Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám - Pro és kontra. Az olvasó rovata
Ez a rovat az olvasóé. Azt akarjuk, hogy az olvasó is megszólaljon s a kontaktus tökéletes és harmonikus legyen közöttünk. A modern élet megmutatta, hogy a problémák egyoldalú megvilágítása sohasem vezet azok kedvező megoldására. Ma már vitatkoznunk kell, hogy a mindennap szürkeségéből fel-felbukkanó kérdésekre helyes feleletet nyerhessünk. Ez a rovat a vita rovata lesz, ahol olvasóink maguk vethetik fel az eldöntendő problémát, mely lehet majd bármilyen tárgykörből való, kivéve egyet: a politikát. A könyvhét elé! A szlovenszkói magyar kultúrának tizenegy év alatt nem volt hasonló jelentőségű eseménye, mint a december 8- án kezdődő magyar könyvhét. Ami értékünk van, amit érdekes és jelentős íróink termeltek, ami kulturvágy fogamzott és megvalósult kínozott vidékeinken, városból városba seregszemlét tart és szélesivü — nem akarjuk vádolva azt írni, hogy utolsó és elkeseredett — föllobbanásban megkísérli a fagyos szivek meghódítását. Valamennyi jelentős Írónk megszólal. Valamenynyi olyan, akinek mellére a budapesti kritika akasztotta a kitüntetést, akiről Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Osvát Ernő és számtalan más „tekintély“ irt a legjobbat, aki eredeti és jelentősen uj szemszögből nézi az előttünk célszeres furcsa életet, csak akiről nálunk nem vez tudomást senki, mert nemo próféta in patria sua. Ez utón hivjuk föl sokezer olvasónk figyelmét a küszöbönálló eseményre. Szeretnök, ha az a meleg családi kapocs, amely a Képes Hét és hívei között van, segitségré lenne a szlovenszkói magyar kulturmunkások akciójának és olvasóink megszívlelnék szavunkat. Minden Képes Hét olvasó e hét alatt legalább egy szlovenszkói magyar könyvet vásároljon. Legyen ez kötelesség, érdeklődés és jószándék. Aki teheti, menjen el a könyvhét rendezésében megtartott előadásokra — csaknem valamennyi magyar városban lesz ilyen — és nyilt füllel, joákarattal hallgassa meg, amit egymilliós magyarságunk kulturvezetői a mi kulturproblémáinkról, irodalmunkról, céljainkról, gondjainkról és szellemi életünk nem érdektelen és biz anyára valami újat szülő harcairól mondani fognak. Sokat tanulhat, megtanul becsülni, hiszen eddig úgysem hallott épületest e problémákról, valljuk be bátran. A dolog most az egyszer nagystílű, őszinte és mély, nem szabad elhanyagolni. A Képes Hét természetesen a tőle telhető aktivitással lelkesen vesz részt az akcióban Minden érdeklődésre szívesen felel. Mindenütt ott lesz mindenütt felvilágosit. Útbaigazítást ad könyvekről, Írókról, a tehnikai dolgokról. Szerkesztőnk maga is két előadást tart: egyet Pozsonyban, egyet Losoncon. A lap később érdekes ankéttal akarja szolgálni a slovenszkói magyar kultúra ügyét. Nem akarunk e helyen kritikai méltatásokba bocsátkozni. Barátilag arra kérjük híveinket: próbálják meg s meglátják érdemes volt. Van 10—15 írónk, aki nemcsak figyelmet érdemel és támogatást, hanem akinek oeuvrejét ismerve uj perspektíva, uj lelkesedés, uj megoldási lehetőség — s talán egy kis megnyugvás féle is — támadhat bennünk. Van ezekben az írókban valami abból a sokat emlegetett tisztult mentalitásból és kisebbségi geniusból, amelyről sajtópolémiákkal és a Sarlós—mozgalommal kapcsolatban annyit hallott mindenki, s amit megismerni nemcsak érdekes és szép, hanem hasznos és épitő is. A közönségtől függ, születik-e a szlovenszkói tájon valami uj magyar kultúra - féle, vagy sem. A csira megvan, a szándék is, de a közönség mindent lelohaszthat. Viszont legminimálisabb érdeklődés