Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-17 / 11. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa (9)
szalonunk díványán. Fredy kusza pillantást vet rám és rekedten szól; — íme ... Feleségem halott volt... Fredy megfojtotta ... Most hörögve kiáltott: — A pincérrel ... a rongy ... Föl nevetett. És ekkor történt... ebben a pillanatban megszerettem öt... Miért? Iszonyú, értelmetlen, megválaszolhatatlan kérdés ez. Fredy .elvette az asszony életét, most ez az élet benne volt, mindaz, ami feleségemből még megmaradt, végzetesen Fredyhez volt láncolva. És én szerettem azt a nőt... Most már csak a gyilkosában szerethettem őt tovább. Igen? így van ez? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a halott nőt meg’ se néztem már, csak őt. — Menekülnöd kell — mondtam. — Meg kell mentened magad. Nem engedem, hogy elfogjanak. A határ közel van. Útleveleink rendben, az ajtókat lezárjuk, holnap délig senki sem fog ide bejöhetni. Irtózatos tekintetet vetett rám és én megremegtem nézése alatt, mintha én lettem volna a gyilkos.- Sok pénzem van külföldön. — folytattam, — a Credit Lyonaisnél. Holnap reggel Párisban vagyunk, fölveszem a pénzt. Körözésünket legfeljebb este hozzák nyilvánosságra. És este mi már hol vagyunk hamis nevek alatt? Marseilleban, Korzikában, Afrikában, ahol akarod. Pénzért hamis útleveleket is kapunk, áthajózunk Amerikába, Ausztráliába, ahogy akarod. — Te is jössz? — kérdezte fátyolos hangon. Talán kételkedett bennem? Vagy itt akart engem hagyni? Poggyász nélkül surrantunk ki a hotelből, az ajtót becsuktuk magunk után. Ott feküdt a halott kedves magára hagyva .. . Minden sikerült, felvettük a pénzt, angol nevek alatt utaztunk tovább. Az újságokban olvastam, hogy azzal gyanúsítanak, hogy nemcsak a feleségemet, de annak kedvesét Fredyt is megöltem valahol és elmenekültem. Marseilleban egy éji sétánk alkalmával látta meg először azt a kevertvérü lányt, aki a kikötő alatt egy szűk uccuban férfiakat fogadott. Őérte itthagyott engem. Egész egyszerűen, természetesen, egyetlen szó nélkül. Még a csomagjait is nálam hagyta. Visszatért, ahonnan jött... De én... Én nem térhetek vissza... Hová?... Én hazatérek a semmibe és a sötétbe. R hatalom kulcsa Regény — Irta: Georg Fröschel (9) ... Hiszen ön igen értékes ismeretséget szerzett nek akkor, mikor Lung kisasszonyt bemutatta neki. — Nem értem ezt. — Ön tehát semmit sem tud? — Sarkos élesen figyelte a magántanárt. — Lung kisasszony Trenzinnek három festményét vásárolta meg óriási összegekért. A mi Trenzin barátunknak éppen jól jött ez a szerencse, éppen jól. — No, ez természetes. — Ha az ember meggondolja, hogy Lungéknál tulajdonképpen gyász van, azt kell gondolnunk, hogy Trenzin művészete különösen mély benyomást tett a leányra. Sarkos figyelmesen vizsgálta Willovsky arcát, midőn e mondatot kimondta, de az arcon sem izgalmat, sem féltékenységet nem látott. A magántanár szórakozottan lapozta át az újságok közgazdasági rovatait, mig csak szeme egy francia cég nevénél meg nem akadt. Többször olvasta át a nevet, miközben arckifejezése egész megváltozott, előbb csodálkozva és hirteleniil, majd erősen gondolkodva tartotta kezében az újságot. — Ért ön valamit pénzügyi dolgokhoz? — kérdezte a görögtől — Alig, alig. — Én, sajnos, semmit sem értek hozzájuk, részvénytársaságokról, osztalékról és hasonlókról halvány fogalmam sincsen. De azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom, hogy egy vállalkozás, melynek mindössze kétmillió tőkéje van s osztalékként százezer frankot oszt ki, semmiesetre sem nevezhető egy különösen nagy társaságnak. — Ha még azt is tudjuk, mivel foglalkozik a vállalat, akkor nem nehéz ezt megítélni. Mert ha esetleg egy egérfogó-gyárról van szó ... — próbált Sarkos tréfálni. — A szóbanforgó társaság vasbányák kiaknázását űzi, — szakította félbe a magántanár, — azt hiszem tehát, hogy kétmillió nem nagy töke az ilyen vállalkozásnál, —- Ez esetben tökéletesen igaza van. Csakis egy egész jelentéktelen társaság lehet. — Ez különös, nagyon különös. Willovsky gondolatába merült. Az újságban véletlenül azt olvasta, miszerint a „Société Anonyme des Mines Nordafricaines“ ez évben százezerfrankos nyeresége alapján ötszázalékos osztalékot fog részvényeseinek fizetni. A társaság neve, melyet csak egy órával előbb látott Lung tanár jegyzetei közt, azonnal feltűnt neki s egy egyszerű .1 benkepatonyi ónk. tűzoltóégylet műkedvelőgárdája. A tornaijai jégpályáról. (A legutolsó téli felvétel.)
