Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Társaság, divat • Sz. E.: Az illat-ruha - Szerkesztői üzenetek
ez sem. Már szinte resteljük megint idézni azt, amit annyiszor idéztünk e helyen: „Bien fairé et laisser dire.“ Úgy látszik, nem lehet ezt elég sokszor ismételni. Az ön esetét egy kissé komplikálja az, hogy a fiú szerelmes lett. De ennek sem kell túlságos fontosságot tulajdonítani. Ö egy szertelen, fegyelmezetlen valaki, akin ön legfeljebb úgy tudna segíteni, ha viszontszeretné. Igaz, hogy a korkülönbség elég nagy és tízszer meg kellene gondolnia, mielőtt hozzámegy feleségül. A másik akadály nem leküzdhetetlen, azon az ő részéről lehet változtatni. Számolnia kell azzal, hogy ilyen nehéz természetű emberrel még kölcsönös, nagy szerelemben is nehéz együttélni. Hát még, ha a szerelem nem elég mély és nem elég őszinte! Ha tehát belenéz a szivébe s úgy találja, hogy nem tudja őt szeretni, igyekezzék ezentúl az idegent látni benne. Ne felejtse el, hogy ez az ő dolga, az idegené, nem pedig az öné. Éppen elég, ha azoknak a bánatával azonosítjuk magunkat, akik közel állnak hozzánk, akiket szeretünk. Egy minden tekintetben idegen ember szenvedését nem vehetjük magunkra, legföljebb akkor, ha akaratlanul mi okoztuk a szenvedését. Levelének máskor is nagyon fogunk örülni, de ha nem haragszik, nagyobb betűkkel írjon. A szó legszorosabb értelmében megfájdult a szemünk, míg ezeket a nagyitőüveget kívánó hetüket végigböngésztük. I. J., Davhoje. Sz. Barnuska képe túl sötét, homályos s nem reprodukálható. Szíveskedjék reprodukálásra alkalmas képet küldeni, melyet majd készséggel közlünk. A gyermekszépségverseny még folyik. S. K., Tótmegyer. Szíveskedjék a jelzett képet még egyszer elküldeni a címünkre, mert a decemberben érkezett képek már kivétel nélkül megjelentek. Egészen bizonyos, hogy nem jutott el hozzánk. K. L., Pozsony. Röpüljön, rohanjon, száguldjon! Vegye el feleségül! Ahogy Ön a leányt leírja, valóságos kincs és ékszer. De nem a szerelem vakítja el? Elég higgadtan ítél? Pál, Selmecbánya. 1. Tudnia kellene: Sopronban van. — 2. Negyvenezer lakos. —- 3. Budapest lakosságának kb. 22 százaléka zsidó. — 4. Többször megírtuk már: Simon Böske zsidó származású. Többeknek. Nagyon köszönjük azt a sok üdvözletét és dicséretet, amit hozzánk juttattak. Örülünk, hogy a Képes Hét megnyerte tetszésüket, különösen az utóbbi időben, amikor a lap tagadhatatlan lendülettel fejlődik, szépül és gazdagodik. Minden meleg sor uj munkára sarkal, minden elismerés fokozza ambíciónkat. Boldogak vagyunk, hogy sikerült belsöséges viszonyt teremtenünk lap és olvasó között. Ez mindeddig hiányzott Szlovenszkón, holott szükség volt rá. Falusi asszony. Címét közöltük V. L. S. festővel. Időközben bizonyára önhöz fordult már a képeladás ügyében. V. L. S. nevében is köszönjük, hogy ily nemesen sietett a szegény festő támogatására, s örülünk, hogy mecénásságá* éppen a Képes Hét egy szerkesztői üzenete alapján gyakorolhatja. K. M., Losonc. Sajnos, a beküldött kép nem elég a mannequinség megpályázására. Érdeklődtünk s azt felelték, hogy legújabban képek alapján senkit sem vesznek föl, mert sok visszaélés történt ebben az irányban. Csak személyesen lehet jelentkezni, akár Prágában, akár Pozsonyban. A képet visszajuttatjuk nb. címére. Hajnal leánya. 1. A Graf Zeppelin-cik ket, sajnos, nem használhatjuk. Igaz, hogy aktuális volt, de erről a témáról rengeteget írtak már és a közönség is unja. Eredetibbet, kevésbé ismertet kérünk. — 2. Örülünk, hogy a Képes Hét megnyerte tetszését. — 3. Interieur fény képeket —. ha reprodukcióra alkalmas, éles, érdekes és erősen művészi képek —• szívesen veszünk. Küldjön néhányat mintának. P. Miklós, Bratislava. A kép jönni fog, csak türelem! A kritika is, már kiadtuk kritikusunknak. Szerződés. Levele szószerint a következőképpen hangzik: „Egy kérésem volna, tudniillik arról van szó, hogy ha egy leány egy fiúnak adja esküjét az Istenre és becsületszavát, hogy a felesége lesz, megesküdhet-e az a leány más fiatalemberrel? Az irás megvan.