Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám - Beke Manó: Négymillió éve él az ember a Földön, amely körülbelül ötmilliárd éves
Négymillió éve él az ember a Főidőn, amely körülbelül őtmilliárd éves Irta: Веке Manó egyetemi tanár A történeti feljegyzésekből semminemű következtetést sem lehetett vonni arra, hogy milyen idős a Föld, mert a történeti időn belül sem az éghajlati viszonyokban, sem a Föld alakjában nem történt észlelhető változás. 2000 évvel ezelőttről valók Herodotos érdekes feljegyzései. Ezek szerint a kisázsiai hegyekben a hó határa ugyanaz, mint ma, az egyiptomiak földművelése egészen olyan, mint manapság, sőt az egyiptomi sirokban talált termékekből azt is láthatjuk, hogy Herodotos előtt még 2000 évvel is ugyanilyenek lehettek Egyiptom éghajlati viszonyai. A történeti korszak tehát, mely nekünk, földi lakóknak olyan jelentőségteljes, a Föld történetében szinte teljesen nyomtalanul eltűnt. Olyan változásokat kellett keresni, amelyek időbeli lefolyása észlelhető és időszámításra alkalmas nyomokat hagy a Föld arculatán. Ilyennek tekintették a Nílus deltaképződését. Ez a hatalmas folyam, mint valami szabályos járású gép, úgy rakja le a felső Egyiptomból hordott homokját a torkolat környékén Kairótól, a régi Memphistől egészen Alexandriáig. Megfigyelték, hogy az áradásnál lerakott anyag egy évszázad alatt néhány centiméter vastag. Minthogy pedig az egész iilledékréteg 13 méter vastagságú, tehát kiszámíthatták, hogy a deltaképződés körülbelül 20.000 esztendős. A föld történetében ez is csak elenyésző csekély idő. A Föld korára vonatkozó legelső, tudományosnak mondható meghatározási kísérlet a híres angol fizikustól, Kelvin lordtól származik. Ez a tudós abból indult ki, hogy a föld is eredetileg olyan hőmérsékletű volt, mint a nap, mert hiszen a nap és az ő bolygórendszere ősidőkben egyetlen gomolygó, ködszerii, kaotikus maszszat alkotott, amelyből a hatalmas forgások, a belső forrongások és összehúzódások folytán váltak el a különböző égitestek. Ebből a feltevésből kiindulva azt a kérdést vetette fel a nagy fizikus, hogy mennyi idő alatt hűlhet ki egy ilyen golyó annyira, hogy a felületén állati és növényi élet fejlődhessék, vagyis, hogy a 7000 fokos meleg föld körülbelül 30 fokra lehűljön. Kelvin lord számításai szerint ehhez 30 millió esztendő szükséges. A Föld kora tehát ezen okoskodás szerint körülbelül 30 millió esztendő volna. Ehhez azonban igen sok szó fér, Kelvin lord feltétele szerint a föld a világűrbe sugározza ki a melegét, holott valószínűleg az ősidőkben sürü ködbe, mint valami köpenyegbe volt burkolva, ami a kisugárzást igen jelentékenyen lassította. A tudós fizikus számításait arra alapította, hogy a föld a naprendszerből magával hozott ősi melegét fogyasztja és utánpótlás nincsen. Akkoriban még nem tudták, hogy a föld mélyében óriási mennyiségű rádióaktiv anyag van, ami állandóan termeli a meleget. Ebből már látható, hogy Kelvin lord 30 millió esztendeje túlságosan kevés. A földnek jóval öregebbnek kell lennie. Megpróbálták a tenger sótartalmából megállapítani a föld korát. A só úgy kerül a tenger vizébe, hogy a folyóvizek lemossák a szárazföldet és az igy szállított anyagból a tenger vize feloldja a feloldható sókat. Kiszámították, hogy nagyjában mennyi lehet az óceánok sótartalma és menynyi lehet a folyók szállította sómennyiség egyegy esztendőben. Ebből megállapították, hogy a föld kora legalább háromszor akkora, mint amekkorára Kelvin lord becsülte. Ezek a számok azonban mind igen kicsinyek. Föld anyánk hiúságának hízelegnénk, ha ilyen fiatalnak tartanók. Ljabb következtetések és észlelések sokkal idősebbnek tüntetik fel. Egyik érdekes megbecsülés a hold keletkezésével kapcsolatos. A holdelmélet legalaposabb tudósa, a nagy Darwinnak nem igen kisebb fia, azt állította, hogy a hold valamikor az ősidőkben a földből szakadt ki. Még a helyet is megjelöli, amelyről az akkoriban még igen gyorsan forgó föld tömegéből a hold a sebes forgás folytán kirepült. Akkoriban 3—4 óra alatt fordult meg a Föld a tengelye körül, vagyis a nap hossza nem 24 óráig tartott, mint mostanában, hanem csak három-négy óráig. A forgás oly sebes volt, hogy a még laza földtömegből egy boldnagyságu tömeg olyan sebességgel repült ki a világegyetembe, hogy már nem eshetett vissza, hanem örökös körüljárásra kényszerült. A mai Csendes Óceán helyéről szakad ki a hold és a helyét betöltötték később a vizek. A kiszakadt hold azonban megbosszulta magát. Világhírű táncosnők, ahogy a karrikaturista látja őket. ANNA PAVLOVA (Berger Oszkár rajza.)
