Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-17 / 46. szám - Szerkesztői üzenetek

Besnyő és Budapest között Hegedűs Gyula. Ö volt az első szinész, aki autót vásárolt. Autójában mindig vendégeket visz és hoz és ha már véletlenül más vendég nem akadna, állandó utasként a Magyar Színház fiatal színészét, Balassa Jánost viszi magával. Lanciáját maga vezeti, de a Balaton körül állandóan gyalog jár Kiss Ferenc. Régi és szenvedélyes autós Rátkai Márton. Mióta azonban a Lánchídon ka­rambolja történt, ő a legóvatosabb pesti sofför. Ha akár egy szembejövő, akár egy mellette elmenő kocsi szabálytalan­ságot követ el, leállítja kocsiját és tettle­­gességre is képes, annyira feldühösödik. Nagyszerű sofför Pethes Sándor, a Nemzeti Színház művésze, aki k's sport­kocsiján úgyszólván az egész világot be­járta. Már a második Citroen-kocsit fo­gyasztja fPetheő Attila, aki nem tart soffőrt és nemcsak egyedül vezeti, ha­nem egyedül ápolja is kocsiját. Nem vehet magának autót Varsányi Irén, már csak azért sem, mert ponto­san szemben lakik a Vígszínházzal. A színházi világhoz tartozó szerzők közül autótulajdonos Herczeg Ferenc, akinek kocsija a Nemzeti Színház és Hű­vösvölgy között közlekedik és aki daxlija nélkül sohasem ül be a kocsijába. Nagyszerű túrákat csinál autójával Székely Mihály, az Operaház művésze. A színészeknek egy egészen speciális válfaja a taxizó szinész, Dénes Oszkár fogyasztja a legtöbb taxit Szilveszter éj­jel, amikor az összes színházakat végig­­pendlizi. Egyébként villamosbérlete van. A színigazgatók közül Sebestyén Géza, mióta a propellerforgalmat beszüntették, kis Steyr-kocsin bonyolítja le útjait a Krisztinaváros és Józsefváros között. A Belvárosi Színház direktorai közül Len­gyel Menyhért autóbuszon jár, Heltai Jenő pedig taxin. Csak különös sürgős esetekben cseréli fel a villamost a taxi­val Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, aki a Tisztviselőtelepen lakik. Csilona. SZERKESZ KÍI ÜZENETEK. St. Jánosné. Kérdésére jogtanácsosunk a következőkben válaszol: A fennálló jog­gyakorlat szerint a felmondási idő, még ha. a munkaadó annak kitöltését nem is kívánja, a szolgálati időhöz hozzászámí­tandó. Rohanó felhők. 1. Nagyon örülünk, hogy az elbeszélés annyira tetszett. 2. Hangulatos leveléből idézzük a követ­kező sorokat: „Hűvös őszi délután van, künn eső permetez, de nálam ma ünnep van: megérkezett jóbarátom, a „Képes Hét!“ Bizony, szép is az, húszévesnek lenni. Sok szépet kívánunk! Nagy ára van a boldogságnak. Bi­zony, a boldogságok nagy ára van s ön, kedves ifjú barátnőnk, erősen téved, ha azt hiszi, hogy yzt a nagy árat már megfizette. Ön, mint Írja, a huszadik évét „tapossa“, idáig már háromszor­­négyszer volt szerelmes, de úgy érzi, hogy igy, mint most, még soha. Pedig mi azt hisszük, még ez sem az igazi. Húszéves korában az ember nem tudhat­ja, hogy ez már az igazi szerelem-e. A férfiről — bizonyára akarata ellenére — nem a legrokonszenvesebb képet rajzol­ta elénk. Van benne több megnyerő fér­fias vonás, de azt például egyáltalán nem helyeseljük, hogy csókolózott önnel, ho­lott nyíltan megmondta, hogy a másik leányt el akarja venni. Az, hogy a mási­kat nem szereti szerelemmel, nem eny­hítő, hanem súlyosbító körülmény, mert akkor nemcsak Ön ellen vétkezik, hanem a másik ellen is. Öntől nagyon szép, hogy a vetélytársára is gondol és hogy bele tudja képzelni magát az ő helyébe, aki talán éppen úgy szenved és éppen úgy reszket a jövőért, mint ön. Ha nagyobb hibája nincs is a férfinek: mindenesetre határozatlan s ez már elég nagy baj. Mert az, ami a másik leányhoz köti: nem elég nyomós ok. Ön az ő helyében ép­pen úgy meg tudta volna szerezni ezt az „előny“-t. „Mire magyarázza, — kérdezi tőlünk, — hogy csókért könyörög és ho­gyan adjam neki tudtára, miért nem akarom, hogy megcsókoljon?