“ Hogy az írás megvan, az helyes. Ebben az esetben azonban jobb volna, ha nem volna irás, hanem a leány volna meg. Mert soraiból úgy sejtjük, hogy a leány esküje ellenére máshoz akar feleségül menni. Ha ugyanis ahhoz akarna feleségül menni, akinek az írást adta, akkor ön ezt a levelet aligha irta volna meg. Ebből is látszik, hogy az irás nem akadályozhatja meg a hűtlenséget, amint azt számtalan magyar nóta és maga a tapasztalás is világosan bizonyítja. Ugy-e ismeri az anekdótát az egyszeri emberről, akit azzal biztatnak, hogy ne féljen az ugatós kutyától, mert amelyik kutya ugat, az nem harap. „Jó, jó, — feleli az egyszeri ember, — én tudom, hogy az ugatós kutya nem harap, de vájjon a kutya tudja-e?“ ön is, meg mi is tudjuk, hogy az eskü meg a becsületszó még irás nélkül is kötelez, de mit érünk vele, ha őnagysága nem tudja? Szellemidéző. Tény, hogy a spiritizmusnak egyre több a hive. A tudomány egyelőre nagyon is szkeptikus álláspontra helyezkedik a szellemidézéssel szemben. Magyarnyelvű spiritiszta „szaklap“ tudomásunk szerint nem jelenik meg. Dohányos, Léva. Külföldi cigarettát és szivart korlátlan mennyiségben lehet importálni, a vám azonban oly magas, hogy egy ilyen vállalkozás semmiesetre sem fizetődne ki. Többnyire csak valódi egyiptomi cigarettát hoznak be, melyek azután 2—3 koronás egységárban kerülnek forgalomba a különlegességi trafikokban. A csehszlovák cigaretták legnagyobb részét török, albán és bolgár dohányból készítik. A dohányfogyasztás a Balkánon a legnagyobb. T. T. M., Ipolyság. A Prágában tanuló szloveszkói magyar főiskolások nagyrésze küzd nyelvi nehézségekkel, bár sokan közülök bámulatos rövid idő alatt sajátítják el tökéletesen a tanítási nyelvet. Bizonyos mértékig el is nézik nekik a professzorok a nyelvi fogyatékosságokat, mert tudják, hogy idegen nyelven tanulni amúgy is nehéz tudományokat nem gyerekjáték. A medikusok a német egyetemet részesítik előnyben, a jogászok, akiknek számára az államnyelv tudása életszükséglet, inkább a cseh egyetemre iratkoznak be. Csehszlovákiában egyelőre csak középiskolai érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők lehetnek rendes hallgatói az egyetemnek. Rendkívüli hallgató mindenki lehet, aki tizennyolcadik életévét betöltötte. Ezeket a szemesztereket azonban semmi körülmények között nem számítják be a törvényesen előirt tanulmányi időbe. Egyidőben mindenki csak egy főiskolának lehet rendes hallgatója. A kért felvilágosításért forduljon a német egyetem rektorátusához (Rektorat der deutschen Universität, Prag L, Obstmarkt 7.) A levelet németül kell megírnia, mert, mint közismert, a német egyetem sem magyar, sem csehszlovák nyelven írott levelekre elvből nem válaszol. Tanácsos a levélhez válaszbélyeget mellékelni. Gloria in excelsis deo! 1. Azt írja, hogy évekkel ezelőtt megismert egy leányt, akivel érdeklődtek egymás iránt, de fiatalok voltak s abbamaradt az egész. Múltak az évek s az érdeklődés is elmúlt. Közben azonban, miután az érdeklődés elmúlt (és ez a fordulat, bevalljuk: nagyon meglepő), közben azonban ön rájött, hogy ő volna az, aki testben, lélekben legjobban illene Önhöz stb. ön ezt megírta neki, de levelére nem kapott választ. Valahányszor pedig elment a leány lakására, mindannyiszor azzal fogadták, hogy nincsenek otthon. Ezek után azt kérdezi tőlünk, hogyan ismerkedhetnék meg mégis a leánnyal és hogyan találkozhatna vele. Feleletünk: sehogy. Világos, hogy a leány nem óhajtja felújítani az ismeretséget. Miután azonban a férfi kitartó hűsége olykor (olykor! nem mindig) meghódítja a leányt, még ne adja fel a reményt és próbálkozzék néhányszor. Semmi esetre se legyen azonban tolakodó és egy-egy kísérlet után hosszabb ideig várjon türelemmel. — 2. A versek bizony nagyon gyöngék. Bele tudjuk magunkat képzelni a hangulatba, amelyből ezek a versek megszülettek, sajnáljuk is Önt az átélt szenvedésekért, de mindez nem elég ok arra, hogy formailag nagyon is primitiv versét kinyomtassuk. „Harang zug, palántafa csörög az erkély előtt: Az élet döcög, Halál nyöszörög — s gondolatban követem őt,“ — irja. A palántafa nem csörög s az élet, sajnos, nem döcög, hanem ugyancsak vágtat. De azért máskor is szívesen látjuk. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Főmunkatárs: Márai Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha 11.. Panská 12/111. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a postaminisztérium a 216.729. VTI. 1928. sz. alatt engedélyezte