is óriási lendítő erőt jelenthet. Itt, lapunk legintimebb helyén, kérjük közönségünket, vegyen részt a szlovenszkói magyar kulturmunkások akciójában. Nincs áldozatról szó, csak érdeklődésről. Mindenütt megtudja, mi a cél, mi az intenció, mit kell tenni. Ismételünk, legalább egy könyvet vegyen, s ha nem tudja melyiket, forduljon hozzánk bizalommal. Büszkék lennénk, ha intésünk és felhiváunk legalább némi eredménynyel járna. Ha híveink segítségével legalább egy téglát raknánk a szlovenszkói magyar kultúra nehezen épülő házának falába. S. P. Farsang előtt. Még karácsony is jómesszire van s lám, mi már a farsangra gondolunk. De hát az idő gyorsan repül, észre se fogjuk venni és itt lesz már a víg farsang bufeledhető táncaival és báljaival. Csakhogy ami az egyik ambernek vigalom, az a másiknak szomorúság. Szomorúság például a farsang is annak, akinek nincs módjában, két eladósorban levő leányát bálokba vinni, mert hiányzanak a — toalettek. Kopottan vagy, egészén olcsó ruhában szintén nem, mehetünk el a mulatságra, már csak a társaság kedvéért sem, melynek valaha nem is olyan régen — mi is egyenrangú tagjai voltunk. Farsang itt lesz tehát s mi továbbra is otthon ülünk majd s elmélkezünk az idők változásán. Karnevál herceg nem hoz nekünk örömöt. Azt hiszem, nem mi vagyunk az egyedüliek Szlovenszkón, akiknek ez a helyzetünk. Szólaljanak meg a többiek is. Sch. G.-né, Kassa. Nyelveket tanulni Azt szokás mondani, hogy mindenki annyi embert pótolhat, ahány idegen nyelvet beszél. Annyi tény, hogy a nyelvtudás igen nagy segítségére lehet az embernek a kenyérért folytatott küzdelem közepette. Kétszeresen érvényes ez a tény a szlovenszkói magyarság életében, mert hiszen itt, a mostoha gazdasági viszonyok következtében, borzasztóan kiélesedett a konkurrencia az állások elnyerését illetően. Azt hiszem, hogy hasznunkra volna, ha valamilyen nivós nyelviskola létesülne Szlovenszkón, mely nyugati mintára levelekben oktatna a szükséges nyelveket. Németországban pld. rengeteg ilyen intézmény működik pompás eredménnyel. K. K. Érsekújvár. Szerelem? Fiatal leány vagyok, úgynevezett bakfis. Az élettől annyit tudok még csak, hogy az nagyon is nehéz. Egy ügyvéd irodájában vagyok alkalmaz va s ha este fáradtan haza megyek, örülök ha kipihenhetem magam s olvashatok egyet-mást. Csak nagyritkán jut eszembe a „szerelem“. Általában úgy vagyok ezzel a fogalommal, hogy inkább csak az irodalomból és a moziból ismerem. Őszintén szólva, kissé idegennevüen hat rám, amikor nagy, szenvedelmes szerelmekről olvasok, mert nem hiszem, hogy ilyesmi ma is létezik még. Több idősebb barátnőm ment férjhez az utóbbi hónapokban, s nem mondnám, hogy szivekházasságokat köttöttek. De olyan erejű szenvedélyekről, aminőket a moziban látni, azt hiszem, seholsem volt szó. Szeretném most már végleg megtudni: mi az igazi szerelem? Kérem a Képes Hét olvasóit, válaszoljanak kérdésemre. T. Ilus, Lőcse. Sminkelés a kavéházban Bevett Szokássá lett, hogy a mai hölgyek a kávéházban, vagy egyéb nyilvános helyen, félóránként nyugodtan előveszik a púderesdobozt vagy a rúzst s a legtermészetesebb mozdulatokkal korrigálnak egyet-mást szépségükön. Ez a látvány manapság annyira gyakori, hogy fel sem tűnik már. Én sem találok benne különösebb „erkölcstelenséget“. Viszont, állapitjug meg, hogy a dolog nem túlságosan Ízléses. A sminkelés végre a toeletthez tartozik, épp úgy, mint —■ mondjuk -—■ a harisnya felhúzása. És ha a harisnyát nem illik a kávéházban felvenni, miért puderezzük vagy ruzsozzuk magunkat ugyanott. Vagy talán nincs igazam? E. L., Pozsony,