“ Hogy az ő viselkedését mivel magyarázzuk, arra Csathó Kálmán sokat idézett, híres mon­dásával felelünk: „Férfi — férfi. Kutya ~ kutya.4 Hogy pedig Ön miért vonako­dik, azt ő nagyon jól tudja. Azt nem kell neki magyarázni. De ha nem tudná, csak mondja meg neki egyszerűen és világo­san, hogy azért nem, mert Maga nem csókolózik olyan férfivel, aki mást akar feleségül venni. A leveléért nem kell bo­csánatot kérnie. Nagyon kedves, őszinte irás volt. Mindig szívesen látjuk. Válasz, Kassa. A beküldött verseket, sajnálatunkra, nem közölhetjük, mert a Képes Hét számára nem alkalmasak. F. -né, Pozsony. A legjobb tanácsunk az lehet csak, hogy igyekezzék férjével bé­kében megférni. Talán mégis sikerülne ez. Hiszen egy okos asszonynak ezer fegyver van a kezében. A moziszinészet ma nagyon tövises pálya; a beszélőfilm rengeteg elismert és népszerű sztárt is tönkretett. Hát még a kezdőket! G. S., Kassa. A beküldött két szonett csupán nagy intelligenciáról és olvasott­ságról tanúskodik, a költőt nehéz felfe­dezni bennük. Annyi baj legyen! Szeretet. Nő, akiben a női öntudat a domináló. Hiú, de hálás természet. Ala­pos és megbízható, őszinte és egyenes. Rendkívül értékes egyéniség. Jelenlegi életkörülményeivel egyáltalában nincs megelégedve. Ősszel. Női irás: Jó Ízlés szerénység­gel, de eredetiség nélkül. Higgadtság, megfontoltság. Szellemi igényei maga­sak. Barátságos és jószívű teremtés. — Férfiirás: Nagyon rendes, kötelességtu­dó és felelősségteljes. Munkához szokott és ez emeli önérzetét. Spekulatív termé­szet. „ír—Fe“ Bővebb felvilágosítást a hol­land követségnél nyerhet. írjon erre a címre: Nizozemské vyslanectví, Praha III. 471., Nosticuv palác. Ritorna. Intelligens, tudnivágyó és iro­dalomkedvelő. Kissé ideges. Hangulatai­ban meglehetősen egyenletes és kedé­lyes. Szeret utazni, világot látni. Jószivü. Seňora. Infantilis vonások. Vegyüléke a szívnek és az észnek, úgyhogy egyfor­mán szeret érezni és gondolkodni. Tud alkalmazkodni. Simulékony, de csak a maga módja szerint. Született optimista. Bonzó. Nem őszinte, nem nyílt. Nehe­zen kiismerhető. Érzékies hajlamok. Sze­reti a zenét. Nagyon okos s leplezni tud­ja igazi természetét. 22 éves leány. Barbár-e a fülbevaló vi­selése vagy sem, arról lehet vitatkozni, annyi azonban kétségtelen, hogy a szép fülbevaló a nő megjelenését, ha nem is szebbé, de mindenesetre érdekesebbé te­szi. Ne is ellenkezzék tehát szülei kíván­ságával. Ha a fülcimpa átfúrása kelle­metlenséggel járt, annak minden valószí­nűség szerint az volt az oka, hogy nem szakértő végezte. Ha megdagadt, fáj, gyulladásos udvarral van körülvéve, sőt nedvedzik is, akkor ; késedelem nélkül mutassa meg valamelyik ügyesebb se­bészorvosnak. Annak megállapítását pe­dig, hogy ezt be kell-e most gyógyittat­­ni és uj fúrást kell-e végeztetni, ne az „idősebb hölgy“ rokonára, hanem a műtő­sebészre bízza, nehogy csakugyan olyan legyen a füle, mint egy „afrikai benn­szülötté“. Ne nyúljon hozzá tüzes tűvel, mert könnyen megeshetnék, hogy még jobban elrontja. Tépelődő. Ne csináljon lelkiismereti kérdést a dologból, hanem ha kölcsönö­sen rokonszenvesek egymásnak, töreked­jenek rá, hogy jobban megismerjék egy­mást. A leány annál is inkább nem szá­mit, mert abban az esetben sem jöhet szóba, ha ön félreáll... Legyen jókedvű, boldog, örüljön, hogy igy alakultak a dolgok s okosan, mindent meggondolva cselekedjen tovább. Elhervadunk. Az egyetlen okos dolog az, ha szakítanak. Meg kell ezt tennie két okból is. Először, mert férjes asz­­szony és igy nem teheti ki magát an­nak, hogy férje tudomására jusson a do­log, aki különben is állandóan fenyegeti, másodszor, mert a férfi nyilvánvalóan el­fordult már magától. Mert az a másik asszony nem mese ... Szedje össze hát az erejét és tegyen pontot a dolog után. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Budapesti főmunkatárs: Mára! Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha II., Panská 12III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a postamiaisztérium a §16.729. VII. 1928. sz. alatt engedélyezte

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom