Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám - Maxwel, Robert: Egy csók titokzatos története
A bábolnai ménes ötös telivér-arab lovasfogata, amely egy budapesti lóversenyen az első dijt nyerte. Egy csók titokzatos története Az alagút mohó falánksággal nyelte el a vonatot. A lámpákat könnyelműségből nem gyújtották meg, úgy hogy a kocsiban tökéletes sötétség uralkodott. James Brigiit hátradőlt a párnázott ülésen s várta, hogy a világosság újra megjelenjék s folytathassa az abbahagyott diskurzust. Ekkor hirtelen, miközben fejét az oldalsó támlához illesztette, egy csók zaját hallotta, egy cuppanó csókét, melyet egy — nyilván — kitapogatott arcra nyomott valaki. Néhány pillanat múlt el s a napfény újra elöntötte az embereket és a tárgyakat. James Bright egyedül ült a plüssel bevont pádon, vele szemben három személy: Edith Bright, a felesége, Lewis Marchand, a barátja és Mrs. Morfon, egy fiatal özvegy, akivel felesége néhány hónap óta bizalmas barátságban állott, foglalt helyet. Most mindhárman nyugodtan és feszélyezetlenül ültek ott s arcvonásaikban a legkisebb izgalom nyoma sem volt felfedezhető. A beszélgetést folytatták anélkül, hogy bárki a legcsekélyebb célzást is tette volna a csókra. De James csak kényszeredetten vett részt a társalgásban, mert gondolatai egyébbel voltak elfoglalva. Hogy a csókot ki adta, az nem lehetett kétséges. A szakaszban mindössze két férfi ült s mivel a bűnös nem ő volt, tehát csak a barátja, Lewis Marchand lehetett az. De melyik szomszédnöjét csókolta meg? A baloldalit, azaz Bright feleségét, vagy a jobboldalit, Mrs. Henny Mortont? Hiába törte James a fejét a megoldáson. Nem jutott eredményre, mert egyetlen kiindulópont sem állt rendelkezésére. Azt azonban megfigyelte önmagán, hogy —akár az egyik, akár a másik kombinációt vette elő — a fájdalma körülbelül egyenlő volt. Szenvedett annak gondolatára, hogy felesége meg hagyta volna magát csókolni; nem mintha még az első házasévek forróságával szerette volna feleségét, de mert a becsapottság érzése vad féltékenységet ébresztett benne. De azt se vette volna szívesen, ha Mrs. Henny Mortont csókolta volna meg a barátja. Amióta az ifjú és csinos özvegyet ismerte, nagy rokonszenvet érzett irányában s elég sokat udvarolt már neki ahhoz, hogy többnek tartsa magát a hölggyel kapcsolatban, mint egyszerű ismerősnek. James Brightnek tehát csak egy cél lebegett szemei előtt: megtudni, hogy a két asszony közül melyiket csókolta meg Lewis akár engedéllyel, akár engedély nélkül. A feladat, ha nem is látszott könnyűnek, mégsem volt megoldhatatlan, hiszen az egyik nő vallomásával lehetett a másikét ellenőrizni. Még aznap este, midőn James felesége jelenlétében kirakta holmiját a bőröndökkel, megpróbálta két mondat között a következő kérdést elhelyezni: — Mondd csalc, Edith, nem vetted észre, hogy Lewis kissé udvarol a barátnődnek? — De igen, igen ... nagyon sokat foglalkozik vele ... Irta: Robert Maxwel
