Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám - Komlós Aladár: Irodalmi napló. Kosztolányi mérleget csinál az Ady-revizióról - Csilon A.: A magyar nők a sporttéren
IRODALMI NAPLÓ Kosztolányi mérleget csinál az Ady-revizióról beállítani. Én is ezt tettem. Egyszerűen feleltem a kérdésre, egy tizenhat oldalas cikkben, melyet egyetlen éjszakán Írtam meg, estétől hajnalig. — Mit Írtam? Vitairatomnak —- maradjunk ennél a szónál, mert tanulmányt én is másképpen irok — van egy pozitív és egy negatív része. A pozitiv részében megemlítettem, hogy Ady nagy tehetség, a választottak, az előkelő lelkek költője. A negatív részben rámutattam arra, ami engem és sokunkat elidegenít tőle, nagyhanguságára, puffogására, modorosságára, mélyenlakozó őszintétlenségére. Minthogy kiválóságát untig észrevették és a divat már-már gyanússá is tette, én természetesen a negatív részt hangsúlyoztam, mintegy megafonon harsogtam el. Ez a vita módszere. Ha a tüzér téloz, nem arra a pontra lő, melyet el akar találni, hanem távolabb. —- Hogy célt értem-e? Azt hiszem, igen. Hogy megbántam-e állásfoglalásom? Határozottan nem. Hogy szenvedtem-e támadások miatt? Igen is, nem is. Fájt az, hogy zöldcsőrü Írók, akik talán az én ifjúkori cikkeimből értesültek Ady értékeiről, viszszaszajkózzák azt, amit tőlem tanultak, anélkül, hogy tovább haladtak volna. Fájt az is, hogy kitűnő szellemek, jeles költők, akik — tudom — egy véleményen vannak velem, sőt sokkal inkább vallják, amit én, a harci lármára visszavonultak várukba, nem mertek hitet tenni meggyőződésük mellett, ellenem törtek. Nem fájt azonban a személyeskedés, nem fájt a mocskolódás, nem fájt a macskazene. Ez csak megerősített abban a szomorú meggyőződésemben, hogy nálunk a kritika még nem érett meg magas föladatokra s legbölcsebb az, aki hallgat, vagy ir és semmit se mond. —• Készséggel elismerem, hogy levertek. Minden bátor vélemény, minden forradalom sorsa az, hogy leverjék. Később azonban az uralkodó rendszerek — részben vagy egészben —■ átveszik a levert forradalmak vívmányait, törvénybe iktatják. Azóta gyakran viszontláttam vitairatom néhány megállapítását jámbor cikkekben, háránybőrbe bujtatva. Azt hiszem, hozzájárultam ahhoz, hogy kialakuljon az a rejtélyes keverék, melyet ,,igazságának neveznek. Komlós Aladár. A harcnak, amelytől pár hónappal ezelőtt hangos volt a magyar sajtó, vége. Nagynéha csak, ha még felhangzik egy-egy megkésett járőr puskaropogtatása. Mégis, ez volt az esztendő legizgalmasabh irodalmi eseménye. Érdekesnek tartottam megkérdezni Kosztolányi Dezsőt, nem bánta-e meg a harcot, amelyet emlékezetes cikkével felidézett, volt-e szerinte eredménye a heves összecsapásnak s őmaga mit tanult belőle. Fehér munkaköpenyében, zöld tintával épp egy novellát irt, mikor felkerestem. Abbahagyta a munkát s az alábbiakat mondotta: Mióta cikkét közzétette, nem nyilatkozott senkinek az Ady-kérdésről. Most mondja el először, egy félév távolából, mi a véleménye a lefolyt csatározásról. Megjegyzés nélkül másolom ide szavait. —- Engedje meg, hogy madártávlatból tekintsem az egészet. A Toll körkérdést intézett egy csomó Íróhoz — hányhoz —harminchoz, megkérdezve tőlük, hogy mi a véleményük Ady Endre költői értékéről. Én úgy véltem, hogy ilyen alkalomkor ki kell mondani azt, amit gondolunk, elő kell adnunk véleményünket, azzal az őszinte szerénységgel, mely egy véleménynek nem tulajdonit nagyobb fontosságot, mint egy ember véleményének, anélkül, hogy véleményünket közvéleménynek akarnók feltüntetni, anélkül, hogy véleményünket csalhatatlannak, támadhatatlannak, dönthetetlennek igyekeznénk A magyar nők a sporttéren Modern, nő sportol ♦.. A női sport az utóbbi években rohamlépésekben halad előre és Törökországban, Kínában vagy Japánban épp úgy sportolnak a nők, mint Európa nagy kulturállamaiban. N émetországban például az ötmillió sportoló közül egymillió a sportoló nők száma. A magyaroknál a sport relatíve eléggé régi eredetre vezethető vissza. A magyar asszony elkísérte urát a legősibb magyar sporthoz, a solymászáshoz, amely különösen Mátyás király idejében dívott. A solymászás egyébként annyira szép sport, hogy Franciaországban s Angliában éppen nemrégiben indult meg akció e sport újra való feltámasztása érdekében. A magyar asszony mindig szenvedélyes vadász volt, a vadászat ma is nagyon divatos és kedvelt sport, különösen az arisztokrata sszonyok között. A magyar vadászasszony résztvett az ősi magyar vadászszokásban, amely szerint az első vad leteritése után az elejtett vad bőrére fektették és mogyorófávesszővel huszonöt ütést mértek reá. A magyar dámák között a legszenvedélyesebb vadász gróf Károlyi Imréné, akinek vadászatain a magyar arisztokrácia legszámottevőbb tagjai vesznek részt. Bethlen Istvánné grófné, a magyar miniszterelnök felesége, úgyszólván egyetlen az arisztokrata asszonyok között, aki nem kiséri el férjét a vadászatokra. Nem láthatja a vad leteritését. Régi kedvelt női sport a biciklizés, amely helyett a modern asszony azonban szívesebben mozgatja az autó volánját. Soffirozó dámáink között nem egy van olyan, aki külföldi komoly versenyekben is dijakat nyert. Elsősorban a legjobb magyar autóvezetőnő Delmár Walterné. A t e n n i s z évtizedek óta kedvelt sportja az asszonyoknak, ma már olyan népszerű, hogy a legpolgáribb nők is saját sportjuknak tekintik. Nagyobb iparvállalatok, pénzintézetek pályákat tartanak fenn alkalmazottaik számára s ebből a gárdából nem egy kiváló versenyzőt nyer a magyar tenniszsport. Szenvedélyes tenniszezők közé tartozik a magyar miniszterelnök felesége, Bethlen Istvánné grófné. Félig színésznői származású a legjobb magyar tenniszezőnő, Péteryné Váradi Ili, aki azonban a tennisz mellett sokkal hosszabb ideig tartott ki, mint a színpad mellett. A színésznők között egyébként régi komoly játékos Tóth Böske. A legjobb tenniszező-
