Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám - A magyar irodalom nagyjai a szlovenszkói irásról
A MAGYAR IRODALOM NAGYJAI A SZLOVENSZKÓI ÍRÁSRÓL Budapest a Képes Hét utján küld karácsonyi üzenetet íróinknak A fejlődés során ma már eljutottunk arra a magaslatra, ahonnan segítő kezünk komoly támogatás a Csehszlovákiában élő magyarság íróinak. Mikor bejelentjük, hogy e téren is újabb jobb állomások elé érünk az ujesztendővel, karácsonyi hangulatban egy szép irodalmi ajándékot akarunk letenni a szlovenszkói magyar közönség és irodalmunk karácsonyfája alá. Lapunk nevében viseli hivatását: szépirodalmi képes hetilap. Karácsonyi baráti jobbunk a szlovenszkói magyar Írók és kulturtényezők felé azt jelentse, hogy — közönségünk érdeklődését legjobban szolgálni akarván — a képes heti lap szokásos és megkívánt tartalma mellett a szépirodalomnak is megfelelő helyet adunk, úgy hogy a nagy pesti és külföldi irók mellett fokozottan fölkaroljuk az itteni magyar írás fölkentjeinek s igazi tehetségeinek érdekeit is. A szlovenszkói magyar irodalomnak ma már több olyan neve van, kiknek viselőit az egész magyar kulturvilág ismeri és elismeri. Az itthoniakon kívül elég a tőlünk elszármazottak közül a nagynevű Márai Sándorra és Koinlós Aladárra emlékeznünk, akik mindketten szerkesztőségünk aktív tagjai s akiket már régen a magyar olympos fémbélyegzett márkáknak. A szlovenszkói magyar irodalom — mint a legilletékesebbek alább elismerik — szinte egyetlen nyereség és érték tízesztendős szomorú vergődésünk alatt az összmagyarság részére: ezt. mindenkinek közülünk meg kell becsülnie. — Közönségünknek és íróinknak karácsonyi ajándékképpen azzal kedveskedünk, hogy egy a Képes Hét részére adott interjúsorozatban bemutatjuk a magyar irodalom legnagyobbjainak nyilatkozatát: otthonunk irodalmáról és legjobban ismert és nagyra értékelt neveiről. Hisszük, hogy ezzel lapunk szolgálatot tesz úgy a közönségnek, mint az Íróknak. S hisszük, hogy az irók, a közönség és lapunk hármasszövetsége a jövő esztendőben olyan eredményessé épül, hogy a magyar kultúrának komoly nyeresége lesz. Knut Hamsun egyik legszebb regényéből, „Az anyaföld áldásáéból mindnyájan emlékszünk a verejtékes küzdelemre, amelyet Izsák a sivataggal folytat, hogy életet varázsoljon a szikkadt talajra. „Az anyaföld áldása’ jut eszünkbe, ha a szlovenszkói magyar Írókra gondolunk. Mind olyan harcot viv a maga kis világával, mint Knut Hamsun Izsák-ja. Tiz esztendővel ezelőtt abból, amit ma „szlovenszkói magyar irodalom’ -nak nevezünk, még nem volt meg semmi, legföljebb néhány bujkáló kézirat ismeretlen kisvárosi fiatalemberek asztalfiókjában és néhány motoszkáló regényterv nyugtalan vidéki ifjak képzeletében. Ma? Ma a legkételkedőbb természetű embernek is látnia kell, hogy a magyar irodalomnak uj tartománya, viruló uj telepe támadt odafönn. S az első tiz év leteltével a szlovenszkói magyar irók jogos érdeklődéssel néznek az iró bátyáikhoz Pestre: mit szólnak a munkához, amit végeztek s milyen tanácsokat adnak nekik a további munkához. Ne értse félre senki ezt a kíváncsiságot: nincs ebben sem önbizalmatlanság, sem parvenüség, olyan ez inkább, mint mikor az elszakadt fiú levelet vált időnként családjával... Pártállásra való tekintet nélkül, megkérdeztük az élő magyar irodalom legkiválóbbjait, mi a véleményük szlovenszkói társaikról. Nyilatkozataikat itt adjuk: Babits Mihály: — A szlovenszkói magyar irók közül jobban ismerem a költőket, mint a prózairókat. Tehetséges poéták vannak köztük: elég Mécs László, Győry Dezső, Szenes Erzsi nevét említenem. — - Örülök, hogy az utódállamokban a magyar irodalom törzsének önálló ágai fejlődnek. A regionalizmus a nemzeti művészet gazdagodására szolgál, legalább is addig, mig nem veszti el ezzel minden kapcsolatát. S van még egy előnye: a regionalizmus képviselői, némileg kilépvén az előbbi szoros keretek közül könnyebben megérzik, hogy közük van az általános emberihez is. Bodor Aladár: — Az utódállamok magyar írói akkor fogják hivatásukat legszebben betölteni, ha a régi haladó kossuthlajosi magyarság szellemét fogják képviselni a világ előtt. A mai Magyarország határain belül élő nemzet ma, érthető okokból konzervativebb, mint a múltban volt: az utódállamokban élő magyar szellemiségnek annál haladóbbnak, liberálisabbnak kell lennie. Csak igy őrizhetjük meg Európa szimpátiáit, amelyeket Kossuth és Petőfi szabadságharcos nemzedéke szerzett meg nekünk valaha. S valóban, a szlovenszkói magyar irók mintha éreznék ezt a feladatukat. Csaknem valamennyiiiket a humanizmus jellemzi. Vagy kinek az embersége szélesebb ölelésü, mint Mécs Lászlóé? Kinek a magyarsága modernebb, mint a Győry Dezsőé, aki tud modern s ugyanakkor keménygerincü ember lenni? Ugyanilyen egészséges humanizmus jellemzi a többi szlovenszkói irót, akit ismerek és becsülök: Darvas Jánost, Darkó Istvánt, Tamás Mihályt is. — Mellesleg: kitünően összevágna a mondott hivatással, ha megkísérelhetnék egy munka elvégzését, amit régebben, bizony, elmulasztottunk: a szlovák élet és szellem megismertetését és közelebbhozását a magyarsághoz.
