Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-15 / 50. szám - Darvas János: Hadifogolyregények
HADIFOGOLYREGÉNYEK Betegvizsgáló és gyógyintézet egész éven át nyitva A modern technika minden vívmányával felszerelt Inhalaíórium Kérjen magyar prospektust a fürdőigazgatóságtól Poděbrady gyógyítja a legjobban Uj irodalmi tömegláz van: a hadifogolyregény. Százezrek élték át a hadifogság nagy elemi csapását és most a nagy élmény emléke fölkisért a sok egykori hadifogolyban, miért ne értékesítse ezt a ritka élménytömeget s tucatjával jelennek meg a hadifogoly-regények és hadifogoly-memoárok. A gazdag téma Írókat csinál a csukaszürke hadifoglyokból s egyre több a hadifogságcsinálta csukaszürke iró. Az első ilynemű munka Markovics Rodion Szibériai garnizon-ja volt. Nagyigéretü riportregény, mely azonban inkább riport, mint regény. Valóságos tárháza egy hadifogoly-regényhez szükséges kulisszáknak, kellékeknek, társadalmi háttérnek. Fölsorakoztat egy jó hadiszázadra való regényalakot, de csak fölsorakoztatja. Fényképez. Különben csukaszürke irás, a téma íratta meg magát, nem az iró irta meg a témát. Kitűnő forrásmü a hadifogoly-élet távlati megismeréséhez. Legfőbb értéke a fényképhüség. Ezután a nagy Ígéret után Műnk Arthur: Nagy káder-e jött, majd Fábián Béla 6 ló 40 ember cimü feljegyzései és most újból Markovics Aranyvonat-a. (Legújabb hírek szerint az „Aranyvonat“ históriájáról Mihályi Károly erdélyi színész és Zalka Máté moszkvai iró is regényt ir.) Ezek a hadifogoly-alkotások mind élmény-irások. Műnk és Fábián első személyben beszél s láthatólag a legteljesebb hitelességgel igyekszik reprodukálni a vele valóban megtörténteket. Valóságos alakokról írnak, akiket a saját nevükön neveznek is meg. Élményirásaik csak emberi dokumentumok akarnak lenni s műfajuk nem belletrisztika, hanem memoárirodalom. A hadifoglyok csukaszürke életét akarják megörökíteni a megörökités, nem pedig a megregényesités és szórakoztatás célzatával. De épp az igénytelenségük miatt értékes és érdekes olvasmányok. Persze, az életirásaikban a „cselekményt“ egyáltalán nem a poétika szabályai szerint idomitja a történetet, amely csöppet sem gördülékeny, a sors önkénye itt-ott nagyon is elbarmitja s a történet maga nem is egyéb, mint veszteglés, tehetetlen tengődés, céltalan várakozás, ide-oda dobálása a hősöknek minden poétikai értelem/ nélkül. De valóságirodalom. Műnk például az ide-oda sodortatása dacára mindvégig regényszerü érdekességgel tudja elmondani tarka életfolyását, de tudatalatti hazavágyódása mégis egységessé, dinamikussá avatja a hadifogság lapos, nagy kalandját. A valóságirodalom természetes velejárója az, hogy ezek a hadifogoly-irók rengeteg fölöslegeset is Írnak. Esetlegességeket, semmitmondó részleteket halmoznak össze, összegyűjtenek mindent. Igyekeznek mennél több „adalékot“ összezsúfolni és összebogarászni. Elfulladnak a részletekben és a miliőrajzban. De ebben aztán még Zilahy Lajost is lepipálják, akinek „Két fogoly“ című szibériai témájú regénye elrettentő példa arra, mennyire holdkórosan sápadt rajzot tud adni még egy különben tehetséges iró is olyasvalamiről, amit csak hallomásból ismer. Zilahy valamennyi hadifo goly alakja, főleg pedig az orosz hősnője, csupa papírmasé alakok, egy sereg név, amelyekkel a szerző egymásba mosódó arcú, arctalan embereket halmoz elénk. A Szibériai garnizon után óriási érdeklődés előzte meg Markovics „Aranyvonat“-át nemcsak a magyar, hanem a német, sőt az angol könyvpiacon is. Azt reméltük, hogy az „Aranyvonat“ lesz az első hadifogolyírás, amely már nemcsak irodalmi érdekesség, hanem irodalmi érték is lesz. Nemcsak valóságriport, hanem művészet is. Annál is inkább várhattuk ezt, mert hiszen a regény allűrjeivel lép föl, ellentétben Műnk és Fábián „feljegyzéseivel“. Sajnos, Markovics uj könyve regényformája miatt elvesztette riporthüségét anélkül, hogy regénnyé sikerült volna. A regényíró céltudatos alkotó és alakitó kezének nyomait csak a regény első harmadában, a hadifogolyvonat meg a Kolcsak aranyát Kazánba vivő aranyvonat utjának megírásánál látjuk. A regény többi részében a hős sodródásai egy regényben indokolatlan és céltalan vargabetűk, ellógások, miket egyedül az a véletlen indokol, hogy a szerző lemintázott modelljét a sors vak szele valószínűleg t vargabetűk irányába dobálta. Egy memoárban bizonyára értékes részleteket jelentene a hősnek az éhező kazáni ezredből a Kaukázus gazdag vidékére való véletlen ellógása, de a regény szempontjából ez a hosszú rész teljesen elbicsaklott, félresiklott epizód. Az „Aranyvonat“ főhősének nincsenek küzdelmei, nem feszíti valamelyes törekvés, mely dinamikát adna a regénybeli eseményeknek, nem küzd sem az árral, sem az ár ellen, de az a legnagyobb baj, hogy a szerző az olvasó előtt sem mutatja be hőse lelki küzdését, belső vívódásait. Csak véletlen sodrottja az eseményeknek és hitnélküli lógósa azoknak a törekvéseknek, amelyeket a regény folyamán szolgál. A szerző például száz oldalon át bizonyítja, hogy hősét csak puszta látszat keveri be marxista hírébe és semmi érdeme nincs a hadifogolytranszport hazajuttatása céljából az orosz és magyar forradalmárokkal való paktálásban, ennek dacára, amikor eme jelentéktelen látszatszolgálatára nem reflektálnak, egyszerre szörnyen megsértődik és Bismarck, Tisza országvezető diplomaták, sorsintézők szerepét vindikálja belsejében magának. Ez oly következetlenség, mely megrendíti a regény őszintesége iránti hitünket. A főhős maga amellett a legzárkózottabb jellem, csak magával foglalkozik s a szerző sem lát meg mellette mást. S ami a legcsodálatosabb: a hősnek az egész regény folyamán nincs egyetlenegy barátja, aki előtt megnyitná lelkét, állandóan csak a képességeit, a diplomáját emlegeti, nem őszinte ember, idegen marad mindvégig. Nem regényhős. Az is gyengéje Markovics regényének, hogy sokat értekezik. Mindenkitől tudott történelmi fejtegetéseket ad a regényben s elvontan általánosít egyedi megjelenítés helyett, önismétlés gyengéjébe is esik. Markovics Aranyvonata emiatt messzire elmaradt a Szibériai garnizon teljesítménye mögött. Regénynek gyönge, memoárnak pedig regényformája miatt nem bir hitellel. Ugylátszik, a hadifogság-csinálta irók nem jutottak túl a nyersanyag felhalmozásának regisztráló és fotografáló munkáján. Miliőt nagyszerűen tudnak rajzolni, de regényt Írni nem. Darvas János. A nagy divat a kritika s z e m é v e 1 n é z v e
