Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám - Márai Sándor: Menekülő - Zilahy Lajos: Az asszony és a rózsák
— Fájdalom, a szlovenszkói magyar irodalmat nem ismerem elég részletesen ahhoz, hogy egészében alapos nyilatkozatot tegyek. A poéták közül részletesebben Mécs Lászlót és Győry Dezsőt ismerem, mindkettőt igen erős tehetségnek és igen gazdag Ígéretnek tartom, mert azt hiszem, hogy fejlődésük nagyobb része mindkettőjüknél a jövőben fog megtörténni. A prózairók közül Tamás Mihálytól olvastam egy pár elbeszélést, melyek határozott tehetségre mutatnak s különösen a pszihológiai átélés erős szuggeszciójával válnak ki. Ismerem Darkó István regényét, a Szakadékot. Öt szintén tehetséges Írónak tartom, csak a naturalismus pro naturalismo hatása alól kell felszabadulnia. Tudok ezeken ki-> vül még több tehetséges poétáról és prózairóról, de ezeket, fájdalom, nem ismerem olyan részletesen, hogynyilalkozhassam róluk. A szlovenszkói magyar íróknak meg kéne már teremteniük központi irodalmi orgánumukat s lömörülniök kéne egy, az erdélyi Helikonéi szélesebb és átfogóbb célú egyesülésbe. MENEKÜLÖ MARAI SÁNDOR. Az asszony és a rózsák Irta: Zilahy Lajos A tenger lágy fátylakba burkolózva aludt. De egyszerre valahonnan a móló mellől elindult egy motorcsónak. Ropogva tűnt el a tengerben, mint az elsütött rakéta. Aztán újra csend lett. A nyárutói délutánok álmos, üres hangulata terjengett mindenütt. Két asszony ült a terraszon. Mind a kettő túl volt már az ötvenen. Az egyik, akiben könnyű volt felismerni egy magasabbrangu katona vagy tisztviselő felségét, már néhány éve özvegy volt. Most néhány hétre üdülni jött le a tenger mellé. Ezelőtt tiz perccel lépett ki a terraszra, amikor szembetalálkozott gyermekkori barátnőjével, aki még nem is olyan régen nagy politikusok és még nagyobb bankárok szerelme volt. Harmincöt esztendővel ezelőtt évekig jártak együtt egy svájci nevelőintézetben és a legjobb barátnők voltak. Ez a leánynevelő intézet világhírű volt és amint a főnöknő évvégi záróbeszédében szokta mondani, aki innen került ki, az egész életére be volt biztosítva, hogy példaképe legyen a női társadalomnak. A két barátnő e harmincöt esztendő alatt is találkozott néha egymással, tudtak is mindent, ami a másikkal történt, de e találkozások sohasem mentek túl a „szervusz, édesem” köszöntésnél és utána azoknál a sokatmondó édes fejbólongatásoknál, amelyek nőknél azt jelentik, hogy egymás számára nincsen semmi mondanivalójuk. Mert mi is lehetett volna? Tudták egymásról, hogy két külön utón haladnak. Most azonban, hogy itt a szálló halijában összetalálkoztak, megölelték és megcsókolták egymást. Leültek a terraszon egy kis sarokasztalhoz s amitől több mint három évtizedig eltiltotta őket a társadalom, érintkezni Szabó Dezső: Kizárólag azzal érték el, hogy jó dolgokat írtak. A ma-> gyár irodalom mai helyzetében csakis kiválóan jó dolgoknak lehet értéket tulajdonítani. Elmenekülni, Leülni a földre Szegényen, csupaszon. Mint a halottak Hallgatni, nézni. Hallgatni bentröl Süvöltő, bőgő, Farkasmód hivó, Holdat ugató Szavát szivednek. Hóba feküdni, Var jakkal hálni, A köddel kelni, V admacskanyomon Lopva elmenni. Jelet nem hagyni Betűt papíron, Rongyot az ágon Égetni, tépni Nyomod e földön. Dünnyögni, nyögni: „A tanyád lángban, Kötél az ágon; Hegedül Isten A halott cigányon” Gyerek ne rijja, Asszony ne sírja; Szökni, csak szökni Meztelen testtel Dél felé huzni. Mint a halottak Hallgatni, nézni (A vízben is jobb) Szegényen, csupaszon El, el a földbe.
