Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-17 / 7. szám - Csató Kálmán: Két bocs
— Önnek kellett volna tekintettel lenni rájuk, mielőtt ezt a hallatlan visszaélést elkövette! Felállott és olyan ünnepélyesen, mint ahogy csak az tud egy szertartást végigcsinálni, akinek nagy gyönyörűsége telik a hatalom gyakorlásában, kihirdette a végzést: — önt a törvény nevében felfüggesztem!... Kerekes megseminisülten rogyott egy székbe és eltakarta az arcát.-— Lelőtt a gazember! — gondolta kétségbeesve. A főszámtanácsos ur vette a kalapját: — Kozocska ur! Csinálja meg a jegyzőkönyvet. Kerekes ur mindent beismer. Az írnok alázatosan kérdezte: — Délutánra parancsolja méltóságos uram? — Nem, nem, Kozocsa ur. Holnap reggelre!... Csak csinálja meg nyugodtan és alaposan! Ahogy szoktuk. Délután... — jelentősen hunyorított és hozzátette: — hiszen tudja! Kozocsa ur mosolyogva bátorkodott bólintani. Hogyne tudná! Délután a főszámtanácsos ur medvelesre megy. * Tudniillik akkor még nem volt medve Magyarországon. A főszámtanácsos urnák, nagy Nimród lévén, régi vágya volt, hogy egy mackó bőrével szaporítsa a vadásztrófeáit s mikor ezt a kiküldetését megkapta a felvidéki kis városba, tüstént arra gondolt, hogy most itt az alkalom. Levelet szerzett a minisztériumból a kincstári erdészhez és vásárolt egy ismétlő golyós puskát. Mielőtt a kocsi értement a szálloda elé, célzási gyakorlatokat tartott vele, egyéb hiányában Rudolf trónörökös képére, amely ott lógott a szobájában. A szemére célzott, a híres medvevadász képe azonban mintha elmosolyodott volna gúnyosan: — És azt hiszed, hogy meg mered lőni azt a medvét? Na! Na! A főszámtanácsos uron kellemetlen borzongás futott végig és nagy szeretette] gondolt az otthon hagyott serétes puskájára. Mégis, ahhoz kellett volna golyós patronokat csináltatni. Ez a szokatlan fegyver ... És a medve ... Mert, hogy az igazat megvalljuk, a főszámtanácsos ur, ha nagy vadász volt is, nem igen lőtt addig egyebet foglyoknál, nyulaknál és vadrucáknál. De most már benne volt ebben a dologban, nem lehetett többé szégyen nélkül megretirálnia. Már csak azért sem, mert Kococsának olyan szakavatott előadást tartott a medvékről, mikor a vasúton ideutaztak, mintha egész életében köztük élt volna. * Mikor a kocsiról leszállva a keskeny erdei ösvényen a leshely felé tartottak, elől lépkedett a kerülő, utána a főszámtanácsos ur, leghátul az erdész. Alig haladtak háromszáz lépést, a kerülő levágott fatörzsre mutatott, amiből egy jókora darab le volt hasítva. — Medvenyom! A főszámtanácsos ur elképpedt: — Ezt a medve hasította le? Miért? — Hogy kiszedhesse belőle a kukacokat. Kicsivel odébb egy óriási szikla hevert, amit szemmelláthatólag elhengeritett valaki, mert az oldala még fö'des volt és a helye is tisztán látszott a puha talajon. Lehetett vagy három mázsa. — Ezt a sziklát is a medve fordította fel! — mondta a kerülő. — Kukacot keresett alatta. A főszámtanácsos ur enyhülni érezte a nyomást a szive táján. — Hát ilyen jámbor állat ez, hogy egypár rongyos bogárért ennyit képes dolgozni? Az erdész bólintott: — Általában elég jámbor. Nem bánt senkit. Csak az anyamedve veszedelmes. Az, ha kölykét megsebesítik, utána mászik a vadásznak a fa tetejébe is. A főszámtanácsos ur nem felelt. De egy cseppet sem találta vonzónak sem a fenyveserdőt, sem az előttük elterülő völgy gyönyörű panorámáját. Alföldi kukoricákra gondolt, amelyekből surrogva kél a fogoly a hajtógyerek előtt ‘Rz uj, egészséges ember. német tornászföskola első csapatának kioonulása.
