Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-10 / 6. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
A napokban leégett berlini Tietz-áruház. A felvétel az oltási munka, közben készült. Campbell mérnök uj „hiperautója“, amellyel Seagrave őrnagy gyorsasági világrekordját, akarja megdönteni. TÉLI KURÉR: CSÚZ-KQSZVÉNY-ISCH'FJS. Pöstyén különlegessége a “Thermia Palace“ és „lrma-f ürdö“ közös palotája, mely a G7oC uulkanikus iszapforrá- 5ok felett épült. (H beteg a szobából fűtött folyóson jut az iszapfürdőkbe). Hall télikert, reuniák. — Feluilágositás, prospektusok: FC1RDQIBRZÖRTÓ5H5, PSSTYÉD. Az volt az említett kép a narancsokkal. Jadwigára láthatólag mély benyomást gyakorolt. Néhány pillanatig mozdulatlanul állt előtte, száját kissé nyitva felejtette. — Igazán szép, — mondta végül. — Valóban, — vette át a szót Willovsky, — egészen különös művészet ez. Nem is tudom megfejteni, mi okozza azt a rendkívüli hatást. — Hogy mi okozza? Azt hiszem, tudom, — szólt a leány, aki mereven nézte a képet, — nos, látja, itt a mahagónilapon egy kristályváza áll s néhány tarka gyümölcs. Más festő itt megmutatta volna, mit tud, egész technikáját belevitte volna: egy fénykéve siklott volna el a narancsok felett s a fényes mahagónilemez visszatükrözte volna. Egy ügyeskezü művész számára ezer lehetőséget kínál a tárgy. S nekem éppen az tetszik, hogy ezen nincs fénytörés, sem elegáns visszatükröződés, nincs a dolog majmolva, de meg van festve. Ez nem virtuozitás, hanem igazi művészet. Megállt és Willovskyra nézett. — Bolondságokat beszélek, ugyebár, doktor ur? — Csak azt mondja ki, Jadwiga, amit én is éreztem, de nem tudtam hirtelenében kifejezni. —- Ezt nem hiszem, doktor ur, — mondta Jadwiga erélyesen. — Ön mindig megtalálja a kellő kifejezéseket. De mondja, kicsoda tulajdonképpen ez a Trenzin, aki ezeket a képeket festette? — Még ma föltétlenül megismerkedik vele. Megígérte, hogy eljön. — Ennek örülök. Szeretem az olyan embereket, akik nem keresik a hatást. Willovsky úgy érezte, hogy e szavaknak személyes élük van. De azért megkockáztatta: —- Én magam nem vagyok úgy elragadtatva attól, hogy a művész rögtön itt lesz. — Miért? Csak nincs vele rossz viszonyban? — Ellenkezőleg, a legjobban — válaszolta a magántanár, -—- de ma nem szívesen zavartatnám magam; oly sok mondanivalóm van a maga számára, csak a maga számára. Jadwiga arckifejezése egészen megváltozott s kissé hátrább lépett. (Folyt, köv.)
