Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-17 / 7. szám - Harsányi Zsolt: Emil és Póli (részlet)

Egy beregszászi álarcosbálról. Kertész Éva urleány.

bonja Liemue, a norvég műkorcsolya-bajnoknő, aki 1929 február 3-án Budapesten a női mükorcsolyázás világbajnoka lett.

Emil: Hát ez ... én most... én ezt nem értem , .. hogy...

Póli: Én se nagyon értem, de igy van.

Emil (boldogan felordit): Póli, tp szeretsz engem?

Póli: Ejnye, de nehéz felfogásod van. Mondom, hogy szeretlek.

Emil: És ezt csak igy kimondod?

Póli: Mintán tudom, hogy te is szeretsz engem, nincsen értelme, hogy tovább is bujócskát játsszunk egymással.

Emil: Tudod? Mikor tudtak meg?

Póli: Mikor az előbb abba a székbe belerúgtál.

Emil: És hajlandó vagy a feleségem lenni?

Póli: Hajlandó? Sót követelem, hogy a lehető leggyorsabban vegyél el feleségül.

Emil: Hiszen akkor jegyesek vagyunk. És akkor tulajdonképpen én most... én most... (Közeledik,)

Póli (hátrahajtott fejjel, behunyt szemmel): Most?

Emil (fenyegetően): Póli! Én... én megcsókollak!

Póli: Csodálkozom, hogy eddig is nem jutott eszedbe. (Hosszú csók.)

Emil: Nézz a szemem közé ...

Pöli (ránéz): Tudd meg, hogy igy még nem szerettek embert, mint én téged. Tudd meg, hogy asszony még nem tett olyan boldoggá embert, mint én foglak téged. (Emil a kezére borul és megcsókolja. Ebben a pillanatban belép Klivényi. Szétrebbennek. Folyik tovább a második felvonás.)

Valencia egyik ódon kapuja, amelynek környékén a közelmúltban heves harvok dúltak.