Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-24 / 47. szám - A Képes Hét keresztszórejtvénye

Az osztrák köztársaság november 4-én uj bélyegeket bocsátott ki, melyek Ausztria természeti szépségeit mutatják be.

vitette fel a beteg Habsburgokhoz a Burgba. A legelőkelőbb Pest fordult meg náluk és Klára mindenfelé bejáratos volt.

És hiszem, megbocsátja nekem a mennyekből (mert biztosan odajutott!) alánézö Bene Klára, hogy naplójának néhány részletét közzéteszem és idézem ,,Káról'“-lal való szerelmi románcát, amely úgy csendül, mint egy biedermeiervers. A táncórákon, melyekre Beauval mester táncszalónjában gyűltek össze az előkelő pesti családok gyermekei, találkozott „Károl“-lal, aki házukba is bejáratos volt, de a szerelem elmúlt, mint április virága és Bene Klára Fényes Miklós, későbbi kúriai biró felesége lett.

De most... a napló idején... 1860-ban Fényes Miklóst még nem ismeri és Káról az eszménye.

Mis« 1860 naplója azért is érdekes, mert megtanulhatjuk belőle, hogy milyen müveit volt a hatvanas évek lánytársadalma, megismerkedünk a bájos Cornet kisasiszonynyal, a jeles énekmesternővel, aki az úri Dracche-család vendége, mig Pesten tanít, vendégek leszünk pesti mulatságokon, látjuk, hogy gyertyavilág mellett esti mit olvasnak 1860 családjai, csodálkozva tapasztaljuk, hogy tizenöttizenhatéves lányok már nagy bálokra mennek ...

De kommentárok helyett beszéljen néhány folytatásban maga a napló.

Kezdjük 1859 karácsonyán, hogy igy forduljunk be az 1860-ik uj évbe.

Szombat, december 24., karácsony éjjelén.

Délelőtt drága énekkisasszonyomnak két beiglit és egy üveg tokajit vittem és ő engem estére meghitt. Ebédre volt csokoládé-leves, rántott hal, stb. Délután Irma a fát ékesítette és hét óra tájt, midőn már a sokféle ajándékok alatta voltak, meggyujtották a gyertyákat és felséges látvány volt a fa. Kaptam egy gyönyörű iimádságos könyvet, egy magyar verseskönyvet (istenieset!), kék bársonykalapot, két shawl, az egyik legfinomabb Geniliából, egy gyönyörű gallérkát, hat zsebkendőt. Wieser bácsitól egy aranyat és Rudolf bácsitól kottákat s egy óra. alakú bonboniert. Félnyolckor papával elmentem Thillhez és a kisasszonynak egy kis virágvázát vettünk ott és azután átmentünk Drasche urékhoz. Már az egész társaság együtt volt. Thern tanár ur családjával, a két Langlois kisasszony és még sokan. A szobák mind fényesen ki voltak világítva, a gyönyörű csillárokban ragyogtak a gyertyák és lámpák is égtek. A fa nagyon szép volt. Az elegáns szalonban már folyt a Lotteria játék, mindenkinek volt egy külön asztalkája, sok szép nyeremény volt és könnyű volt nyerni, mert már amibo és terno is nyert. Én nyertem egy szivarhegyet és egy flacont, legfinomabb olajjal telve, a papa hajtüket nyert, de én vele cseréltem a szivarhegyecskével. Nyertem még egv iskátula csokoládé busiszerliket, aztán egy pici kártyajátékot, sok fogpiszkálót, de legszebb volt egy pár gyönyörű „comote“ cipő. Eleinte csak egyet nyertem, és Burghardt ur a másikat, de tőle elnyertem a másikat is. Tízkor átmentünk az ebédlőbe és ottan pompásan megvacsoráztunk. Azután kezdődött a zongora és ének, de előbb egy felséges tréfa volt. A kisasszonynak behoztak egy telegráfi depescht azzal, hogy most érkezett Hamburgból. Nem volt más, mint egy pompás huimoristicai vers, a társaság tagjait egyenként illette. Aztán kezdődött a Champagnade és félkettőig mulattunk a legvidámabban. — Az uccán sok ember ment és énekszótól volt hangos a város.