Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-01 / 48. szám - Dormándy László: Polykrates gyűrűje
liangjai szűrődtek ki. Az igazgató másnap átadta helyét utódjának és bizonytalan időre szabadságra ment. A főellenőr valamelyik vidéki fiókhoz került, alacsonyabb pozícióba. Pohl levelet kapott a Vezér aláírásával, amelyben megköszönték, hogy óvatosságával megóvta a bankot a károsodástól és közölték vele, hogy a titkárságba helyezték át. Ez volt mindéin tisztviselő szive-vágya. A titkárság!... Pohl nyugodtan fogadta a gratulációkat és a jutalmat kapott nagyobb pénzösszegért komoly értékpapírokat vásároltatott a tőzisdeosztállyal. A titkárságban, tekintve párisi múltját, a levelezéshez került és nyelvtanilag hibás, de a legmulatságosabb montmartre-i argot-val telitüzdelt levelei csakhamar felkeltették a Vezér figyelmét. Az osztályvezető, pedáns, korrekt idősebb ur, a kezét tördelte, amikor a vezér visszaküldött egy-egy ilyen kacagtató, de teljesen banikszerütlen levéfogalmazványt. Persze, ennek a derék embernek sejtelme sem volt arról, hogy a bank hatalmas ura ifjabb korában szerelmese volt a Móniin de la Sálette körüli sikátoroknak. És van-e valami szivfájditóbb, boldogitóbb érzés, nr’nt deres fővel visszaálmodni az örökre elmúlt ifjúság izét. A Vezér elmerengve, félhangon mondogatta el ezeket a furcsa, szép jaszszavakat. A korrekt és pedáns osztályfőnök már amugyis régem a begyében volt. Szabatos franciaságával egyetemben. Mi sem természetesebb, minthogy Poihl cégvezetői minőségben rövidesen átvette az osztály feletti uralmat. Ekkor huszonhárom éves volt. Mindenki tudta róla, hogy a hatalom for-A Junkers-féle óriás repülőgép. 1. Junkers tanár és munkatársai az uj légi óriás előtt. 2. Az előtérbe állított sport-repülőgép az óriási aeroplán arányait illusztrálja. 3. A gép egyik szárnya. rásánák a kegyence. Szerencsés ember. Páratlan karrier tárul elébe. A vezér büszke volt felfedezettjére és egyengette az útját. Társadalmi téren is. Ami még soha nem történt meg bankbéli halandóval, személyesen hívta meg leánya garden-partijára. Kálmán semmi különösebb meghatódást nem érzett. A becsületes munka gyümölcse nem maradhat el. Néha, amikor egyedül maradt szobájában, hátradőlt a székén és szemét a túlsó falon csüngő képre szegezte. Ezt a képet egy szegény, de később világhírre vergődött éhenkórásztól szerezte Páriában, potom pénzért. A kép Fortuna istenasszonyt ábrázolta, amint bőségszarujából ajándékokat szór. Ugyan mi van még ott a szaruban az ő számára? Rövidesen aligazgató lesz, azután igazgató, ügyvezető, idővel vezérigazgató. Beleül a vezér székébe. Fuzionáltatja az összes bankokat és ő lesz az elnök. Pénzügyi diktátor! Pénzügyminiszter! Miniszterelnök! Kormányzó! Király! Császár! Az Egye-