Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-07 / 14. szám - Társaság, divat • Eperjes magyar szinjátszó társasága II. - Divatpotpurri
Eperjes magvar színjátszó társasága ii. A Leányklub színjátszó társasága ritkábban lép a Városi Színház színpadának lámpái elé. Itt, Csiky Gergely már említett müvén kívül, amelynek hét évvel utóbb meg volt a reprize is, csupán Zilahy Süt a nap-ját és Földes Imre Pántlikáját hozta. De a saját színpaddal is rendelkező Kát. Kör árokuccai helyiségeiben annál intenzivebb kulturéletet él s a házi keretekben inszcenált, kisebbnagyobbszabásu szinielőadásainak száma már az ötvenes széries felé közeledik. A klub elnöke s a klub szinielőadásainak rendezője Lihán Zseni, aki kettős tisztét fáradhatatlan agilitással látja el. Színjátszó társaságának kiválóbb erői a nők közül: Rovó Baby, Gregor Mici, Lukács Vilma, Klobusovszkyné Stahur Anda, Hajdú Gizi és Lihvár Margit, a férfiak közül pedig: Lukács Rezső, Kobilitz Jenő, Mikolik István, Klekner Rezső, dr. Szekeress Albin, Szécsényi Gyula és Karabin István. A Társadalmi Egylet és az Ev. Nőegylet színjátszó társasága nagyrészben ugyanazon tagokból áll s igy mindama dicséret és elismerés, amely az egyiknek szól: szól a másiknak is. Már t. i. elméletben, mert a valóságban a két kulturegyesület, két egyaránt kitűnő „színigazgatóján, Fábry Viktoron és Tószögi Ivánon keresztül, versengő felekként áll szemben egymással. Természetes, hogy ez a legnemesebb értelemben vett versengés mindkét egyesület színjátszásának javára válik. Ha a Társadalmi Egylet oly valóban impozáns sikerekre tekinthet vissza, mint amilyen Kálmán Imre Kiskirályának, Szenes Béla Olasz asszonyának, Herczeg Ferenc Kék rókájának és Fodor László Templomegerének előadása: viszont az Ev. Nőegylet jogos büszkeséggel mutathat Mikszáth Vén gazemberének, a Jókai-centennárium keretében az Aranyembernek, továbbá a Daltestvéreket is megérdemelt dicsőséghez juttató Heidelbergi diákéletnek, Liptay Vörös emberének és Lengyel Menyhért Póstáskisasszonyának tüneményes sikerére. Maga a színjátszó társaság szerepkörök szerint ekként tagozódik: Hősnő: dr. Bánó Dezsőné, társalgási szubrett: dr. Kissóczy Józsefné, vígjáték és szubrett: Kolos Ernőné, anya, dráma és komika: Berndtné Flachbarth Zsenka, komika: Kőszeghy Piri. Apa és jellem: dr. Máriássy Béla, hős: dr. Bánó Dezső, bonviván: dr. Szekeress Albin, társalgási: Máriássy Dezső, jellemkomikus: dr. Both Tamás, szerelmes: Kirchmayer Willy. Prózai színészek: Ambrózy Béla, dr. Mos kovitz Emil, György Samu, Ungár Ernő, Mikolik István, Kobilitz Jenő, Kuriózumként említjük meg, hogy dr. Szekeress Albin, Eperjes város „Binyu“-ja, 99-szer, szóval is mondd: kilencvenkilencszer szerepelt már különböző szinielöadásokon s századik felléptének jubileumát mindama helyi színjátszó társaságok, amelyeknek előadásain szerepelt, megünnepelni szándékoznak. Az Ifjúsági Csoport, teljes nevén: az Eperjesi Ev. Diakonissza Nőegyesület Ifjúsági Csoportja 1920-ban alakult, szakadatlan kulturtevékenységet fejt ki, de, miként a Kér. Szoc. Párt Leányklubja is, inkább benső életet él. Házi keretekben rendezett kulturestjeinek, amelyeken, természetesen, Thalia is szóhoz jut, se szeri se száma, ám, mivel saját színpaddal rendelkezik, szinielöadásait itt és nem a Városi Színházban rendezi. Érdemdús elnöke: Balpataky Gita, agilis titkára és szinielőadásainak ötletes rendezője: dr. Oszvald László. Színjátszó társaságának főbb szereplői a nők közül: B. Flachbart Zsenke, Kőszeghy Piri, dr. Flórián Kató, Gömöry Kató, Kenéz Lili, Hart mann Ilonka, Oberländer Bözske, Oszvald Sári, Vajdicska Edit, Lyah