Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-13 / 2. szám - Szántó György: A verklis
Novek Béla gyáros, a Csehszl. Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga ismételten megválasztott elnöke. (Bergtraum felv., Losonc.) Dyöry Dezső, a szlovenszkói magyar irodalom egyik oszlopa, az ifjúság körülrajongott vezére, nagy külföldi utat tervez. (Mákovits rajza.) Dr. Dávid Sándor losonci ügyvéd, a Csehszl. Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga ismételten megválasztott titkára. R oerklis Ott állt a a őrös téren. A fél szexre keskeny fekete szalaggal volt átkötve, a sötét esik ferde i szel e á fedetlen, a napban csillogó tar koponyá ét. A má i’< szeme sunyi, kis szürke szem, örökkön hu”yo gott és kön yezett. A könnyek fénylő, girbe-gu.bi voni’.bii folyt ik le lilavörös. hatalmasan kiugró sasorr mentéi. a leeső ígö pbzkosfehér tatárbaju: z alatt a száj ze Jethez lehúzod) mély árokba, innen a kiugró csontos áll borostái közé. A szutos, zsirpcc: étes fekete kazak zsákká ít lógott az ö ep meggörnyedt, kiszakk idt testen, mert a derék- zijj hiányzott róla. A lompos, sáros c-izmákbagyü.'t nadrágon t b > folt volt, mint amennyi nagrág. Csak a kintorna volt ragyogó és uj, amint ott pöfeszkedett az iksláb.i vadászszékei, in erek csillogtak és tükrök villantak ríjta. Forgat ój ínak szépen lakkozott fekete fogant; uj1 sehogyseu il et az öreg bütykös, szennyes, szürke keze, gyá: zkerete; karmaival. A verkli el: ő lapjának közepén ol íjnyo n it tarkáilott üveg alatt, amely a vadász te Heteséi á mázolta. Me ívé', vaddisznók, szarvasok, ő :ek, farkisok, rókák é nyulak haladtaik a gyászkocsi után és a koporsó tetején ott feküdt a valász duplacsövűje a medveölő késsel. A verkli fel-, ő pereméből díszes firácsozat ugrott ki. Ezen ültek Petya és Masa, a két papagály. mig egy magasabban c i lógó rézrudon. Elemi, a kakadu. Ro’.luk tropikus szi n i mélytüzű ék)7erel<l ónt ragyogta túl a n er árry 1 t k skála,á 1. Ferzva cinobi rfcje, karminsz n nyakban és naranc; beggyben folytatóul tt, mi r szárnyain citronsárgi. iidi'g'ikék és pávazöld tollak t ’r1-állottak. Farkt-11’.i 1 az.ir. tűr iz és pasztellkékek váltakoztak mig Masa a töl 1 sznek tejes skáláját rayyogtatta. C: ak görbe cső ének tövében és szemszögleteiben értek mini.im-. őrös pö tyek. A ki'-adi feliér foltján arany árnyalatok tündöklődtek, mini napsugár a havon. És an iker Elemi le: zállt a földre, hogy az ö er p szkos sapkájából pl métát húzzon, mindenki sátátvi bámulta. mert olyan volt, mint egy égből aláhulló fa ítasztikus szirmú orchidea. A roppant teret tékozlóan szórta be a nap fénnyel és meleggel. A verklis könnyező szeme nagy körben sandított végig rajta, a Kreml vörös falától és a Vassilij Blazsenij tornyaitól a Kitaj Gorol házsorá g ugorva. A tér túlsó részén sötétbarna, roppant fakocka meredt és a könnyező szemben mintha gyügyölet villant volna meg, amikor a végnélküli, ható »sorokban menetelő tömegre szegződött. — Az egyik felin be, a másik felin ki motyogta és megismételte: — Az egyik felin be, a másik felin ki, ugy-e Masa? A papagályok hangtalanul hömpölyögtek a nagy fakockán, Lenin mauzóleumán keresztül. Kis fiúcska állott meg a verklis előtt. — Hát te, te már láttad őt az üvegkoporsóban? kérdezte a félszemü öreget. A napsütésben ráborult a némán menetelő tömegre. — Nem, én még nem láttam, hangzott a napsüté-ben feketén az öreg mély hangja. — Gondoltam, — mondta a kis fin. — Sokszor néziek itt. Te csak állsz, állsz és néha furulyázol, néha forgatod a sipkádat. — Ö meg csak ott fekszik az üvegkoporsóban. — mondta az öreg és kajánul vigyorgott egy pillanatig. De aztán diihbetorzultak arcának ráncai. — Eritlj innen, mert hasbaruglak! .A fiú néhány lépést hátrált, aztán csodálkozva nézte, hogyan remegnek az indulattól az öreg bütykös, lilereS kezei. Két baksir jött, aztán egy szerzetes. Két katona is, egy tarka, kazáni viseletű parasztlárinyal. A lány piros csizmái kopogtak és nyikorogtak, az öreg sováran meredt a hatalmas csípőkre, amelyeket keményen riszált a piroscsizmás. Mintha ő lett volna most a tér központja. A verkliből hangok csattantak a napsütésbe, a piroscsizmás lány elé. — Nini, a hajósok dala, mondta az egyik katona és pénzt dobott az öreg sapkájába, a planéták mellé. Nooella — I ta: Szántó György
