Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ALMO ICH AZ A Ke g e ny - 3 rLa: 4. Mindezt újra látta most abban a házban, amelyben valamikor Iczky grófné lakott. És látta a vitrin kecses porcellánfigurái között a legszebbet, a porcellánasszonyt is. Azt a csodálatos és titokzatos porcellánasszonyt, aki álmaiban fölkereste és szemére vetette, hogy nem tudja többé a nevét. Most már eszébejutott a porcellánasszony neve, Mirabellának hívták öt is, mint a szőke kislányt. Férjét pedig Ulrik lovagnak, mert az az Ulrik lovag, aki a kapu fölött a címeren akutba néz, azonos volt a vitrinben álló szürkenadrágos, lilafrakkos gavallérral. És a porcellánasszony sem volt más, mint a szőke kislány. Egyszerre olyan egyszerű és érthető volt mindaz, amit álmaiban megoldhatatlannak látott. A meztelentérdü, rövidharisnyás kislány jelentkezett és emlékeztette első szerelmére. Hogyan is feledkezhetett meg róla! Igen, ez a kislány is szerette, különben nem nézett volna rá olyan komolyan és megértőn, valahányszor egymással találkoztak. Utána ment a galíciai kórházba is, mint a vak... Ha találkozna vele, úgy ahogy a vakkal találkozott, ha megmondhatná neki, hogy szereti! Ez a hatéves kisgyerek ma huszonöt-huszonhatéves szép lány vagy asszony is már. Ura van. Mindegy. Elveszi az urától vagy a szeretőjétől és itt, ugyanabban a lakásban, amelyben gyermek volt, úgy ülteti az ölébe, ahogy valamikor az anyját a kövér gróf ... Ostobaság! Az angyalok nem mennek férjhez, nincs szeretőjük. Az angyalok örökké szüzek. Homlokát még mindig az ablaküveghez szorította. Emlékei, gondolatai ide-oda cikáztak a két lakás között. Megint ennenmagát látta a szomszéd házban, ahogy a rajztábla fölé görnyed és a körzővel dolgozik vagy Monsieur Gaudet előadását figyeli. Milyen furcsa ember is volt ez a Monisieur Gaudet, félkezü, mint most ő is! Balszeme üvegszem volt. Hogyan nevette félkezét és üvegszenuét, titokban hogyan mulatott, amikor Monsieur Gaudet századiszor hazudta már el, hogy a krimi háborúban vesztette el balkarját is, balszemét is! De azért tisztelte, sőt irigyelte is egy kicsit: boldog ember; talán igazán volt már háborúban! Ha ő is mehetne egyszer...! Amikor Monsieur Gaudetnak jókedve volt, kivette üregéből üvegszemét és Péter tenyerébe tette. Onnan nézett rá a vizenyős kék szem élettelenül és mégis fenyegetőn, míg gazdája a fekete teknősbéka -Az első berlini sportkiállitásról Robert Caner szobormüve: Bakugró fiuk.
