Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-10 / 6. szám - Oláh Gábor: Holdat ugató kutyák
Rimaszombati fejek Dr. Mihalik Dezső, a Szloveszkószerte ismert népszerű magyar dalköltő és nótaszerző. Dr. Liechtschein Adolf, királyi tanácsos, a gömörmegyei orvosi kar nesztora, Tompa Mihály barátja. Dr. Törköly József szenátor, a magyar nemzeti párt országos elnöke. gyenpokoltól?... Hiszen néha, néha volt egy-egy bátor káromkodás, egy-egy nyílt rúgásom, Öklelőztem, sírtam, csapkodtam én is ... Igen, most a mamlaszkodásomért még el kell* jöjjön valami ... Egyszer friss, egészséges emberek a derekam köré láncot csavartak, egy gőzdaru könnyedén emelt a levegőbe és egy stráfmotorra tett. Egy ember hátrafordult, rámszólott vidáman: — Mehetünk, kegyelmes uram? Aztán megindította az áramot és vígan perdült a stráfmotor... A múzeumban megállóit előttem egy csomó nyílt tekintetű, bő ruháju, egészséges fiatalember. Furcsán néztek rám és aztán az egyikük ezt mondta: — A múltnak ledőlt otromba bálványai közül ime egy... íme a rablólovag, mint a hazaszeretet és áldozatkészség önzetlen apostola! Hazugság az egész élete és egy nagy hazugság ennek a szobornak minden idealizált plasztikussága. Nézzétek ezt a modoros követ, ezt a terméketlen erőlködést, ezt az iskolás redőszörnyet, ezt az ostoba fajankót... ... A karom még merevebben tartottam, a szemeim még lelkesebben fordítottam fölfelé és a pofám valósággal eltorzult a nagy felmagasztosultságtól. ... Mennyei boldogságot éreztem és tudtam, hogy ez most már tartani fog az idők végeiglen. Holdat ug.ató tditvák Mi, a Holdat rímben ugató kutyák, ösztönös sejtelmek bozótja megett Vonítjuk az örök, mélyboltú eget. Láncunk csörg ... dalunkat kisérő zene, Mely a csillagoknak tüzére hajol S villanó fény gyanánt huny el valahol. Babonás jajunkra megreszket a föld, S a halál fiai, hajolva merőn, Atal lobbannak a dombos temetőn. Félnek mitőlünk a zord hatalmasok, Kiknek bárdja villan a fejünk felett, S gyakran leszakitnak, sárgult levelet. Borzadnak mitőlünk a terhes anyák, Mert kínra szólítjuk, ki méhük ölén Szunnyad: a léttelen élő pici lény. Átkoznak az aggok, mert trombitaszó Pénteki éjeken sikongó jajunk, Hagy gyásztorfvezető, hogy ma meghalunk. Tapsolnak elénk a titokra lesők; Hunyorgva köszönt a hulló ideál, Hogy bennünk temető mélységre talál. S mi zengő rímekben addig ugatunk Rád, egek tündöklő tüköré, szelíd Fényű gyász, hideg Hold, míg meg nem halunk. Oláh Gábor.