Baba, Hoffmann Sári, Mihalidesz nővérek és Perényi Böske, a férfiak közül pedig: dr. Szekeress Albin, Ambrózy Béla, Kobilitz Jenő, Máriássy Dezső, dr. Mayer György, Mikolik István és Kobilitz Jenő. — Vége. — Dioatpotpurri Szerzői jogvédelem a divatban Ma, amikor Párisban dijakkal jutalmazzák a legszebb ruhákat és a szabóművészek mecénása, Rosenthal ur megalapította 100.000 frankos díjjal a „Prix de l’élegancé“-t, a „hout couture“ a hágai konferenciához akart fordulni segítségért a model-kalózkodás letörésére. A párisi divatfejedelmek szerzőjogi törvényeket dolgoztak ki céljuk elérésére, természetesen azonban eredmény nélkül. Lássuk csak, mi is a modeltoívajlás. Franciaország a divatban Spanyolországtól vette át a vezetöszerepet. Hogy ezt meg is tudta tartani az angolok minden igyekezete mellett, annak az az oka, hogy a franciák kifogyhatatlanok az ötletben, versenyen kívül állítja őket a sikk, báj, elegancia, ami a francia népnek sajátja. Nem véletlen azonban, hogy a komoly férfiöltözködés terén Anglia ragadta magához a hegemóniát. Most nézzük az érem másik oldalát. Ilyenkor tavasz előtt egész népvándorlás indul a világ minden tájáról Párisba, hogy résztvegyenek a nagy divatbemutatókon, ahonnan az uj vonalak, színek utrakelnek. Ekkor kezdődik a modelkalózkodás. Ami nagy kárt jelent a ruhamüvészeknek, mert nemcsak a legújabb ötleteket puhatolják ki, hanem még szabásmintákat is készítenek maguknak a legújabb tervezésű ruhákról és azután sokkal olcsóbban vetik a piacra. A legkülönbözőbb módon akarják megakadályozni a divatmaffiát. Csak a legnagyobb ellenőrzéssel lehet bejutni a szentélyekbe, hogy megtekinthessük az uj toaletteket. Mindenkinek kötelező két model megvétele. A vásárló cégek ezentúl postán kapják meg az uj remekeket, ezzel azt akarják meggátolni, hogy egyazon nemzet szalonjai közös számlára vegyenek toaletteket és aztán lemásolják. De még igy sem tudnak a rablóhadjáratok ellen védekezni, mert a másolók nem készítenek rajzokat, hanem a fantáziájukban rögzítik meg a toalettkölteményeket, ami nem könnyű feladat, mert a franciák a lehető legraffináltabb módon, tündéri díszletek között, valóságos „bal paréé“ keretében tálalják fel ezeket a kreációkat; olyan gyorsan tűnnek és suhannak a próbakisasszonyok az uj toalettekkel a színen, hogy nagyon ügyesnek kell lennie annak a kopirozónak, aki egyet ezek közül le tud másolni. Az elkényeztetett divathölgyek nem is tudják eléggé értékelni, hogy milyen verejtékes fáradsággal, gonddal jár szépséges személyük megfelelő keretbe állítása. Tavaszi műhelytitkok Most lássuk csak, mit hoz a várva-várt tavasz. Egy évszakot sem várnak oly nehezen a hölgyek, mint a tavaszt. Az első melegebb napsugár meghozza a monoton téliruhák után a friss színeket es a merev téli öltözékek után a szabadabb vonalakat, de egyúttal meghozza a tavaszi gondokat is, hogy milyen ruhákkal, kalapokkal díszítsük fel tavalyi garderóbunkat. És milyen változást kell végrehajtani a már meglevő ruháinkon. Az idei divat szintén hü marad az egyenes vonalakhoz, csak a szoknya bővült elől egy pár „gloknival“ és berakás-TÁRSASÁG, DIVAT sietett egy könyvkereskedőhöz. Eladta neki 15 sillingért Shaw levelét és ezért a 15 sillingért megvásárolta a mester legújabb könyvét. Erről a ténykedésről aztán egy újabb levélben be is számolt Shawnak. Ezzel azonban még nem ért véget a történet. Az egyik angol lap közölte, hogyan válaszolt az angol nő Shawnak, erre Gábriel Wells newyorki könyvkereskedő, aki Shaw-kéziratokat gyűjt, rögtön levelet irt a londoni könyvkereskedőnek, akihez Shaw levele került és 10 font sterlingért megvásárolta tőle Shaw levelét.
