzus: a tehénről. A hajcsár furcsán pislogott: Hiszen az előbb azt mondta, hogy eladta! — Hát persze, — felelt Csutorás, — Most. Azt mondta, hogy megadott volna érte négyszáötven pengőt. A pénzt zsebre vágta, aztán kifelé mutatott: — A tehene ott áll az istállóban. Használja egészséggel! Azzal faképnél hagyta a bámuló hajcsárt s az ajtót bevágta maga után, hogy csak úgy puffant. A lugánői fürdőpalóta díszterme, a népszövetségi tanácsülés színhelye.
